Energetikai liberalizáció – Rázós ügyek

Néhány év múlva a szupermarketekben az elektromos áram éppen úgy a megszokott áruk közé tartozik majd, mint a mosószerek vagy az élelmiszerek. Legalábbis Vinkovits András, a Gazdasági Minisztérium (GM) főosztályvezetője ilyen víziót vázol fel. A villamosenergia-piac jövőre induló liberalizációja arra legalábbis biztosan lehetőséget teremt, hogy az egyelőre védett környezetben működő szolgáltatók mellett új, független áramkereskedők is versenybe szálljanak. A nyitás híre a lehetséges versenytársakat máris elérte. Ezt jelzi, hogy a nemzetközi porondon is meghatározó, két független amerikai energiakereskedő, az Enron és a Southern Pacific már megjelent Magyarországon.

A hazai árampiac liberalizációjának legfontosabb feltétele az új villamosenergia-törvény megszületése. A GM tervei szerint néhány héten belül az országgyűlés asztalára kerülő szabályozás tervezetébe megfelelő biztosítékokat építettek be ahhoz, hogy a piacnyitás előnyös legyen a fogyasztók számára. Látszólag triviális, de ilyen biztosíték az is, hogy a közüzemi fogyasztókat a liberalizáció miatt semmiféle pluszköltség nem terheli. A 2002 januárjában hatályba lépő törvény csupán lehetőséget biztosít, hogy új áramszolgáltatót válasszanak. Az új áramkereskedővel szerződők bármikor visszatérhetnek eredeti szolgáltatójukhoz. Emellett a törvény alapján minden előfizetőnek lehetősége lesz arra is, hogy fogyasztása 50 százalékáig importált áramot vásároljon.

TÖRVÉNYRE VÁRVA. A liberalizációnak vannak veszélyei is. A GM szakemberei szerint azonban hazánkban nem állhat elő olyan helyzet, mint Kaliforniában, ahol a fogyasztók tömegei maradtak áram nélkül a liberalizáció után (Figyelő, 2001/3. szám). A tengerentúli bajok oka az volt, hogy az árampiac felszabadításakor az amerikai szövetségi államban nem volt elegendő a termelői kínálat. Miközben a döntéshozók a fogyasztói árakat maximálták, az erőművi árak alakítását lényegében egy kézben hagyták. Az áram termelői árának emelkedése miatt a helyi áramszolgáltatók egymás után mentek csődbe, s ma már csak az állami segélyek teszik lehetővé, hogy a fogyasztók nem maradjanak teljes sötétségben.

Az árampiac megnyitása elsősorban a nagyfogyasztók számára lesz előnyös, e kör bizonyosan árcsökkenést érzékel majd. Az 1999-es villamosenergia-fogyasztás adatai alapján készült számítások szerint a legtöbb energiát használó ipari ágazatok esetében a liberalizáció éves szinten összességében több tízmilliárd forintos megtakarítást is hozhat. A közepes fogyasztóknak azonban az áramdíjak mérsékelt emelkedését idézi majd elő a liberalizáció, s előreláthatólag a kisfogyasztók is csak az energiaköltségek növekedésének megtorpanásában reménykedhetnek. Ezért a legrászorultabb kisfogyasztók terheinek mérséklése végett a GM szociális tarifa bevezetését javasolja a kormánynak. Ezt a tervek szerint azok igényelhetnék, akiknek éves áramfelhasználása nem haladja meg a 150-600 kilowattórát.

