Ezentúl a felülvizsgálatok helyett pusztán konzultálni jár Magyarországra az IMF stábja; legközelebb erre is csak nyáron, a választások után kerítenek majd sort. Az évi rendszeres, az IMF alapokmányának IV. cikkelye szerinti tárgyaláson kívül a Valutaalap szakértői figyelemmel kívánják kísérni, miként is küzd meg a magyar kormány az inflációval, s hogyan halad előre az egészségügy, valamint a helyi önkormányzatok reformja. Ez utóbbinál Magyarország eddig egyébként támaszkodott az IMF technikai segítségére, most azonban nincs erre igény.
A Valutaalap az elmúlt időben a pénzromlás ütemének gyorsabb csökkenését remélte, amit egy átfogó programmal el is lehetett volna érni – fejtette ki Mark Allen, a nemzetközi pénzügyi intézmény itteni rezidense. Minthogy azonban a folyó fizetési mérleg a tervezettnél erősebbnek mutatkozott, a küladósság törlesztése pedig a vártnál gyorsabban haladt, a magyar kormány a lehetségesnél magasabb inflációt ellensúlyozni tudta, s így az IMF elégedett. Mark Allan újólag hangsúlyozta, hogy a készenléti hitellel támogatott gazdasági program a magyar kormányé, s nem pedig a Valutaalapé volt. A szervezet az 1998-as költségvetésről sem hiszi, hogy az az eddigi gazdaságpolitika lazítását hozná, mindazonáltal a tervezett lépések óvatos végrehajtását tanácsolja.
Az ázsiai gazdasági „kisiklások” honi megismétlődését az IMF kizártnak tartja. Itt ugyanis a határozott növekedés mellett (a GDP idei bővülését 5 százalékra jósolják) a folyó fizetési mérleg állapota is kielégítő, nem úgy mint például Thaiföldön. Emellett erőteljes, s a régióban valószínűleg a legstabilabb bankszektor jellemzi a magyar gazdaságot, ráadásul Mark Allan szerint a vállalatok sem vállalnak olyan kockázatos pozíciókat, mint az ázsiaiak.
A nemzetközi hitelintézet – mely készenlétihitel-megállapodást jelenleg öt országgal, ezen belül a régióból Észtországgal és Litvániával tart fenn – az itteni megállapodás lejártát az elmúlt három év folyamatait bemutató kiadvánnyal üdvözölte. A hitelmegállapodás ideje alatt az IMF a legjelentősebb eredménynek – a fizetési mérleg erősítésén túl – azt tartja, hogy az állam szerepe a gazdaságban visszaszorult, a szerkezeti reformok pedig nekibuzdultak.
