Kormányok és adózás – Szép ígéretek

George W. Bush tavalyi választási kampányában sokat ígért az amerikaiaknak: ha ő lesz az elnök, egy évtized alatt 1600 milliárd dollárral könnyít az adóterheiken. Nemsokára készen is lesz a megvalósítási program, ráadásul bizonyos kedvező szabályokat 2001. január elsejei hatállyal visszamenőleg vezetnek be.

Nálunk – legalábbis az eddig győztes pártok – nem sokat foglalkoztak azzal, hogy utóbb az adózással kapcsolatban a választások során tett ígéreteiket maradéktalanul betartsák. A szocialista-liberális kormány például 1994 és 1998 között teljesen az ellenkezőjét valósította meg annak, mint amivel korábban kecsegtette a választókat. A fenyegető államcsőd árnyékában, a rendkívül kedvezőtlen makrogazdasági helyzetben persze más választásuk nem igazán volt: a korábbi felelőtlen adócsökkentési ígéretek végrehajtása valójában több kárt okozott volna, mint hasznot. Így aztán nem véletlen, hogy az 1998-as választások során mind a szocialisták, mind a szabad demokraták programja igencsak visszafogott volt az adórendszerben végrehajtandó kedvező változásokat illetően.

Nem úgy az akkori ellenzéki pártok, a Fidesz-MPP, az FKgP-é, az MDF programjai. A választásokat követően a koalíciós kormány persze gyorsan nyilvánvalóvá tette: a felelőtlen ígéreteket elfelejthetik a polgárok, a többi kidolgozására pedig időt kértek. Az 1998 májusában hatalomra került kormánykoalíció akkor ősszel még alig néhány jogszabályváltozást kezdeményezett az adórendszerben, mondván: “kevés volt az idő”. De megfogadták, a következő évben kárpótolják a polgárokat, s adóreform keretében csökkentik az adókat, egyszerűsítik az adózási szabályokat. A pénzügyi szakapparátus igyekezett is igen alaposan kiszolgálni a kormányt; 1999 májusára már lényegében el is készítették az adóreform tervezetét, amely azonban – finoman szólva – nem aratott nagy tetszést kormánykörökben. Ami persze abból a szempontból érthető volt, hogy hiányzott belőle az “osztogatás”, sokkal inkább szigorítások jellemezték. Így aztán nem csoda, hogy a beígért “nagyszabású adóreform” elmaradt.

Ezzel együtt az Orbán-kormány az adórendszert érintő több fogadalmát is teljesítette az elmúlt három évben. Másrészt jó néhány – igen fontos – ígérettel adós maradt: így az szja-rendszerben az érzékelhető adócsökkentéssel, vagy az áfa-rendszerben a normál kulcs lefaragásával, de említhetjük akár a helyi adók megreformálását is. Az adókönnyítések lehetőségének elszalasztása azért is fájó, mert ezek teljesítésére egyébként bőven futotta volna, hiszen a rendszerváltás óta még egyetlen kormány sem volt olyan kényelmes helyzetben, mint mostanában az Orbán-kabinet: a központi költségvetés elsődleges bevételeinek főösszege tavaly mintegy 210 milliárd forinttal haladta meg az előirányzatot, s e téren várhatóan az idén sem lesz ennél sokkal rosszabb a helyzet.

KORAI TERVEZGETNI.Ez lehetőséget teremthetne arra, hogy januártól az szja-rendszerben adócsökkentésre is fussa, ám Domokos László, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetője szerint erről egyelőre még korai beszélni. A körülmények kedvező alakulása esetén – tette hozzá – természetesen nem zárkóznak el tőle.

