Miért nagy az állam terjedelme, s miért alacsony mégis a teljesítménye? „A közvélekedés első helyen a túlfejlett jóléti rendszert szokta említeni” – írta az Állami Számvevőszék (ÁSZ) három vezető szakembere a Pénzügyi Szemlében tavaly megjelent tanulmányában.
Báger Gusztáv, Pulay Gyula, Vigvári András közös írásukban viszont rámutattak arra, hogy a rendszerváltás után nem sokkal még elmondható volt, hogy Magyarország többet költ GDP-arányosan jóléti kiadásokra, mint a nyugat-európai jóléti államok. A 2007-es adatok azonban már azt mutatták, hogy Magyarország nem költ többet jóléti funkciókra, mint Németország vagy az Egyesült Királyság. „Ténylegesen a gazdasági funkciók azok, amelyekre hazánk a GDP arányában többet költ, mint a két fejlett piacgazdaságú ország” – írták a kutatók.
Államból élő vállalatok
Ezért a számvevő szakemberek szerint az állam nagy terjedelmének „első alapvető oka”, hogy „a magyarországi vállalatok (beleértve a külföldi tulajdonúakat is) jelentős mértékben állami kiadásokból (forrásokból) élnek, s ezt figyelembe véve a vállalkozó szféra nettó adóterhelési rátája is lényegesen alacsonyabb, mint a bruttó.” – olvasható a tanulmányban
Miről is van szó? Gondolhatunk példának a győri Audinak nyújtott támogatásokra vagy az államnak előnytelen ppp-beruházásokra. (Public-privat partnership, azaz az állami és a magánszféra együttműködése – mit ad az Úr, valahogy mindig a magánszféra járt jobban.)
Ahol állami támogatások vannak, ott gyakran a cégek magasabb profitot érhetnek el, mint rendes piaci körülmények között (járadékvadászat). Eszünkbe juthat például a versenyhatóság nemrégiben lefolytatott vizsgálata, amely megállapította, hogy a lakás-takarékpénztárak “magas kamatkörnyezetben
nagyon jelentős nyereséget érhetnek el”, hála az állami támogatásoknak és szabályozásnak. No, és persze ott a közbeszerzések ügye.
“A gazdasági szférának nyújtott állami támogatások összehangolatlanok és pazarlók, az állami megrendelések (közbeszerzések) költségszintje indokolatlanul magas” – írják a kutatók.
A közgazdászok eme alapvető okon túl említenek meg további problémákat: a jóléti rendszerben újonnan felbukkanó fönntarthatatlan elemeket, illetve hogy az egyik politikai elit által kezdett beruházásokat, fejlesztéseket, átalakításokat nem folytatja a következő. (Tanulmányuk címe: A magyar államműködés főbb jellemzői, és szükséges változtatásának irányai.)
Kommunikációs célra használhatatlan
tévhitek
A magyar államdóssággal kapcsolatos tévhitekről korábban Gazdag László közgazdász írt az fn.hu-n.
Borítékolható, hogy a nyilvánvalóan pártpolitikai céllal, Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő által kezdeményezett államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottság aligha jut majd ugyanarra a következtetésre, mint a számvevő közgazdászok. A számvevők által talált alapvető okkal ugyanis kevéssé igazolható a jelenlegi kormány gazdaságpolitikája, a jóléti juttatások kíméletlen visszavágása.
Ahhoz a tényhez is nehezen lenne illeszthető, hogy az állam gazdasági funkcióira fordított kiadás a GDP arányában idén is magas, 7,5 százalék körüli.
A jelenlegi magyar kormányzat látszólag szakított a nemzetközi vállalatokat támogató korábbi gazdaságpolitikával. Valójában azonban nem egységesen, nem mindegyik multinacionális céget próbálta rábírni a nagyobb mérvű közteherviselésre, hanem egy-egy szektorra „szállt rá”.
Éppen ezt nehezményezték az érintett multinacionális cégek vezetői az Európai Bizottságnak írt „panaszlevelükben”, mint írták: azokat az ágazatokat adóztatják meg, amelyeknél a tőkét nehéz kivonni a fix infrastruktúra miatt, ahol meg ez könnyebb, ott viszont adókedvezményekkel segítik a cégeket
