A nyári időszámításra történő átállás megzavarja az ember belső óráját, ahelyett, hogy segítené a hosszabb nappalokhoz szokást – állítja Till Roenneberg és Thomas Kantermann, a müncheni Ludwig-Maximilián Egyetem kronobiológusai. Két másik holland kutatóval közösen az eddigi legnagyobb szabású kutatást végezték el 55 ezer közép-európai lakos alvási szokásait tanulmányozva.
A napnak hiszünk, nem az órának
„Az ember biológiai órája az évszakok körforgásával, a napfelkelte alakulásával együtt változik” – mondja Thomas Kantermann a Spiegel Online-nak nyilatkozva. Ezáltal a természetes alvó és aktív periódusaink folyamatosan az adott évszakhoz igazodnak. „Kutatási eredményeink szerint, éppen ezt a világos órák változáshoz való alkalmazkodást segítő mechanizmust zavarja meg a nyári időszámításra történő átállás” – írják a Current Biology-ban.
A kísérletben résztvevőknek részletesen be kellett számolniuk alvási szokásaikról, a hétköznapokat és a hétvégéket is beleértve. Ezekből a beszámolókból arra jutottak a tudósok, hogy a kísérleti alanyok szabadnapjaikon, amikor nem kellett időhöz kötötten felkelniük, ébredésüket a reggeli világossághoz igazították.
Egy másik kísérletben a kutatók ötven személy aktív és alvó periódusát vették górcső alá az óraátállítás előtt és utáni négy hétben, melyhez a kérdőív mellett egy a testi aktivitást mérő eszközt is segítségül hívtak. Ez a második kísérlet ismét megerősítette a német és holland kutatók azon feltételezését, mely szerint a szabadnapjaikon a tesztalanyok napi ritmusa nem a nyári időszámításhoz igazodik, hanem biológiai órájukra hallgatva a világos-sötét periódusok vezérlik azt.
Nincs semmi értelme?
Erre alapozzák azon elméletüket, amely szerint a március utolsó vasárnapján egy órát előre és október utolsó vasárnapján egy órát visszaállított időnek semmi valódi előnye nincs az emberiség számára. A Current Biology című tudományos szaklap 2007. novemberi számában publikált kutatási eredményeikben elmondják, hogy ugyan a nyári időszámítás lassan egy évszázada használatban van a világ számos országában, annak a magatartásra és az emberi pszichére gyakorolt hatásait kevesen és nem kellő alapossággal kutatták eddig.
Az 1907-ben William Willett által kiötlött óraátállítást 1916-tól széles körben kezdték alkalmazni, először az első világháború sújtotta országok gazdaságaiban, a szén és egyéb energiahordozókkal való spórolás jegyében.
Pro és kontra
A nyári időszámítás bevezetői azzal érveltek később, hogy így meghosszabbítható a munkaidő utáni világos órák száma, melyet az emberek szabadidős tevékenységre és sportra fordíthatnak. A nyári időszámítás hívei szerint így csökkenthető az áramfogyasztás, kevesebb a nyári időszakban a közlekedési baleset, jótékony hatással van az emberek egészségére, sőt egyesek odáig is elmentek, hogy az esti világos órák számának növekedése a bűnözés csökkenéséhez vezet.
Ellenben a téma kritikusai szerint az óraátállítás árthat a mezőgazdaságnak és egyéb tevékenységeknek, melyek összefüggésben vannak a napos órák számával. Az energiatakarékosság kapcsán a szkeptikusok pedig arra jutottak, hogy hiába sötétedik este később, ezáltal az emberek később is térnek nyugovóra, s nemhogy energiát spórolna vele a gazdaság, de további áramfogyasztást generál. A bűnözéssel kapcsolatos összefüggésre semmiféle hiteles mérés nem létezik, az egészségügyre gyakorolt hatása a plusz sportidő révén vitathatatlan, az eltolt időérzékelés viszont káros is lehet.
Jó a kereskedelemnek
Számos kereskedelmi szektor igen nagy plusz bevételhez jut a nyári időszámítás által, míg mások komoly veszteségeket könyvelhetnek el. Dörzsölik például a markukat a sportszergyártók és az éjjelnappali üzletek működtetői, jelentős bevételtől esnek el viszont a nézettségi mutatókért küzdő médiumok, a színházak és az autósmozik.
Az időváltozás a számítástechnikai cégek számára is többletfejlesztési költségeket generált, számos elektronikai eszköz képtelen alkalmazkodni ehhez, s ez zavarokat eredményezhet.
