A legtöbb bírálat szerint a Lisszaboni Szerződésben felállított két posztot elnyert Herman Van Rompuy és Catherine Ashton súlytalan, „nevesincs” politikus, és mindez nem erősíti az Európai Unió súlyát.
Az FN.hu-nak nyilatkozó szakértő szerint az a vélemény győzött, hogy ha ismeretlen embereket választanak meg, akkor azok gyengék lesznek, de még korai nagy következtetéseket levonni. “Nagy tagállamok erős emberei magát a pozíciót is erősítették volna. De nem tartom kizártnak, hogy kifutják magukat, a belga miniszterelnök karrierjét nézve alapos és szívós politikus” – véli Arató Krisztina.
Az ELTE Politikatudományi Intézetének docense emlékeztetett: amikor az 1997-es amszterdami szerződés létrehozta a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő posztját (amelyet most a lisszaboni szerződés fejlesztett tovább) a volt NATO-főtitkár Javier Solanat nevezték ki. “Mindenki azt várta, hogy kidolgozza a közös külpolitikát, de mégsem tette meg. A karizmának és a pozíciónak együtt kell járnia” – fogalmazott Arató Krisztina.
Az olaszoknak savanyú a szőlő?
Az olaszok különösen csalódottak, hiszen egykori miniszterelnökük, Massimo D’Alema jó eséllyel indult a külügyi és biztonságpolitikai főképviselői posztért. Mint a Corriere della sera című lap írja, meglepetés volt, hogy a nyolc szocialista kormány által jelölt Lady Ashton lett a „külügyminiszter”, lesöpörve a színről az olasz exkormányfőt, és a brit külügyminisztert, David Milibandet.
A Corriere della sera azt is kiemeli, hogy az 53 éves, közgazdász végzettségű Catherine Ashton még sosem volt miniszter, és eddigi pályafutása alatt még sosem foglalkozott országok közti kapcsolatokkal. „De nem a legjobb arcát mutatta Európa Van Rompuy megválasztásával sem.”
Ki az a Herman és Chaterina?
A Financial Times Deutschland vezércikkében arról írt, hogy “két államtitkár” került Európa élére. “Az európai polgárok túlnyomó többségének fogalma sincs arról, hogy ki az a Herman és ki az a Catherina” – vélte a politikai és üzleti napilap, úgy sóhajtozva: Merkel, Sarkozy és a többiek karizmatikusabb politikusokat is választhattak volna az Európa Tanács elnökének és az unió új külügyminiszterének.
Az újság – amely Ashtont „a meglepetésnek”, Van Rompuyt pedig „a költőnek” aposztrofálta – szerint az unió vezetői szándékosan mondtak le erről, “államtitkárokat” és nem nemzetközileg ismert szereplőket kerestek Európa élére, olyan szereplőket, akik csak a háttérből igazgathatják a szálakat. A korábban ismeretlen jelöltek megválasztása arra vall, hogy továbbra is “Merkel és csapata” akar a középpontban maradni – írta a lap.
A díszelnök és a helyi érzéstelenítő
Nagyon kritikusan fogalmazott pénteken a francia sajtó is: a lapok többsége úgy véli, hogy a belga Herman Van Rompuy-nál kevésbé karizmatikus politikust nem is találhattak volna a tagállamok az Európai Unió első elnökének.
A baloldali Libération “díszelnöknek” és “helyi érzéstelenítőnek” minősítette a belga kormányfőt, s arra hívta fel a figyelmet, hogy a politikus nyilvánosan még soha nem beszélt európai kérdésekről.
A konzervatív Le Figaro szerint Van Rompuy a német-francia páros választása volt: ő az a diszkrét ember, aki nem fog árnyékot vetni Párizsra és Berlinre. Catherine Ashton “külügyminiszteri” jelölésével pedig a briteket kompenzálták, amiért végül Tony Blair nem lehetett az EU első elnöke. A lap szerint ugyanakkor “nincs márványba vésve”, hogy Van Rompuy inkább szervező jellegű elnök lesz, vagy pedig egyenrangú vezetőként fog az amerikai vagy a kínai elnökkel tárgyalni.
A Le Monde honlapján az új elnökről közölt, a Belga joker című portréjában arra hívta fel a figyelmet, hogy a visszafogott nagypapa hírében álló, gyakorló katolikus, kiváló intellektuális képességű és “kedves Herman”, aki megmentette a belga költségvetést, nagyban hozzájárult elődje, Yves Leterme megbuktatásához.
“Látszólagos szerénysége és humora mély cinizmust rejt … Ez az ember nyomtalanul állítja félre riválisait… Tud rugalmatlan is lenni, de nagyon jól tárgyal” – idéz belga politikusokat a Le Monde. A lap a Libérationhoz hasonlóan arra is felhívta a figyelmet, hogy Van Rompuy meggyőződéses flamand, aki mindenekelőtt saját közössége érdekeit védte a vallonokkal szemben.
A törökök aggódnak
A BBC vezércikke is azt emeli ki, hogy két, kevéssé ismert szereplő lett az EU két vezetője. A lap kiemeli: a törökellenességéről híres belga kormányfő megválasztása miatt Ankara aggódik. Van Rompuy pár éve Törökország csatlakozása ellen volt vallási és kulturális okokra hivatkozva. „Nem vagyunk túl optimisták a jövőbeni kapcsolatunkat tekintve az elnöksége alatt” – mondta a lapnak Onur Oymen török parlamenti képviselő.
A brit lapok szerint egyébként a választás nem segíti, hogy az EU jelentősebb és nagyobb globális tényező legyen.
A Berliner Zeitung csalódáskeltőnek nevezte a döntést, és minden kisugárzás, minden vízió és minden tapasztalat nélküli kinevezettekről beszélt. A liberális újság Herman Van Rompuy kapcsán annak a nézetnek adott hangot, hogy “nehézsúlyú” politikusnak aligha lehet őt nevezni, személyében az állam- és kormányfők szándékosan egy bürokratát választottak. “Az Európai Uniónak illett volna fajsúlyosabb jelölteket választania, és ezáltal mind befelé, mind kifelé nagyobb erőt sugároznia” – vélte a lap.
A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung “a régi idők kompromisszumáról” beszélt, hozzátéve, hogy a keleteurópaiak üres kézzel tértek haza.
Angela Merkel kancellárral az élen a német vezető politikusok üdvözölték az Európai Unió új tisztségviselőinek kinevezését. Barack Obama amerikai elnök pedig gratulált az Európai Unió (EU) két új tisztségviselőjének megválasztásához, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államoknak nincsen a világon az EU-nál erősebb partnere a biztonság és a jólét előmozdítása terén.
