Érdekes részletek derültek ki arról, milyen változások mentek végbe a Nyugatrómai Birodalom bukása után a mai Magyarország területén. A kutatásban az ELTE munkatársai is résztvettek, az eredményeiket bemutató tanulmány a rangos Science című tudományos folyóiratban jelent meg.
Északról érkeztek bevándorlók a Kisalföldre
A Nyugatrómai Birodalom bukása, és a területén ezt követően kialakult „barbár királyságok” felemelkedése a 4–6. század folyamán az európai történelem egyik meghatározó korszakváltását jelentette. Ám arról máig meglepően keveset tudunk, hogy ezek a változások milyen hatással voltak a birodalom határterületein, például Pannonia provinciában élő közösségekre. A Koncz István és Yijie Tian vezette kutatócsoport viszont akkori temetők teljes körű biorégészeti vizsgálatával számos új információt tárt fel.
A kutatás során két római kori (3–5. század) és öt langobard kori (6. század) kisalföldi temető halottait tanulmányozták, összesen több mint 300 egyént. A DNS-adatok és a temetkezési szokások elemzésével megállapították, hogy a térségben a római korban főleg dél-európai genetikai örökségű lakosság élt, ugyanakkor az ázsiai és afrikai genetikai elemek is jelentősek voltak. Ez jól tükrözi a Római Birodalom sokszínű, kozmopolita jellegét, ahol különböző földrajzi és kulturális hátterű emberek éltek és mozogtak együtt – derül ki az ELTE közleményéből.
A római uralom megszűnése után azonban jelentősen megnőtt az észak-európai eredetű genetikai összetevők aránya a térségben, aminek legegyszerűbb – és a történeti források alapján legvalószínűbb – magyarázatát a korszakra jellemző népvándorlások jelenthették. A megjelenő új népesség valószínűleg kapcsolatba hozható a langobárdok történeti forrásokból ismert vándorlásával.
Új, összetett társadalmak jöttek létre
Ez az északi germán népcsoport az 1–2. században a mai Észak-Németország területén tűnt fel, de az 5. század végén már a Közép-Duna vidékén éltek, és hatalmukat a mai Kisalföld területére is kiterjesztették, mielőtt – a korabeli leírások alapján – 568-ban Itáliába távoztak volna, ahol királyságuk egészen a 8. századig fennmaradt.
A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy nem egyetlen nagy népvándorlási hullámról volt szó. Inkább összetett és hosszú időn át tartó mobilitási folyamatok rajzolódnak ki, amelyek során a Kisalföld lakói folyamatos kapcsolatban álltak az északabbra élő közösségekkel. Az újonnan érkező csoportok nem egyszerű falusi településeket hoztak létre, hanem egy sokszínű és hierarchizált társadalmat alakítottak ki.
Ennek oka, hogy az újonnan érkező, jobbára észak-európai genetikai hátterű bevándorlók közösségenkén eltérő módon illeszkedtek be a főként dél-európai hátterű helyi lakosság társadalmaiba. A különböző népcsoportok aztán együtt hoztak létre egy, a korábban feltételezettnél összetettebb társadalmi rendszert.
A mai Magyarország területét hosszú évezredek óta lakják, ám nem minden korszakról vannak beható ismereteink. A kutatók munkájának köszönhetően azonban időről időre fény derül korábban ismeretlen részletekre is a Kárpát-medence múltjával kapcsolatban. Ilyen felfedezésekről alábbi cikkeinkben számoltunk be:
