Alig száradt meg a tinta a GM-Fiat-megállapodáson, az olasz autógyár máris jelezte, mi lehet a következő lépése. “Továbbra is szeretnénk megszerezni a Volvót” – jelentette ki Paolo Fresco, a Fiat elnöke március közepén, közvetlenül azután, hogy a svéd teherautógyár kénytelen volt letenni tervéről, melynek értelmében magába olvasztotta volna hazai riválisát, a Scaniát.
Az olasz érdeklődés csak fokozza a Volvo-csoport vezérigazgatójára, Leif Johanssonra nehezedő nyomást. Nehéz helyzetbe került annak nyomán, hogy az Európai Bizottság versenyjogi indokokra hivatkozva megakadályozta a 6,9 milliárd dollár értékű Volvo-Scania-ügyletet. Az új vállalat a svédországi teherautó-eladások 90 százalékát mondhatta volna magáénak, s Brüsszel nem fogadta el a Volvo azon érvelését, hogy az egyesült cég európai viszonylatban nem szerezne domináns pozíciót. Johanssonnak most lépnie kell, hogy megmentse globális stratégiai elképzeléseit.
Ez az a pont, ahol a Fiat színre lép. Egy évvel ezelőtt Johansson elutasította az olaszok felvásárlási ajánlatát, s úgy döntött, hogy a Volvo személyautó-gyártó üzletágát eladják a Ford Motornak, a befolyó 5,7 milliárd dollárt pedig a teherautó-gyártás megerősítésére fordítják. A Fiat most szemmel láthatóan a nehézteherautó-ágazatra kíván összpontosítani. Bár a vállalat teherautó-részlege, az Iveco Dél-Európában erős piaci bázist élvez, járműveiről azt tartják, hogy gyengébb minőségűek, mint a Volvo-modellek. A Volvo megszerzésével a Fiat nagy ugrást tenne a minőség és az értékesítés terén. “A Fiat tudatosítani akarja a Volvo menedzsmentjével, hogy résen van, a részvényesekkel pedig azt, hogy létezik számukra alternatíva” – állítja John Lawson, a londoni Salomon Smith Barney autóipari elemzője.
Ágazati források eközben arról spekulálnak, hogy a Volvo maga is felmelegíti akvizíciós szándékait. Johansson megkörnyékezheti az amerikai Navistar teherautógyárat, esetleg a német riválist, a MAN-t. Egyik fő célja az, hogy mind Európában, mind az Egyesült Államokban növelje a piaci részesedést. A Volvo jelenleg a nehéz-teherautók amerikai piacán 11, az európain pedig 15 százalékos részesedéssel rendelkezik.
Egy másik szóba jöhető európai partner a Renault, amely a Mack Trucks tulajdonosaként szintén jelen van az Egyesült Államokban.
Bármit lépjen is Johansson, annyi bizonyos, hogy a befektetők kezdik elveszíteni türelmüket. A Volvo-Scania-ügylet nem töltötte el őket különösebb lelkesedéssel, mivel védelmi jellegű együttműködést láttak benne, amelynek célja az lett volna, hogy a teherautó-gyártás svéd kezekben maradjon. Egy évvel ezelőtt, amikor sikerült elérnie, hogy a Ford tetemes összeget fizessen a Volvo személyautó-gyártó részlegéért, Johansson az üzletkötés mágusának tűnt. Most azt kockáztatja, hogy még a célba érkezés előtt kifogy a benzin.