Alig több mint egy évvel a jövőre esedékes parlamenti voksolás előtt a pártok már készítik választási programjuk tervezeteit. A szabad demokraták “A Korszakváltás programja” címet viselő dokumentuma – amely persze még változhat – több olyan elképzelést is tartalmaz, amelyet három éve a Fidesz tűzött zászlajára, a gyakorlati megvalósítás viszont elmaradt. “A tapasztalat azt mutatja, hogy helyesen végrehajtott adócsökkentéssel növelhetőek az állam bevételei” – érvelt annak idején a Fidesz a jövedelmeket terhelő adók csökkentése mellett. Ennek a gyakorlatba való átültetése azonban elmaradt, többek között azért is, mert az egyes adókedvezmények megszüntetése olyan érdeksérelmekkel járt volna, amit a kormány nem akart, vagy nem mert vállalni. “Így a kabinet 1999-ben az adórendszer radikális átalakítása helyett a biztonság, a kiszámíthatóság mellett döntött, tekintve, hogy akkoriban a makrogazdasági helyzet is kedvezőtlenebb volt a jelenleginél” – magyarázza a bizonyítványt Domokos László. “Vagyis akkor lekerült a napirendről, de ez nem jelenti azt, hogy véglegesen” – mondja. Véleménye szerint egy kedvezőbb makrogazdasági szituációban, alapos elemzések, háttértanulmányok elkészítése esetén az egyszerűbb adóztatás érdekében újra megvizsgálható a téma.

MINT KÉT TOJÁS.Az SZDSZ most készülő választási programjában a fentiekhez kísértetiesen hasonló gondolatokat fogalmaztak meg: végső céljuk, hogy a jövedelmeket – az adóalap szélességétől függően – egységesen 18-20 százalékos adó terhelje, ezzel együtt viszont megszűnnének a mai kedvezmények. Programtervezetük szerint a lineáris adózást két lépcsőben vezetnék be: először 2004-ben évi 2 millió forint jövedelemig 20 százalék, afölött pedig 40 százalék lenne az adókulcs, majd 2006-ban lépne életbe az egységes 20 százalék.

“Az elgondolás jónak tűnik” – hangsúlyozta kérdésünkre Zara László, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének elnöke, már csak azért is, mert a rengeteg adókedvezmény megszüntetése révén a jelenleginél átláthatóbb adórendszer alakulna ki. A megvalósítás előtt persze hatástanulmányt kellene készíteni, s abból kiderülne: mely adózók járnának jól, kik rosszul, s az is, hogy a költségvetés bevételei miként alakulnának. Zara szerint az adózók többségét kedvezően érintené ez a fajta adózás, ugyanakkor kétségei vannak a tekintetben, hogy kivitelezhető-e a gyakorlatban. “Kétségtelen, hogy politikailag jól hangzik a 20 százalékos adókulcs, kérdés persze – hangsúlyozta Zara -, hogy szakmailag mi valósítható meg belőle.”

“Egyetlen, ráadásul igen alacsony adókulcs, ez a magasabb jövedelműeknek kedvező” – állítja Répássy Csaba, az Ernst & Young Kft. igazgatója. Véleménye szerint ehelyett inkább olyan szja-rendszerre lenne szükség, amelyben meghúznának egy adómentes sávot, a közepes jövedelmeket egy mérsékelt – 20 százalékos – kulcs terhelné, s csak a kirívóan magas jövedelmek után kellene ennél viszont jóval magasabb elvonással számolni. Igazságos adórendszer persze nincs, így az ilyenfajta adózásnak is lennének hátrányai. Az adószakértő egyébként nem ellenzi a lineáris adózást, de – mint mondja – nemzetközileg sem jellemző az ilyenfajta leegyszerűsített szisztéma, gyakoribb a magyarországinál még több kedvezmény és költségleírási lehetőség. Répássy ugyanakkor előnyként említi, hogy a változtatás bizonyára jótékonyan befolyásolná az adómorált.

KITÖLTÉSI KÁOSZ.Az adórendszer átláthatóbbá tételével együtt a nyomtatványok egyszerűsítése is a Fidesz legfontosabb ígéretei közé tartozott. Orbán Viktor miniszterelnöknek nagyon nem tetszett az általa túl bonyolultnak tartott szja-bevallás. Így aztán nem csoda, hogy 1999 elején leszögezte: “A ciklus végére egyetlen oldal lesz ez a bevallás.” A valóság persze 2001 közepén másképp fest: azóta még vastagabb lett ez a nyomtatvány, s már-már egy kisregény terjedelmével vetekszik a kitöltéshez eligazodást nyújtó “Útmutató” is. Demszky Gábor, az SZDSZ elnöke nemrégiben ugyancsak “kikelt” az szja-bevallás bonyolultsága ellen. Ő más “mértékegységben” fejezte ki a kívánatos állapotot: szerinte olyan eljárásra lenne szükség, amelynek révén félóra alatt bárki ki tudná tölteni a bevallási ívet, s a most mellékelt 15 részletező lap helyett 1-2 is elegendő lenne.