Egy évvel a mintegy 275 000 halálos áldozatot követelő délkelet-ázsiai cunami után a WWF a környezet- és természetvédelmi szempontok érvényesítését sürgeti a helyreállításnál. A szakértők úgy vélik, ha az újjáépítés nem elég körültekintően történik, hosszútávon több kár, mint haszon származhat belőle.
Indonéziában az egyik legnagyobb gondot az építkezéshez szükséges faanyag előteremtése okozza. Amíg nem sikerül megoldani, hogy importból fedezzék a szükséglet nagy részét, fennáll a veszélye, hogy a még megmaradt indonéziai erdők is az illegális fakereskedelem áldozatául esnek.
Mangrovék: veszélyeztetett tengerparti mocsárerdők
A gazdag hal- és rákállománynak valamint a keményfának köszönhetően a tengerparti mocsárerdők fontos megélhetési forrást jelentenek a part menti lakosság számára. Ugyanakkor az elmúlt évtizedek során az ázsiai mangrove erdők közel felét kiirtották, helyüket rizsföldek, garnélarák aqua-kultúrák és beépített területek foglalják el.
Az újjáépítés során az egyik legfontosabb szempont – a cunami és az emberi tevékenység következtében elpusztult – mangrove erdők helyreállítása, és a még meglévő korallzátonyok védelme. A garnélarák tenyésztő telepeken modern technológiák bevezetésével próbálják csökkenteni a környezeti terhelést. Mindezek ellenére, a szakértők szerint az aqua-kultúrák továbbra is a legnagyobb veszélyforrását jelentik mangrove erdők ökoszisztémájára.
Csak Indonézia Aceh tartományában a hatóságok becslése szerint az elmúlt öt év során mintegy 900 000 köbméter fát termeltek ki az építkezésekhez. A kitermelés közel háromszor olyan gyors ütemben folyik, mint a helyi erdők regenerálódása. Amennyiben nem sikerül az igényeket importból fedezni, az illegális fakereskedelem tovább tizedeli Indonézia erdőkészletét. A szigeten zajló erdőirtás már eddig is több kisebb cunamihoz hasonló természeti katasztrófához vezetett; az elmúlt évek során sok százan lelték halálukat az özönvízszerű áradásokban.
„Zöld újjáépítés”
A WWF 2005 tavaszán „Zöld újjáépítés” címmel tanulmányt jelentett meg, melynek célja a cunami sújtotta területek környezettudatos újjáépítésének segítése. A program elsőként az indonéziai Aceh tartományban indult meg, de azóta már más érintett területek is csatlakoztak.
Ehhez kapcsolódóan négy nemzetközi természetvédelmi szervezet (Wetlands International, WWF, IUCN, Both Ends) 2005 decemberében mutatta be a „Zöld part” (Green Coast) programot, amely a mangrove erdők, mint természetes partvédő falak, újratelepítését szorgalmazza. „Az elmúlt évek során a part menti mangrovék jelentős részét kiirtották, hogy helyükön garnélarák telepeket, szállodákat és lakóépületeket létesítsenek. Ezt a hibát nem szabad még egyszer elkövetni. A program kulcseleme a természet megőrzése és a gazdasági fejlődés összehangolása”- nyilatkozta Marie-José Vervest a program egyik vezetője, a Wetlands International munkatársa. Már több érintett állam kormányzata is csatlakozott a programhoz; a kérdés, hogy meddig tart az ez irányú elkötelezettség.
A program elemei
A partok előtt húzódó korallzátonyok és a part menti mangrove erdők megtörik a hullámokat, ezáltal csökkentik a tengervíz pusztító erejét. A természetes csatornák a mangrove erdőkben és a tengerparti árapály zónában gyorsítják az árhullám visszahúzódását. Cél: A korallzátonyok és mangróve erdők mint természetes védőfalak helyreállítása.
Az erdők megkötik a talajt, így csökkentik a földcsuszamlás veszélyét és a heves esőzések utáni áradást. Az áradások és földcsuszamlások számos emberéletet követelnek, és ugyanakkor tönkreteszik a mezőgazdasági területeket is. Cél: Az erdőirtás megállítása, a fenntartható erdőgazdálkodás megteremtése.
A halászati szektor nagyüzemivé válása az állomány túlhalászásához vezethet, ami veszélyezteti a többnyire halászatból élő helyi lakosság megélhetését. A cél: a kisebb léptékű, úgynevezett szelíd mezőgazdálkodás és halgazdálkodás megteremtése.
