Az Aranycsapat bő keretének tagját abban a városban búcsúztatták, amelyhez egész életében hű maradt, a magyar futball aranykorszakának kiválóságát a salgótarjáni központi temetőben helyezték örök nyugalomra.
A Magyar Labdarúgó Szövetség nevében Berzi Sándor alelnök, Csiki Károly versenyigazgató, valamint Buzánszky Jenő, az Aranycsapat legendás védője helyezte el az emlékezés koszorúját Szojka Ferenc síremlékénél.
A búcsúztatón gyászbeszédet mondott Buzánszky Jenő, valamint az SBTC nevében Csongrády Béla, illetve Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere, valamint Barna János, a Nógrád megyei önkormányzat alelnöke.
Szojka Ferenc 1931. április 7-én született Salgótarjánban, és labdarúgó-pályafutása során kizárólag szülővárosa egyesületeiben – előbb a Salgótarjáni SE-ben, majd 19 éves korától az SBTC-ben – futballozott. A kiváló jobbfedezet 324 NB I-es mérkőzésen lépett pályára csapatában, 1956-ban az év labdarúgójává választották, majd 1966-ban fejezte be futballista karrierjét.
Szojka Ferenc 1954 és 1960 között 28 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, és egy gólt szerzett címeres mezben, 1955-ben, a svédek ellen 7:3-ra megnyert találkozón. Tagja volt a helsinki olimpián aranyérmes együttes keretének, de nem lépett pályára a tornán, ezért nem nyert aranyérmet. Részese volt az 1954-es svájci világbajnokságon elért második helyezésnek, a Dél-Korea ellen 9-0-ra megnyert csoportmérkőzést végigjátszotta a tornán (ezen a találkozón debütált a válogatottban), majd négy évvel később szerepelt az 1958-as svédországi vb-n is.
Az SBTC örökös elnökségi tagja, a salgótarjáni Szojka Ferenc Stadion az ő nevét viseli. Április végén, nyolcvanadik születésnapja után a nógrádi megyeszékhely városi sportcsarnokában mellszobrot avattak fel tiszteletére.
Szojka Ferencet a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekinti.
