Minden versenyistálló próbálja a maga hasznára fordítani a Forma-1 időmérő edzésein a még üres pálya előnyeit. Amelyiknek sikerül taktikázással, ügyességgel, vagy nyers erővel az első rajtkockák valamelyikébe juttatnia autóit, ellenfeleinél nagyobb reménnyel indulhat a dobogós helyekért. Valahogy így van ez a távközlési piacon is. A piaci megmérettetésre készülő társaságok illetékesei a külföldi példák alapján úgy számolnak: a domináns szolgáltató a verseny hivatalos megindulása után évente hozzávetőleg 2 százalékát veszíti majd el piaci részesedésének. Ebből adódóan, a kisebb cégek három-öt éven belül csak akkor válhatnak számottevő szereplővé, ha már a verseny indulása előtt sikerül a lehető legnagyobb szeletet kihasítaniuk a távközlési piac tortájából. Korántsem mindegy azonban, hogy ki és milyen módon próbálja növelni előfizetői táborát. Nem biztos ugyanis, hogy amit néhány századmásodperc előny megszerzéséért a Forma-1 legnagyobbjai megengedhetnek maguknak, azt megtehetik a részesedés növelésén mesterkedő telefonszolgáltatók is.
FOGÁSKERESÉS. A legnagyobb reflektorfény a távközlésben is az élversenyzőket kíséri. Ennek megfelelően a piacnyitás előtt egy évvel a legtöbb kritika és támadás a meghatározó szolgáltatót, a Matáv Rt.-t éri. A vezetékes telefonszolgáltatási piac mintegy 75-80 százalékát, a mobiltelefónia csaknem 60 százalékát uraló társaságon szinte minden versenytársa igyekszik fogást találni. Nyilvános támadást azonban csak ritkán vállalnak a domináns szolgáltató ellen.
Sikeres akcióként könyvelhették el az alternatív távközlési cégek, amikor kezdeményezésükre a Budapesti Hírközlési Felügyelet (BHF) – elsőként – arra kötelezte a Matávot, hogy az előfizetői helyi hálózatban a nagysebességű adatátviteli szolgáltatását (ADSL) nagykereskedelmi áron biztosítsa versenytársai, az internet adatátviteli cégek számára. Ezzel a szakhatóság lehetővé tette, hogy az új konstrukciót előfizetői helyi hálózattal nem rendelkező szolgáltatók is értékesíthessék, választékot kínálva az igénybe vevőknek. Egyelőre azonban kérdéses, hogy a BHF döntését kiharcoló – öszszesen száznál több – távközlési cég közül hányan élnek majd a nekik felkínált és elsősorban a fogyasztók számára kedvező üzleti lehetőséggel. A Matáv adatai szerint ugyanis 18 cég közül december elejéig csupán nyolcan jelezték érdeklődésüket az ADSL iránt. Szerződés pedig csupán egyetlen társasággal jött létre az elmúlt hetekben.
CSOMAGBAN. A szerény érdeklődés okát a Matávnál csak találgatják. Az alternatív szolgáltatók névtelenséget kérő szakértői viszont arról beszélnek: a Matáv nagykereskedelmi ADSL ajánlatával kapcsolatos legnagyobb probléma, hogy ahhoz a piacvezető cég a szintén nagysebességű adatátvitelt lehetővé tevő ISDN szolgáltatást is „hozzácsomagolja”. Márpedig erre az internet, illetve az internet protokoll alapú szolgáltatásokhoz nincs szükség. A Matáv illetékesei számára nem ismeretlenek ezek a felvetések. Szerintük azonban az új nagysebességű adatátviteli lehetőség technikailag az ISDN-el együtt építhető ki a legegyszerűbben. Így téved, aki azt hiszi, hogy a Matáv bevételei növelése érdekében kapcsolja öszsze a két ügyet, valójában ugyanis éppen a szétválasztásuk tenné költségesebbé az ADSL-t.
