Jól van?
Köszönöm a kérdést. Nagyszerűen. A felkészülés kezdete óta futok, február 28. után pedig már teljes intenzitással készülök, a többekkel gyakorolok. Nincsenek fájdalmaim, a műtött lábam tökéletes állapotban van. Tényleg minden rendben van…
A lelke is?
Na jó. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen. Súlyos sérülésem után immáron nyolc hónapja keményen készülök a visszatérésre, és továbbra is csinálom a dolgomat, aztán meglátjuk, mi lesz. Éppen a minap beszéltem Berki Krisztán sportigazgatóval, aki szerint Bobby Davidson elégedett velem, a munkámmal, a hozzáállásommal. Berki ehhez még hozzátette: a vezetőedzőnk ‘lépcsőről lépcsőre’ szeretne engem felépíteni.
Mégis hogyan? Hiszen nem játszik…
Erről talán őt kellene megkérdezniük. Valahol nagyon találóan azt írták, ördögi kör, hogy meccshiányra hivatkozva nem játszom. Nekünk a másodosztályban nincsen tartalékcsapatunk, és mivel a Ligakupában és a Magyar Kupában már nem vagyunk versenyben, a bajnokságban kellene újra játszanom, ahogy ilyenkor szokás, fokozatosan egyre többet. Úgy gondolom, 3-0-ás vezetésnél minden gond nélkül beszállhatnék…
Ugyanakkor hiába futballozna, a legutóbbi mérkőzéseken, a BKV Előre és Jászberény ellen még a keretbe sem nevezték.
Nyilván nem könnyen, de tudomásul veszem, elfogadom a vezetőedző döntését. Ámbátor mi mást is tehetnék, persze azon kívül, hogy valóban keményen edzem. Még most is, amikor pihenőnap van, kijöttem tréningezni az erőnléti edzővel.
Davidsonnal nem tisztázta a helyzetet?
Ő senkivel sem beszél. Ilyen ember, így kell elfogadni.
Készen áll a visszatérésre (MTI)
A szurkolók szerint viszont a csapatban a helye.
A drukkerek nagyon sok erőt, hitet adnak nekem. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a támogatásuk, biztató üzeneteik nélkül aligha tudtam volna talpra állni azután, hogy augusztusban, 36 évesen súlyosan megsérültem. Tényleg nem volt egyszerű visszakapaszkodni, sok tortúrát, a műtétet, majd az azt követő gyógytornát a szurkolók szeretete nélkül nem tudtam volt végigcsinálni. Lehet, hogy eleinte még nem brillíroznék, de a hívek ismernek, tudják, hogy becsületes gyerek vagyok, nem pózolok, ami a szívemen az a számon, a pályán pedig világ életemben mindent elkövettem a Fradi sikereiért. A szurkolók nem felejtetették ezt el, s bevallom, a mostani helyzetben nagyon sokat jelent, hogy a meccseken a nevemet kántálják.
Felmerült önben, hogy Fradi, pontosabban Bobby Davidson valójában már nem számol Lipcsei Péterrel?
Remélem, nem ez a helyzet, s hamarosan újra a pályán lehetek, de ha mégis erről lenne szó, akkor azt mondják meg! Szóljanak, hogy ne törjem magam, ne dolgozzak olyan eszeveszetten, és inkább hagyjam abba. A nyáron lejár a szerződésem, de szeretnék még legalább egy évig az élvonalban játszani.
A Ferencvárosban?
Naná, hisz’ szerintem az NB II-es bajnokságot már megnyertük. Nem gondolkodom más csapatban, nem akarom eldobni azt 15-16 évet, amit a Fradiban töltöttem. Nemrég jutott eszembe, hogy azok már szinte felnőtt emberek, akik akkor születtek, amikor 1990 augusztusában bemutatkoztam az Üllői úton.
Ha zöld-fehéreknél nem is játszik egyelőre, a ligaválogatottba meghívót kapott AC Milan elleni mérkőzésre. Elégtétel?
Le a kalappal az edzőnek jelölt Mészöly Géza előtt, s köszönöm neki a meghívást. Felhívott, megkérdezte, milyen állapotban vagyok. Neki is csak azt mondtam el, amit önöknek az előbb, és másnap már ott volt a nevem a keretben. Nagyon bízom abban, ahogy a Milan ellen, hamarosan a Fradiban is számolnak velem.
Ön szerint helye van még a Fradiban?
Nagyképűség nélkül: igen.