Nagyralátó tervet tűzött maga elé a kormány az egészségügyben. Nem kevesebbet akar elérni, minthogy átalakítja a szocialista típusú működtetést még 12 évvel a rendszerváltás után is őrző intézményrendszer finanszírozási és tulajdonosi szerkezetét. De legalábbis kísérletet tesz erre. A feladat nem csekély, eddig még egyetlenegy kormánynak sem sikerült áttörést elérni ezen a területen, csupán részmegoldások születtek. Az intézkedések elmaradása részben a politikai akarat hiányának számlájára írható, nagyobb részben azonban az egészségügyi lobbi állt ellen az újító törekvéseknek. A kormánytervek végrehajtását most az Egészség évtizede elnevezésű programiroda koordinálja, melynek vezetésével a nyugdíjreformot 1997-ben miniszteri biztosként levezénylő Győrfi Istvánt bízták meg.
Az egészségügyi intézmények működtetésébe a jövő évtől piaci szereplőket is bevonna a kormány. “Nem klasszikus privatizációt tervezünk” – hangsúlyozta a Figyelőnek a hamarosan a kormány elé kerülő reformprogramról nyilatkozó Győrfi István. A magánszektor egy hosszú távú szerződés keretében az intézmények üzemeltetésére kapna jogot és osztozna a – továbbra is főképpen önkormányzati – tulajdonosokkal a működési egyenlegből képződött nyereségen. Az előre meghatározott időszak után a működtetési jog viszszaszállna az államra. Ezt a gyakorlatot a nemzetközi szakirodalom PPP-nek (public-privat-partnership) nevezi. Célja, hogy az ellátó intézmények állami forrásigénye csökkenjen, mindeközben hatékonyabb és magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtsanak, amellett, hogy az állam, illetve az önkormányzatok tulajdonosi kontrollja is megmarad. Ezt kiegészítendő, olyan megoldás is elképzelhető, hogy a privát tulajdonos működtető beruházhatna, fejleszthetne is, amiért cserébe tulajdonosi részesedést is kaphatna. Az intézményt működtetők és a tulajdonosok között pénzügyi befektetőket – elsősorban biztosítókat, pénzügyi alapokat – látna szívesen a kormány.
“A magyar biztosítóknak helyük van a magyar egészségügyben, ám csak a konkrét jogszabályi tervezet ismeretében foglalunk állást az ügyről” – szögezte le a Figyelőnek Sípos József, az Allianz Hungária Biztosító Rt. kommunikációs igazgatója, hozzátéve, hogy tartózkodásuk oka a nagy pénz és a nagy felelősség. Kovács Ágnes, a Magyar Kórházszövetség elnöke “szimpatikusnak” tartja a PPP elveit, a konstrukció azonban szerinte kérdésessé teheti, hogy egy, a kormányzati elképzelésekkel összhangban lévő jogszabály nem sérti-e az önkormányzatiság elvét. A helyi testületek ugyanis a törvény szerint szabadon rendelkezhetnek tulajdonukkal.
A működtetési jog átruházása a kormányzati tervek szerint nem lenne kötelező érvényű, más kérdés azonban, hogy ha másképpen nem megy, a kormányzat igyekszik majd megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel kikényszeríthető a hatékonyabb működés. Erre elemzők szerint azért formálhat jogot, mivel a kórházak a működéshez szükséges pénzt állami forrásból kapják. A kormányzat részben állami forrásból megvalósuló konszolidációt ígér, ehhez azonban biztosítékokat kér.
A reform főbb elemeiTULAJDONJOG.
A kórházak tulajdonjoga maradna az önkormányzatok, illetve az állam kezében.
MŰKÖDTETÉS. Az intézmények üzemeltetése részben a magánszektor bevonásával történne.
PPP. A köztulajdont és a magánszektor bevonását ötvöző angolszász gyakorlat célja az állami forrásigény csökkentése és a hatékonyság javítása
ADÓSSÁGKÖNNYÍTÉS. A működőképesség megőrzésének érdekében a kórházakat – szigorú biztosítékok mellett – konszolidálják.
DECENTR ALIZÁCIÓ. Regionális Egészségügyi Tanácsokat hoznának létre a hatalmi jogosítványok decentralizálására.
A konszolidációs programot a kormány két lépcsőben tervezi végrehajtani. “Elsőként az egészségügyi intézmények működőképességét kell megőrizni, amit feltételhez kötött adósságkönnyítéssel hajtanának végre” – vázolja az elképzeléseket Győrfi. Erre a célra a kabinet ebben az évben 2,6 milliárd forintot szán, az intézmények október közepén kiírt pályázat útján jelentkezhetnének az ebben való részvételre. Másfelől, a szállítókkal is tárgyalásokat kívánnak folytatni követeléseik csökkentéséről. A tervek értelmében a program jövőre is folytatódna, és így a kormánymeghatalmazott szerint összességében 10 milliárd forintos adósságkönnyítést lehetne elérni. “A cél az intézményi gazdálkodás javítása, az üzemszerű működés kialakítása, a menedzsment és a tulajdonosi felelősség érvényesítése” – hangsúlyozza Győrfi István.
