Számviteli eltérések – Bábeli zûrzavar

Másfél milliárd márka. Az euró-érában utoljára közzétett márkaárfolyam szerint közel 200 milliárd forint. Hatalmas összeg, pedig csak egy különbség mértéke. Az a rés, amely bő tíz éve az akkori Daimler-Benz német előírások szerinti, illetve nemzetközi mérlege közt – nyugodtan mondhatjuk – tátongott. Az időközben a Chryslerrel egyesült autógyártó akkor éppen a New York-i tőzsdére tartott, s habár ott ma is a helyi számítási módot – a US GAAP-et – kedvelik, a Mercedes gyártójával kivételt tettek: a társaság a nemzetközi számviteli szabványoknak (IAS) megfelelően nyújthatta be előző évi eredményét. A történetnek mindazonáltal nem ez a csattanója. Míg ugyanis saját pályán, a német standardok szerint a cég 600 millió márkás nyereséget mutatott fel, a nemzetközi szabvány alapján e mutató 900 millióra rúgott – csak éppen veszteség formájában.

Ennél persze jóval kisebbek azok a különbségek, amelyekkel itthon működő cégek rukkoltak elő a múlt héten, ám e tételek sem jelentéktelenek. Több mint 7 milliárd forintos eltérést produkált a nemzetközi és a hazai szabvány szerint kalkulált eredménye között a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H), majd a Mol hozta nyilvánosságra számait, ahol a különbség ennek több mint tízszerese. Ráadásul a nemzetközi rendszerben mindkét cég nyereséges, “magyarul” viszont éppen ellenkezőleg. A K&H esetében legalább azonos nagyságrendű a két véglet: a nyereség az egyik oldalon 3,8 milliárd, a veszteség a másikon 3,6 milliárd forint. Nem így a Molnál, ahol a mérleg szerinti eredmény 1,2 milliárdos nyereséget, illetve 74,3 milliárdos veszteséget mutat. E példák mindenesetre jól illusztrálják a szabványok különbözőségét, a Mol esetéből pedig tavalyi változásaik is kiolvashatók.

CSERESZABATOS? Merthogy mindkét számviteli rendszer módosult. Az IAS nevet is váltott, s a tavalyi pénzügyi kimutatásokra immár az IFRS (International Financial Reporting Standard) felirat kerül. A magyar törvény ugyanakkor e nemzetközi rendszer felé mozdult el, bár számos, a cégek eredményére is ható különbséget tartott fenn. A hasonulásnak ugyanakkor különbség is a következménye. Ahhoz, hogy utolérje a magyar törvényt, sok cég a tavalyi (tulajdonképpen átváltási) időszakban átmenetileg eltávolodni kényszerül a nemzetközi számaitól.

Ilyen egyszeri eltérés a Mol 74 milliárdjából közel 50 milliárd: ennyiből ugyanis a törvénymódosításnak megfelelően – az eredményét csökkentő – céltartalékot képzett. Olyat, amilyet a nemzetközi beszámolójában szabály szerint már korábban megejtett, s amelynek így ott nincs hatása az eredményre.

CÉLTARTALÉK MIZÉRIA. “Átesett a ló túloldalára a magyar szabályalkotó” – értékeli Boros Judit, a KPMG Hungária szakértője a céltartalékot illető változásokat. E kategória a magyar törvényben korábban szinte teljesen üres volt, s ha akart volna is egy cég valamely jövőbeli kiadására ily módon “előleget” gyűjtögetni, azt csak nehézkesen, vagy egyáltalán nem tehette meg. A Pénzügyminisztérium állásfoglalása alapján bizonyos majdani kiadásokat azért be lehetett passzírozni a passzív időbeli elhatárolás kategóriájába – mondja Bontovics Károly, a BDO Kontroll Kft. szakértője. Speciel pontosan ilyenek voltak a Molnál most előkerült majdani környezetvédelmi kötelezettségek. Ez az eljárás azonban mindig egyedi volt, s nagyban függött a cég hajlandóságától. Ha az eredmény engedte, akkor talán visszafogott belőle valamicskét a jövőben felmerülő kiadásokra. Ösztönözhette erre, hogy az elhatárolással csökkent az eredménye, s így némi adót is spórolhatott. Figyelmen kívül hagyhatta viszont e függőben lévő kiadásokat, ha például nem tellett a tartalékolásra, vagy csak egyszerűen nem volt óvatos. S habár egy tanácsadónál kevés olyan ügyfél akad, aki ne szeretné adóját csökkenteni, végső soron elképzelhető, hogy a cég a minél impozánsabb pillanatnyi eredmény érdekében nem törődött e jövőbeli terhekkel.

