Valósággal forrong a kőolajban gazdag Közel-Kelet, teljes a káosz az állami tulajdonú venezuelai olajtársaságnál, az Egyesült Államokban pedig folyamatosan apad a kőolaj-kitermelés. Ám az üzemanyagok drágulása miatt háborgó autósok számára van egy reménysugár: Afrika. A skót Wood Mackenzie kutatócég szerint a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetén (OPEC) kívüli afrikai országokban 2002 óta 25 százalékkal nőtt a kitermelés, és 2010-ig további 35 százalékos emelkedés várható. A világ legnagyobb olajtársasága, az amerikai Exxon Mobil július végén arról számolt be, hogy afrikai kitermelése három év alatt megkétszereződött, s immár a vállalat globális kitermelésének 30 százalékát adja, ami több mint az Egyesült Államokban és Kanadában együttesen felszínre hozott kőolaj aránya.
POZITÍVUMOK. Ezek a számok valószínűleg sokakat meglepnek. Elvégre az afrikai olajjal kapcsolatban a médiumok rendszerint arról tudósítanak, hogy Nigériában banditák és lázadók olajat lopnak, munkásokat rabolnak el, megrongálják a vezetékeket és a kutakat. Csakhogy e problémák, bármily súlyosak is, elhomályosítják a kontinens más részein, különösen a nem OPEC-országokban – élükön Angolával – tapasztalható pozitívumokat. Az OPEC-hez nem tartozó afrikai országok kitermelésének mintegy 30 százalékát a partoktól messze lévő mélyvízi fúrótornyok biztosítják, amelyek így viszonylag védettek a lopással és a vandalizmussal szemben.
Nigériai kútnál. A veszélyeket elhomályosítják az elõnyök.
A kormányok, noha nem idegen tőlük a korrupció, szívesen látják a külföldi befektetéseket. A kőolaj kiváló minőségű: könnyű és édes – azaz alacsony kéntartalmú -, miáltal egyszerűbb finomítani. Végül az sem okoz gondot, hogy a fekete aranyat átszállítsák Nyugat-Afrikából az Egyesült Államok keleti partján és a Mexikói-öbölben lévő kikötőkbe. Mindent egybevéve, „ez az új Északi-tenger” – fogalmaz Leslie Brinker, a John S. Herold energetikai kutatócég vezető elemzője.
Az Afrikában kínálkozó lehetőségeket eddig az Exxon Mobil használta ki a legjobban. Az elmúlt három évben hat, Nigériához és Angolához tartozó tengeri olajmezőt kezdett kiaknázni. Az afrikai olaj nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a csoport kőolaj- és földgázkitermelése 2006 első felében 6 százalékkal erősödött a tavalyi azonos időszakhoz képest. Ez volt a vállalatnál az első számottevő kitermelés-növekedés 1999 óta. Ezzel szemben a Royal Dutch/Shell kitermelése 5, a BP-é 2 százalékkal csökkent. A Chevron csak felvásárlásokkal tudta elleplezni az 5 százalékos visszaesést, a ConocoPhillipsnél pedig stagnálás mutatkozott – ad helyzetképet Jacques Rousseau, a Friedman Billings Ramsey befektetési bank olajipari elemzője.
MOZGÓSÍTÁS. Az Exxon Mobil sikerének gyökerei a kilencvenes évek elejére nyúlnak vissza, amikor a Mobil – amelyet az Exxon 1998-ban vásárolt fel – agresszíven pályázott a nyugat-afrikai kitermelési koncessziókra. Azóta a társaság nagy energiákat mozgósított, hogy mihamarabb „termőre fordítsa” az új lelőhelyeket. Kibérelt például három óriási, feltárásra és kitermelésre alkalmassá tett hajót, hogy gyorsítsa a tempót és csökkentse a költségeket. A speciális – tankhajókra hasonlító, de rögzített – monstrumokhoz egyszerre legalább harminc kutat lehet csatlakoztatni.
Más olajtársaságok sem akarnak kimaradni az üzletből. Az ágazat legnagyobb szereplőinek feltárásra és kitermelésre fordított összes kiadásának immár mintegy negyede Nyugat-Afrikára jut. A Wood Mackenzie szerint egyedül Angola a nem az OPEC-országokból származó teljes kitermelés 19 százalékát fogja adni az elkövetkező öt évben, aminél csak az orosz olaj aránya nagyobb. Újabban a kínaiak is bejelentkeztek az afrikai olajért. Peking 5 milliárd dolláros hitelt nyújtott az angolai kormánynak, a kínai CNOOC olajcég áprilisban 2,2 milliárd dollárért tulajdonrészt szerzett egy jelentős nigériai olajmezőben, a Sinopec pedig hasonló összegért pályázik két angolai lelőhelyre. Afrikában persze a kihívások sem csekélyek. Nigéria és Angola – az Egyesült Államok ötödik, illetve hetedik legnagyobb nyersolajszállítója – egyaránt robbanásveszélyes hely. Közelmúltbeli történelmüket polgárháborúk és korrupció csúfítják, s állampolgáraik okkal panaszkodnak arra, hogy az olajvagyont nem egyenlően osztják el. A Shell egyszer arra kényszerült, hogy leállítsa nigériai kitermelésének kétharmadát, miután támadást érte a partközeli sekély vizeken található kútjait, és meglékelték vezetékét.
Nem szabad azonban elsiklani a fölött, hogy Nigérián kívül erőteljesen bővül az afrikai kitermelés. Sőt, minden zűr ellenére Nigériát sem lehet leírni: a Wood Mackenzie arra számít, hogy az ország napi kitermelése 2010-ig több mint 30 százalékkal nő. „Nem olyan veszélyes – állítja George Ayittey, a washingtoni American University címzetes közgazdásza -, mint a Közel-Kelet. Ez az off-shore kitermelés előnye. Az Egyesült Államok és Afrika kölcsönösen nyerhet.”