Mindazonáltal nehéz tiszta képest kapni arról, hogy a kórházaknak valójában mekkora az adósságállományuk: a kormányzati programiroda szerint 24-25 milliárd, a kórházszövetség szerint 16-18 milliárd forint a teljes összeg. Győrfi István úgy véli, a különbség abból ered, hogy a kormányzat nemcsak a kórházak külső adósságával, hanem belsővel is számol.
“Az adósságrendezést demonstratív módon szigorú feltételekhez kell kötni” – szögezi le Győrfi. Azok az intézmények pedig, amelyek pénzt kérnek, automatikusan egy szakértőt is a “nyakukba kapnak”, akinek a feladata az adósságszerkezet elemzése. Ő állapítja majd meg, valóban indokolt-e könnyítést kérni. A tulajdonosoknak a program megvalósításához minimum 20 százalékos önrészesedést kell vállalni, a többit a költségvetés fedezi. A tulajdonosok nem segélyt kapnak: az állam által nyújtott hiteleket vissza is kell majd fizetniük.
Kovács Ágnes kórházszövetségi elnök szerint a pénzfolyósítás módjában keresendő az intézmények adóssága, ezért az újra fog termelődni, ha a pénzellátás módja változatlan marad. Egyrészt az egészségbiztosítási kiadásokat évről évre alultervezik, másrészt az is gondot okoz a finanszírozásban, hogy jelenleg csak az ellátástól számított 85. napon utal pénzt a társadalombiztosítás. Így például jelenleg abból a pénzből gazdálkodnak az intézmények, amelyeket a nyári alacsony betegforgalom alapján ítéltek meg számukra.
Kényelmesebben Az egészségügyi intézmények úgynevezett “komfortosítási” programra is pályázhatnak. Egy-egy intézmény maximum 10 millió forintot kaphat, úgy, hogy a kapott összeg 50 százalékát a tulajdonosnak is mellé kell tennie. A pénzt a kórházak olyan eszközök megvásárlására, vagy berendezés korszerűsítésére fordíthatják, amely a betegellátás kényelmi színvonalát növelik.
A tartós stabilitás biztosítékát a kormány olyan szerkezetátalakításban látja, amely képessé teszi az egészségügyi intézményeket a piaci környezethez való alkalmazkodásra. Erre ebben a kormányciklusban 100 milliárd forintot áldozna az egészségügyi kormányzat. A konszolidációs program megvalósításának feltétele – az Európai Unió elvárásaival egybecsengő – “regionális szerveződés” kialakítása is. Az egészségügyi szerkezetátalakítást regionális fejlesztéspolitikával kötnék össze. A cél Győrfi István szerint ugyanis az, hogy a jövőben az ellátást ne települési, hanem regionális szinten határozzák meg. Azaz az intézmények ne foglalkozzanak “mindennel”, hanem magas szakmai és technikai tudással bíró szakosított intézmények jöjjenek létre. E centrumok is folytatnának aktív sürgősségi betegellátást, de kisebb kapacitással. Regionális Egészségügyi Tanácsokat hoznának létre, ezek hatáskörébe kerülnének a területi egészségfejlesztés pénzalapjai is. Az elképzelés egyben azt is jelentené, hogy nem valamely minisztérium határozná meg az ágyszámot: azt az intézmény, illetve a tulajdonosok egyezkedésére bíznák. Mindez egyben azt is feltételezi, hogy el kell készíteni valamennyi állami és egészségügyi szolgáltató teljes körű állapotfelmérését, konszolidációs tervét.
A szerkezetátalakítási programba pályázat útján lehet jelentkezni. Csak azok az intézmények indulhatnak, amelyeknél a tulajdonos nyilatkozik arról, hogy elfogadja a pályázati feltételeket, elkészíti az intézmény konszolidációs programját és a jóváhagyott programért felelősséget is vállal. A pályázatok kidolgozásába a kormány szintúgy pályázat útján kiválasztott tanácsadókat vonna be, e költségeket a költségvetés felerészt magára vállalná. A jelentkezőknek teljes szakmai és pénzügyi átvilágításon kell átesniük, a programok megvalósítását pedig ugyancsak pályázat útján kiválasztott auditorok ellenőriznék.
A finanszírozási rendszer átalakítása nagy falat lesz. Jelenleg a kórházak abban érdekeltek, hogy a beteget minél hosszabb ideig, s lehetőleg fekvő betegellátás keretében gyógyítsák. Így ugyanis több pénzt kapnak az egészségbiztosítótól. A jövő évtől azonban a kormány tervei szerint azonos tevékenységért ugyanannyi pénz járna, függetlenül attól, hogy milyen ellátási formában is nyújtja azt a kórház a betegnek.
