A magyar középpályás – akinek édesanyja is a helyszínen tekintette meg a mérkőzést – végig nagy kedvvel játszott, és tudósítónknak a találkozó után elmondta, a Rangers a lehető legjobb terep számára a további előrelépésre.
Már a meccs előtt másfél órával zsúfolásig tele volt a Loftus Road melletti pub (és környéke, hisz a cigarettázás csak a szabadban lehetséges), a Springbok, amelynek kapui kizárólag a QPR-rajongók számára nyitottak – ezt jelzi ugyanis egy felirat.
Megteltek a szurkolói boltok is, melyek közül a kisebb csak a meccs napján tart nyitva, míg a stadion oldalában lévő Superstore (itt tilos fényképezni) a hét minden napján.
A stadion melletti pub már a meccs előtt „táblás”
Fogkefe, lágytojástartó csésze, nyakkendő, iskolai szett gyerekeknek vagy épp igazi barna bőrlabda kapható a megszokott ereklyék mellett, a csúcs pedig a klub által kiadott garancialevéllel kiegészített, díszdobozos fűcsomó – naná, hogy a pálya gyepéről származik.
Számunkra a tavalyi évet összefoglaló évkönyv a „Number 1.”, ugyanis annak címoldalán Buzsáky Ákos szerepel.
Meg is vettük egy fontért az utolsó darabot (talán azért volt ennyire olcsó, mert azóta számos új könyv jelent meg a kék-fehérekről). A belső oldalakon ódákat zengnek a csak „Magical Magyarnak” nevezett középpályásról, aki tavaly márciusban az év gólját lőtte a Blackpool ellen.
A mágikus magyaros elfogyott, ez biz’ „csak” a legendás
A stadion előtt lovas rendőrök pózolnak, de a szurkolói család (QPR-pólókban, köztük a 10-es számú Buzsáky-mezben sürgölődő kisfiúkkal és kislányokkal az élen) békés. Még a vendégszurkoló is csemegézhet a Rangers-jelvények és -kitűzők között, merthogy ilyen stand is van.
A stadion igazi angol légkörrel bír, habár a nyárias időjárás kicsit árnyalja a képletet. Az óriáskivetítőn a szurkolók névnapi és születésnapi köszöntéseket olvashatnak, a média munkatársai pedig LCD-tévéken követhetik a többi meccs eredményét a Sky Sport élő műsora segítségével.
Buzsáky mellett Ratledge kapja a legnagyobb tapsot a bemutatásnál, a 12 025 néző mégis Leigertwoodot éltette már a 8. percben, ő szerzett vezetést a londoniaknak. A 15. percben már magyar zászló lobogott a nézőtéren (egyet sikerült találni), Buzsáky Ákos a bal oldalról jobbal nyeste el a labdát a Barnsley kapusa mellett.
Békés a szurkolói család
A 39. percben borsódzott a hátunk, hiszen Buzsáky távoli bombája után hosszan éltették őt a Rangers szurkolói. Nem véletlenül. „Buzz” ugyanis végig nagy kedvvel játszott a 90 perc alatt, talán két passza, ha célt tévesztett.
Szünet után ugyan rövid idő alatt lőtt két gólt a Barnsley, de ezen a szombaton nem volt kérdés, megszerzi-e első hazai győzelmét a QPR. Amolyan Dzsudzsák-módra, brazilosan cselezgetett Buzsáky a baloldalon, beadását pedig gólra váltották a társak, mi pedig ezt is Ákosnak adtuk. A 78. percben aztán egy védelmi hiba után még magabiztosabbá vált a győzelem.
A Loftus Road közönsége a magyar középpályás nevét skandálta a meccs végén, ő pedig tapssal köszöntötte híveit, hogy aztán édesanyjának is kiintegessen a lelátóra. Az pedig már csak hab volt a tortán, amikor a hangosan beszélő közölte, kikapott az ősi városi rivális Chelsea.
Dupla öröm: nyert a QPR és kikapott a Chelsea
A meccs utáni sajtótájékoztatón Jim Magilton, a Queens Park Rangers menedzsere világnagyságnak nevezte a nemrégiben tízhónapos sérülése után visszatérő játékost, aki később öltönyben, kiváló angoltudás mellett válaszolt a rá váró tizenkét újságírónak, hogy aztán tudósítónk rendelkezésére álljon.
A BUZSÁKY-INTERJÚÉRT LAPOZZON!
—-BUZSÁKY: NAGYON HIÁNYOZTAK MÁR A GÓLOK—-
– Mondhatjuk, hogy életed egyik legjobb meccse volt ez?
