„Az egyházi iskolák akkor maradhatnak fenn, ha ők is felveszik a roma gyerekeket a nem roma gyerekek mellé” – nyilatkozta Lannert Judit a múlt héten, és a kijelentésnek komoly visszhangja lett.
A témáról Rubovszky Rita, a Magyar Katolikus Egyház oktatási felelőse nyilatkozott a hvg.hu-nak. Rubovszky neve oktatási miniszterként is felmerült, de erre az érintett csak azt mondta: megtisztelő, „hogy a nevem ilyen összefüggésben felmerült. De nem pozíciókról, hanem a feladatokról szeretek beszélni”.
Megkérdezték az egyházi iskolák okozta szegregációról, amire Rubovszky több kanyaros válasszal reagált, nem cáfolva, hogy az egyházi oktatási intézmények növelik a szegregációt. Szerinte a „társadalmi elkülönülés folyamatának erősítése természetesen nem állt senkinek sem a szándékában, mégis ez történt. A többiskolás települések esetében sok helyen valóban az egyházi fenntartásba vétel is hozzájárult ehhez, más esetekben a szülők az állami iskolák közül választják ki az »elitebbet«, vagy épp az egyházi iskola válik a leszakadók »gyűjtőhelyévé«. Szerintem nem lehet általánosítani, ez nem egyházi probléma. A legszegényebbek tanuláshoz való jogához nem fér kétség, miközben az is igaz: a csökkenő demográfiai mutatók mellett az iskola egyfajta »piac« lett, a szülőknek is joguk van ahhoz, hogy olyan iskolába adhassák a gyermekeiket, ahol garanciát látnak arra, hogy a családi befektetett energiákat kiegészítve magas színvonalú oktatást kapnak. Úgy vélem, van helye e téren az önkritikának”.
Fontos belenéznünk abba a tükörbe, mennyire vált adott esetben az egyházi iskola a társadalmi szegregáció eszközévé. De rendkívül igazságtalan mind a pedagógusokkal, mind a fenntartókkal és – hangsúlyozom – a romákkal szemben is annak sulykolása, hogy Magyarországon a gyerekek egyik része jómódú családokból érkezve egyházi iskolákba jár, a másik része pedig roma származásúként, mélyszegénységben élve, az állami oktatásban reked.
Azt is hozzátette ugyanakkor:
Egy olyan térségben, ahol csak romák élnek, csak roma gyermekek fognak iskolába járni. Az ott dolgozó pedagógusokat, lelkészeket vagy szerzeteseket ezért önmagában szegregáció vádjával illetni súlyos igazságtalanság.
A Magyar Katolikus Egyház oktatási felelőse azt is mondta, hogy mindenkit „óva intek attól, hogy a finn meg az észt modellre hivatkozzon anélkül, hogy tudná, miről beszél. Ezek az észak-európai társadalmak ugyanis sokkal homogénebbek, sokkal kevésbé tagolt társadalmak történelmileg, mint a magyar, ami inkább a francia vagy az angol társadalomhoz hasonló. Amióta ezekben az országokban iskolarendszer van, mindig is voltak úgynevezett elit iskolák és népiskolák. Az Eötvös-féle iskolarendszer is sokféle volt, benne a polgárival, reállal, elemivel, gimnáziummal”.