A magyar törvény most viszont nem csupán felzárkózott a nemzetközi szabványhoz, de előznie is sikerült. A jogszabály hosszan sorolja azokat a függő és jövőbeli tételeket (lásd a táblázatot), amelyekre céltartalék képezhető vagy kötelezően képzendő. A legnagyobb probléma pedig nem is a hirtelen felszaporodott eredményt csökkentő elemek száma, hanem a törvény teremtette kétely. Nem egyértelmű, hogy mi választható, illetve mi kötelező.

BEFEKETETŐI KÍVÁNCSISÁG. Mindenesetre jelen helyzetben érdekes az az ellentmondás, hogy az adót és az osztalékot a magyar szabvány nyomán kirajzolódó eredmény alapján számítják, miközben a részvényt a külföldi befektetők árazzák, éspedig a nemzetközi eredmény alapján – jegyzi meg Kosztovics József, a BDO Kontroll szakértője. Ügyes cégnél akár taktika is lehet: a tartalékképzési szabályokkal zsonglőrködve esetleg lenyomható a magyar szabvány szerinti eredmény, miközben szárnyal a nemzetközi. Noha brutális mérési különbség lehet a két rendszer között, nem volna fair egy céget pusztán ezek alapján elemezni – mondják az egyik tanácsadó cégnél.

A K&H tulajdonosa, a KBC például magyarázatot kért az eltérésre, de elfogadta, amit hallott. Az eredményt a banki és biztosítói csoport felügyelőbizottsága és igazgatótanácsa már jóváhagyta, a közgyűlés a jövő héten tárgyalja.

“A Mol kisbefektetőit nemigen érdekli a magyar számítás” – mondja Pletser Tamás, az Erste Bank Befektetési Rt. elemzője. Ennek két egyszerű oka van. Az árfolyamot alakító külföldi befektetők is a nemzetközi kimutatást nézik, ami ráadásul jóval hamarabb lát napvilágot: közlési határideje február közepe, míg a magyar verziók a közgyűlés előtt jelennek meg. A Mol múlt heti kisbefektetői tájékoztatóján egy kérdés erejéig azért felmerült a téma, ám a résztvevők megelégedni látszottak a cég kontrolling vezetőjének magyarázatával. “A Mol körül amúgy is mindenkit a gázüzletág eladása körüli fejlemények érdekelnek, e kérdés elsikkad” – véli Pletser.

Ezzel együtt a múlt évben mindvégig valószínűsíthető volt, hogy a magyar eredményen a számviteli törvény változása jól látható nyomot hagy. A 2001 januárjától hatályos módosításnak e következményét azonban a Mol nem sietett előre jelezni: tavaly egyetlen szót sem ejtett róla. Ez persze legfeljebb gesztus dolga, lényeges volna viszont, hogy ne csak az eredmények közti különbséget magyarázza a cég. Azt ugyanis részletesen közzétette, a saját tőkében látható eltérés okairól viszont – ami szakértők szerint tényleg elárulhatna valamit a cég hogylétéről – lapzártánkig nem nyilatkozott. A kétféle elszámolásban kereken 40 milliárdnyi a különbség, a nemzetközi javára. Ennyivel kevesebb, azaz 327 milliárd forint a saját tőke a magyar standardok szerint.

Ez már nemigen vezethető vissza a számviteli nyelvek másságára. Miközben azok zűrzavara egyébként a szakértők szerint szinte bábeli. Nem véletlen, hogy az Európai Unió pénzügyminiszterei – ürügyül az Enron-botrányt használva – múlt heti találkozójukon azt szorgalmazták, hogy a nemzetközi szabvány váljon világnyelvvé. Első lépésként az unióban tennék általánossá, 2004-2005-ös határidővel, Németországnak további két évnyi haladékkal. “Ugyanakkor nem valószínű, hogy az amerikai standard megadja magát a nemzetközinek” – véli Boros Judit. A nemzeti és nemzetközi szabványok évenkénti világméretű összevetésének hazai szakembere úgy gondolja, hogy a US GAAP a nemzetközi szabványnak legfeljebb néhány vonását fogja átvenni. Ez utóbbi eltérés túl sok magyarországi vállalkozást mindazonáltal nem érinthet, bár arról nincs statisztika, hogy hány cég készít pénzügyi beszámolót a kötelező magyar mellett más szabvány szerint is. A tőzsdei cégek közül mindenesetre az amerikai rendszer szerint teszi közzé az adatait a NABI és a Graphisoft, a többség pedig a nemzetközi kimutatásokat hozza nyilvánosságra. Így járnak el vélhetően a külföldi tulajdonossal rendelkező, az azt kereső, valamint a külhoni tőzsdén forgó cégek is. Multik leányainál előfordul, hogy a nemzetközi verziót nem auditáltatják, vagy – pusztán házi használatra – minden szöveges rész nélkül csak mérleget és eredménykimutatást készítenek, amely aztán az anyacég pénzügyi beszámolójának kiegészítő mellékletében kap helyet.