– A legjobb semmiképp, mert azt a válogatottban játszottam, de amióta visszajöttem a sérülésből, azóta ez volt a legeredményesebb. Szerencsére nekem is jól ment és a csapatnak is, sikerült gólt lőnöm, és azt hiszem, sokat hozzátettem a mai győzelemhez.
– Melyik gól tetszett jobban?
– Az első tipikus csatárgól volt, amikor egy passzjáték után a védők mögé tudtam kerülni, és ellőni a bal hosszúba, a másodiknál pedig a kapus kint állt, és annyira jól jött ki a lépés, hogy bement a hosszú felsőbe. Ehhez az is kellett, hogy az első bemenjen, mert az önbizalmat adott, és elmertem ezt vállalni, tudtam koncentrálni a technikára. Nagyon hiányoztak már a gólok.
Buzsáky: ez Anglia, amihez már hozzászoktam
– A meccs végén feltűntél a jobboldalon is, milyen szerepet töltesz be ebben a csapatban?
– Annak csupán taktikai okai vannak, ha cserélünk a jobboldali középpályással, én inkább a baloldalon maradok legtöbbször. Ez Anglia, amihez én már hozzászoktam, azaz nem lehet csak ész nélkül előremenni, komoly védekező feladataim is vannak.
– Mennyire voltatok csalódottak a szerdai, 1-0-ás, Chelsea elleni vereséget követően?
– Egyáltalán nem, mert nem volt sima meccs, amit bizonyít, hogy Lampardot, Ashley Cole-t, Terryt is behozták a félidőben, szerintem nem kellett az eredmény miatt szégyenkeznünk. Jó formában vagyunk, megvertük a Cardiffot idegenben, most magabiztosan a Barnsleyt, de nem szabad hátradőlni, megyünk Newcastle-be, majd a Swansea otthonába, nem lesz egyszerű hozni ezeket a meccseket.
– Egyértelműen fel kell jutnotok a Premier League-be?
– A cél, hogy a play-offig eljussunk, de nagyon sok erős csapat van a Championshipben.
– A csapat egyik tulajdonosa, Flavio Briatore a Forma-1-ben botrányba keveredett, és már az FA is vizsgálódik a személyét illetően. Téma ez a csapaton belül?
– Ez nem tartozik ránk, de természetesen szóba került az ügy. Nem azért nyerünk egy meccset, mert ezzel Flaviót vagy a többi tulajdonost segítjük, hanem profi játékosként egymásért és a csapatért küzdünk. Az élet ezt a problémát is meg fogja oldani.
– Minden szempontból jó választás volt a Queens Park Rangers a pályafutásod utóbbi szakaszában?
– Igen, mert ez egy más dimenzió. Jól éreztem magam a Plymouthban is, de, hogy őszinte legyek, ott nem voltak igazi célok, anélkül pedig nem sok értelme van ennek a játéknak. Hiába adok bele apait, anyait, ha a vezetők másként gondolkodnak. Itt az egész klub felépítése, ambíciói, a hosszú távú célok segítik a fejlődésemet. Ráadásul londoni klub, jobban szem előtt van az ember.
Az elhivatott idősebbek között kis szurkolók sürgölődnek
– Némileg lehangolóbb téma: a válogatottnak nem úgy jött ki a lépés, ahogy azt sokan tervezték. Erwin Koeman mennyiben számít rád?
– Nem érzem negatívnak a szereplésünket. Az, hogy kétszer megtöltöttük a Népstadiont, már előrelépés, ráadásul játszottunk két jó meccset a svédekkel és a portugálokkal, előbbiben benne volt a döntetlen, és a másik meccsen sem fociztak le bennünket.
– A focit körülvevő hangulat viszont romlott.
– Lehet, de az emberek nem buták, tudják, hol tartanak a svédek, a portugálok, és hol tartunk mi. Mi elindultunk egy úton, ami a jó irány, de nem azt jelenti, hogy rögtön élcsapatokat győzünk le. Sikernek könyvelem el, hogy a kapitány tízhónapos sérülés után is behívott a bő keretbe, majd a szűk keretbe, leültetett a kispadra, sőt, játszottam is. Ez erőt ad a folytatásra.
– Most már egészségileg teljesen rendben vagy?
– A látottak után talán erre nem kell válaszolnom…
– Még annyit árulj el, mit csinálsz a bajnokik után?
– Hazamegyek, egy London melletti kis faluban lakom, ahol csend van és nyugalom. Pihenek, készülök a következő meccsre.
