Noha az elvégzett iskolákban többé-kevésbé elsajátíthatjuk a szakmai ismereteket, mégsem tudunk felkészülni arra, hogy ezenkívül milyen személyes kvalitásokat, milyen életstílust, miféle lemondásokat igényel az adott munkakör, s vajon személyiségünknek milyen szegmense marad kielégületlenül. Nem csoda hát, ha néhány év munka után sokan, fenekestül forgatják fel az életüket.
Kolma Kornél (30) eredeti végzettsége okleveles villamosmérnök. Jelenleg a SAKKOM Interaktív marketingkommunikációs ügynökség egyik tulajdonosa és ügyvezetője. Szemtelenül fiatalon lett főszerkesztő, tapasztalatokat szerzett a legnagyobb multinál, de most már saját útját járja…
FigyelőNet – Felnőttképzés
Van-e kiút az állástalanságból? Hogyan találhatja meg a megfelelő munkahelyet? Milyen programok segítik az állás nélkül maradtakat? Érdemes-e váltani? Többek között ezekre a kérdésekre kaphat választ a FigyelőNet Felnőttképzés mellékletében. Állásajánlatok, hasznos tudnivalók, linkek és hírek egy témában, az NFI támogatásával.
Nem olyan régen még a Microsoft Magyarországnál dolgoztam, online marketing managerként, illetve az informatikai szakemberprogramok vezetőjeként. Nem mondom, hogy rövid volt az út, amíg villamosmérnökből marketingvezető lettem, mindenesetre megérte. A Budapesti Műszaki Egyetemen végeztem. Fiatalon sokszor elég erős a szülői nyomás, de azért érdeklődés hiányában biztosan nem mentem volna ebbe az irányba. Korán belevetettem magam a munkába: 13 évesen már több nyelven programoztam, a középiskolában pedig az egyik osztálytársammal különdíjasok lettünk az Országos Ifjúsági Innovációs Pályázaton egy általunk tervezett számítógépes – programot és hardvert egyaránt tartalmazó – adatátviteli eszközzel. Akkor még biztos voltam benne, hogy helyes mederben folyik az életem.
Kolma Kornél: Aki elégedetlen, lépjen minél előbb.
Mi késztette a váltásra?
Talán elegem lett a technológiából, talán nem akartam szakbarbár lenni. A műegyetemi tanulmányok alatt is játékprogramokat írtam kábeltévék számára, az életemet a technológia töltötte ki. Azon kaptam magam, hogy egyre szívesebben olvasok szépirodalmat. Később, 1998-ban írtam egy cikket egy informatikai lapba, ami a főszerkesztőnek nagyon megtetszett, így rendszeresen kezdtem publikálni. Mire 24 évesen a villamosmérnöki diplomámat kézhez kaptam, a Business Online nevű üzleti-kommunikációs magazin főszerkesztői székében találtam magam. Akkor már világossá vált számomra, hogy sokkal inkább érdekel a kommunikáció, az üzleti világ, a marketing, és ezen a területen akarok karriert befutni. Ezért felvételiztem a Közgazdaságtudományi Egyetem marketing szakára, így közgazdász végzettséget is szereztem.
Miért a marketinget, a kommunikációt választotta a mérnöki pálya helyett?
Mert izgalmas, színes, kreativitást igényel. Vannak persze napi rutinok, de alapvetően mindig új problémát kell megoldani és ez folyamatosan szinten tartja az embert. Jó látni azt, amint egy cég a mi segítségünkkel válik ismertebbé, hogy javulnak a mutatói, a sajtókapcsolatai, vagy ahogyan – csúnya kifejezéssel élve – „lenyomja” a versenytársait.
Mennyi idő kellett a váltáshoz?
A döntés nálam általában gyorsan megszületik, a változtatás már hosszabb folyamat: jó néhány évembe telt műszaki szakemberből gazdaságivá képezni magam.
Voltak kétségei?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. A Microsoft Magyarországnál például – ahol a főszerkesztést követően a cégalapításig dolgoztam – nagyon jól éreztem magam. Sokat tanultam, barátságok szövődtek és a cég olyan egzisztenciát is nyújtott, amiről nehéz volt lemondani.
Milyen képzésekben vett még részt a két egyetemen kívül?
Több, alapvető üzleti tanfolyamon és tréningen, mint például tárgyalástechnika, prezentációkészítés, időgazdálkodás. De folyamatosan bújom a szakkönyveket is, és szinte biztos, hogy előbb utóbb egy harmadik egyetemnek is nekivágok. Már csak az agyam folyamatos tornáztatása végett is.
Mennyire elégedett most?
Maximálisan. Látom a fejlődést, és azt, hogy az eltervezetthez képest már most mennyivel előrébb járunk. Nem nosztalgiázom, a jövőre gondolok és nagyon izgalmas dolgokat látok magam előtt. Örülök, hogy váltottam, és így végre nincs többé bennem az a feszültség, hogy olyan munkát végzek, ami mellé már nem tudom száz százalékig odatenni magam.
Mit tanácsol azoknak, akik épp most törik a fejüket pályamódosításon?
Ha valaki elégedetlen az életével, mindenképpen gondolkozzon el saját helyzetén és azon, hogy mit csinálna szívesen, mihez van tehetsége. Aki már azon a szinten van, hogy gyökeresen váltana, mert már egyáltalán nem talál örömet a munkájában, annak azt tanácsolom, hogy lépjen minél előbb!