Független szakértők viszont arról beszélnek, az ADSL ügyét csupán „felfújták”. Ez ugyanis egyelőre nem több mint lehetőség. Fejlődéséhez, elterjedéséhez hosszabb időre lesz szükség. Meghatározóvá jó esetben is évek múlva válik majd. Az üzleti kommunikációban részt vevőknek ma még a hagyományos eszközökkel kell versenyezniük.
Egyre többen firtatják a Matáv hosszú távú szerződéseinek az ügyét is. A névtelenségbe burkolódzó szakemberek arról beszélnek, hogy a Matáv 3-5 évre szóló megállapodásainak az árát az előfizetők fizetik majd meg. Miközben ugyanis még megbecsülni sem lehet, hogyan alakulnak a néhány hónap múlva lezajló liberalizáció után a távközlési tarifák, a Matávval szerződők már most aláírják, mennyit fizetnek majd néhány év múlva a különféle távközlési szolgáltatásokért.
ALÁÍGÉRNEK. „Naivságáról tesz bizonyságot, aki hitelt ad azoknak a vélekedéseknek, amelyek szerint a magyarországi telefónia minden megoldatlan problémájáért a Matáv okolható, a piacon megkapaszkodni igyekvő új szolgáltatók pedig kizárólag az előfizetőknek akarnak a kedvében járni” – vélekedik Tankó Zoltán, a Matáv vezérigazgató-helyettese. Látszólag meglepődve hallja, hogy a konkurensek éppen hosszú távú kontraktusaikat kifogásolják. Mint mondja, a Matáv 1996 óta köt ilyeneket a nagy üzleti és kormányzati ügyfelekkel. Ezek futamideje általában 1-3 év, de van példa 5 évesre is. A vezérigazgató-helyettes nem tagadja, ezek a szerződések részletesen kitérnek a mindenkori szolgáltatási árak meghatározására is. Az általános gyakorlat szerint a Matáv vállalja, hogy a mindenkori legkedvezőbb piaci áraknál néhány százalékkal kedvezőbb díjakat számol majd fel szerződő partnerének.
Ilyen, 5 évre szóló szolgáltatási megállapodás előkészítését kezdte meg Nyíregyháza városa is. Csabai Lászlóné polgármester a félmilliárd forintos értékű szerződést kedvezőnek tartja. A tervezet szerint a Matáv Nyíregyháza belső adatátviteli infrastrukturális hálózatának kiépítésére, illetve szolgáltatásainak biztosítására vállalkozik. A szolgáltatások mindenkori díja a távközlési cég vállalása szerint kedvezőbb lesz a piacon fellelhető három legkedvezőbb ajánlat átlagánál. Hogy pontosan mennyivel, azt egyelőre nem véglegesítették. Tankó Zoltán szerint azonban a kedvezmény mértéke akár a 30 százalékot is elérheti majd.
A vezetékes távközlési piacon versenyről a mai koncessziós területi felosztás közepette még csak az üzleti kommunikációs szolgáltatások területén lehet beszélni. „Az egyéni előfizetők kegyeinek elnyeréséért leghamarabb 2001/2002 fordulója után indulhat meg a versenyfutás” – vélekedik Lednitzky Péter, a vezetékes telefonpiac 15-20 százalékát magáénak mondó Vivendi Telecom Hungary kormányzati és külkapcsolati igazgatója.
TENDERLEHETŐSÉGEK. A piaci részesedések növelésére kedvező lehetőséget kínálnak a nagy tenderek is. A szolgáltatói pályázatokon mindenki szabadon indulhat. Szereplésének eredményessége kizárólag ajánlatától függ. A cégvásárlásokért ezzel szemben az igazgató szerint ma már kevesen szállnak ringbe. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy a szakhatóságok a domináns szolgáltató cégvásárlások révén történő terjeszkedését nem támogatják.
Lednitzky természetes üzleti magatartásnak tartja, ha egy távközlési társaság igyekszik hosszú távú szolgáltatási szerződésekkel lekötni kapacitásait. Mint mondja: tisztességtelen üzleti fogásokkal a versenyszférában eddig nem találkoztak. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az állami tenderek között akadt olyan, amelyen a kiírásában szereplő feltételek alapján csupán egyetlen nagy cég indulhatott volna a siker reményében.