NAGYOK ELŐNYBEN. A szakértők haladó szellemű törvényről beszélnek, ám arról szó sincs, hogy a piacnyitás minden fogyasztót egyszerre ér majd el. A GM eredetileg három változatot dolgozott ki a liberalizáció ütemezésére, melyek közül azonban már csak kettő van versenyben. Ezek abban egyformák, hogy 2002 januárjában a villamosenergia-piac 25 százaléka nyílik majd meg, s a liberalizáció legkésőbb 2010-re zárul le. A radikálisabb változat szerint viszont a teljes piacnyitás már 2005-re befejeződhet (lásd a grafikont). Az ütemezésről a GM elképzelései szerint a kormánynak nem most kell végső döntést hoznia; az idén elég, ha csak 2003-ig határozzák meg a piacnyitás mértékét. A későbbi lépésekről évenként születhetne döntés. Ezt indokolná az is, hogy Magyarország 2004-re várt európai uniós (EU) csatlakozása az energiapiac liberalizációját is érintené.

A végleges brüsszeli irányelvekről egyelőre nem született meg a döntés. Az energiaszektor felszabadításában mintegy négyéves előnnyel rendelkező EU-tagállamokban ezzel együtt a fogyasztók jelentős hányada ma már szabadon választhatja meg, melyik áramszolgáltatóval köt szerződést. Loyola de Palacio illetékes főbiztos néhány hete arról beszélt, hogy az 1996-ban a piacnyitás kapcsán megfogalmazott direktívák mindenképpen korrekcióra szorulnak. Az ezredfordulóra előírt 25 százalékos liberalizációs szintet ugyanis a tagállamok éppen úgy régen túlhaladták, mint a 2003-ra megkövetelt 33 százalékot. A nyitás mértéke sok helyen már eléri a 100 százalékot. Az elképzelések szerint az uniós bizottság hamarosan javasolja majd a tagországok képviselőinek, hogy 2003-ra a lakossági szektort kivéve a teljes árampiacot szabadítsák fel. Egy évvel később a földgázszolgáltatásoknak, 2005-ben pedig a teljes energiaszektornak kellene nyitottá válnia valamennyi fogyasztó számára.

A külföldi tapasztalatok alapján valószínű, hogy a liberalizáció veszteseinek táborát néhány energetikai cég alkotja majd, például az elavult villamos erőművek – ismerik el a

GM-ben. A változásokra gyorsan reagáló áramtermelők és -szolgáltatók számára ezzel együtt a nyitás komoly lehetőségeket is tartogat. A mézesmadzag: a telefontársaságokhoz hasonlóan 2002 után az áramszolgáltatók is megpróbálhatnak betörni egymás piacaira. Így egyes cégek részesedése várhatóan növekszik, másoké csökken majd. A nemzeti szolgáltatóvá előlépő Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. elsősorban a kényelmét félti – állítják az iparági szakértők, elismerve azonban azt is, hogy a társaságra komoly terhet rónak az 1995 és 1997 közötti erőmű-privatizációk során, sajátos árukapcsolásként megkötött hosszú távú áramvásárlási szerződések. Az MVM számára kevéssé előnyös árakat meghatározó szerződések átalakítása a piacnyitás egyik legfontosabb feltétele.

LEHŰTÖTT LELKESEDÉS. Egyes hírek szerint kormányzati körökben némileg lehűtötték a villamosenergia-piac liberalizációja iránti lelkesedést az erőművekkel kötött szerződések. Az illetékesek egy része a szektor cégeinek vezetőihez hasonlóan a lassabb nyitás lehetőségeit latolgatja. Ez ugyanis elegendőnek látszó időt adna a még megoldatlan problémák rendezésére, vagy legalábbis biztosan a választások utáni időszakra tolná az ezzel kapcsolatos feladatokat.

A szakértők ugyanakkor egyre többet beszélnek a korábbi elképzelések szerint bezárásra ítélt széntüzelésű erőművek korszerűsítéséről. A hazai erőmű-vi árakra kedvezőtlenül hat az olaj és a földgáz árának gyors növekedése. A szenes erőművek 10-15 milliárd forint-

ba kerülő fejlesztéséről azonban egyelőre még nem sürgető a döntés. Üzemben tartásukra jelenlegi állapotukban 2004-ig van lehetőség.