Az új Munka törvénykönyvének (Mt.) tavalyi hatályba lépésétől eltérően idén január 1-jétől kellett alkalmazni a távolléti díj számítására vonatkozó új szabályokat. A változásokkal kapcsolatban többféle értelmezés alakult ki, ami a jogalkalmazók körében jelentős bizonytalanságot okozott.
„A jelenlegi szabályozásban a problémát egyrészt az okozza, hogy a távolléti díj számítására a törvény kétféle módszert határoz meg. Másrészt egy speciális, az adott hónapban lévő munkanapok számához nem igazodó osztószám miatt a havibéres dolgozók tényleges munkabére eltérhet az alapbértől minden olyan hónapban, amikor a munkavállaló (közalkalmazott) legalább egy napra szabadságra ment. Ráadásul bizonyos esetekben a ténylegesen kézhez vett fizetés akár a minimálbértől is elmaradhat” – összegezte Murvai László, a Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt. felnőttképzési és közbeszerzési igazgatója.
A probléma kezelésére a Nemzetgazdasági Minisztérium egy módszertani segédletet is közzétett, de a munkaügyi szakma ettől függetlenül is kérte, hogy egyértelműsítsék a szabályozást.
Így módosítanák a számítást
Az Országgyűlésnek május közepén benyújtott és jelenleg parlamenti vita alatt álló törvénytervezet lényege, hogy a havibéres munkavállaló esetén a távolléti díj összege igazodjon az adott hónapban lévő általános munkarend szerinti munkanapok számához. Tehát a távollét (például szabadság) esetén a munkabér ne változzon a munkanapok számától és a távollét időtartamától függően. A javaslat a jelenlegi szabályozást egyszerűbbé teszi, és csökkenti a bérszámfejtők adminisztrációs munkáját is.
További változások
Murvai László kiemelte, hogy a tervezet több kiigazítást és jogalkalmazást segítő módosítást is tartalmaz. Például pontosításra kerül a szabadság kiadására vonatkozó azon szabály, amely biztosítja, hogy a munkavállaló (eltérő megállapodás hiányában) naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettség alól. (A 14 napba a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap is beleszámítható.)
A javaslat egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén fenntartja a munkáltató számára azt a lehetőséget, hogy a szabadságot a munkaidőbeosztáshoz igazodva adja ki, és órában számolja el, illetve tartsa nyilván.
A tervezet szerint a munkavállalót a rendkívüli munkaidőben járó ellenérték a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg. Emellett egyértelműsítenék a vasárnapi pótlék számítását is, illetve azt is, hogy vasárnapi munkavégzés esetén a munkavállaló mikor kaphat bérpótlékot. A közalkalmazottak jogállásáról szóló módosító javaslatokkal pedig egyértelművé válhat, hogy az új Mt.-ből melyek azok a rendelkezések, amelyeket alkalmazni kell a közalkalmazottakra is – sorolta a Saldo szakértője.
