Zsuzsa évekig zaklatta egykori évfolyamtársait: megőrül a minisztériumban, segítsenek neki rögvest pénzügyes állást találni valami multinál. A barátok igyekeztek is. Gondolták, három nyelven beszélő, 29 éves, közgazdász-jogász lányról lévén szó, aki momentán szingli is, könnyen „elkel” majd. Ám Zsuzsa valahogyan mindig elbújt a kínálkozó lehetőségek elől: először fizetésemelésre, aztán főnökváltásra, legutóbb előléptetésre hivatkozott, és általában be sem adta a jelentkezést. Néha még mindig panaszkodik, de már senki nem veszi komolyan, elkönyvelték, hogy nagyon is jó neki ott, ahol van. Mostanság inkább azon drukkolnak, hogy maradhasson is, ha már így akarja.
A közszféra tervezett leépítéseinek érintettjei nem lesznek majd olyan kedvező helyzetben, mint Zsuzsa volt eddig. Ők nem visszakozhatnak. Miképpen fognak elhelyezkedni az utcára kerülő tízezrek? A szakemberek szerint ezt képtelenség előrevetíteni, hiszen eddig elsősorban a fiatal, jól képzett diplomások váltottak, méghozzá önszántukból, így nem okoztak sok fejtörést az állásközvetítőknek.
PÖRGÉS. Köztudott, hogy az államigazgatási intézmények szervezeti kultúrája, hatékonysága eltér az üzleti világ szereplőinek gyakorlatától. „Fontos kihangsúlyozni azonban, hogy az a munkamódszer csak más, de nem rosszabb, mint a profitorientált szférában. Az egészében valóban alacsony hatékonyságú szervezetek munkatársai maguk még dolgozhatnak hatékonyan” – húzza alá Cservenyák Tamás, a DBM Magyarország karrier-tanácsadó cég ügyvezető partnere, elismerve: azért a kreativitás terén lehetnek hiányosságok. Egy rugalmatlan szervezetben ugyanis az alulról jövő kezdeményezéseket rendre megfojtják, így egy idő után már nem jönnek elő új ötletekkel a kollégák. A szakember szerint azonban manapság sok nemzetközi cégnél is hasonló a helyzet, „ott is olyan katonákat keresnek, akik vakon követik a hadvezéreket”. „Az állami szervek munkavállalói jellemzően nagyobb létszámban végzik el a feladatot, így az elbocsátottaknak fel kellene pörögniük” – véli a karriertanácsadó.
A jól képzett fiatalok feltehetően könnyen elhelyezkednek majd. Közülük már eddig is sokan sikerrel nyergeltek át, rendszerint azért, mert vagy a kihívást kevesellték, vagy a nyelvtudásukat szerették volna hasznosítani. A nyelveket nem beszélő, középkorú, esetenként diplomával sem rendelkezőkre azonban nehéz időszak várhat, jóllehet a kormány képzési támogatásából nyelvtanfolyamra is jelentkezhetnek.
A kis- és középvállalatoknál nem minden munkakörhöz követelmény a nyelvismeret. „E cégek azonban, annak érdekében, hogy gyorsabban átvegyék a nemzetközi szinten is sikeres vállalatok tudását és modern szakismeretét, rendszerint éppen a multiktól szeretnének átcsábítani szakembereket, s kevésbé az állami szektorból” – tapasztalja Simonyi Judit, a Simonyi és Tóth Személyzeti Tanácsadó Kft. tulajdonostársa. A nemzetközi vállalatoknál ezzel szemben a szakmai felkészültség és a kevésbé konvertálható tudás miatt találtathatnak könnyűnek a nem profitorientált környezetből érkező jelentkezők. A pénzügyesek, számvitelesek, informatikusok vagy személyzeti szakemberek ebből a szempontból szerencsésebbek. Tapasztalatuk várhatóan jól hasznosítható az üzleti szférában is, szemben mondjuk az engedélyezési területen dolgozókkal, akiknek ezentúl feltehetően más szakmai feladatra kell áttérniük. „Marketingesnek, pr-osnak azonban szinte biztosra vehető, hogy hiába jelentkeznének”- véli Balázsy Krisztina, a Grafton vezető tanácsadója. E területekre ugyanis magas szintű nyelvtudás szükséges, emellett rengeteg a tapasztalt jelentkező, ráadásul a legalsó szinten, gyakornokként kellene kezdeni a betanulást, ami viszont nagyobb mértékű anyagi visszalépést feltételez.
A pedagógusok közül már eddig is rengetegen hagyták ott a katedrát. Balázsy Krisztina tapasztalatai szerint a rendszerint precíz, empatikus tanárok leggyakrabban ügyfélszolgálati, irodavezetői, kereskedelmi vagy más, adminisztratív munkakörökben állják meg a helyüket, az angol szakosok pedig az említett területeken magasabb fizetést érhetnek el.
MENTŐÖV. A fentiek alapján nem meglepő, hogy az eddig jelentkező nagyvállalatok – például a Suzuki, a Tesco, a Winterthur vagy a Budapest Bank – elsősorban pénzügyes és adminisztrációs pozíciókat ajánlanak fel az elbocsátottak számára. Feiner Péter, a Spar Magyarország Kft. ügyvezetője szerint az expanzióban lévő áruházlánc nagyobb mértékű létszámbővítést hajt végre, ezért jelezték ajánlatukat a Foglalkoztatási Központ felé. A diplomásoknak pénzügyi és számviteli, a középfokú végzettségűeknek pedig egyéb adminisztrációs pozíciókat ajánlanak fel. Emellett keresnek üzlet- és részlegvezetőket, valamint eladókat és pénztárosokat is. „Akkreditált felnőttképző intézmény vagyunk, így három hónap alatt bárkit betanítunk a kereskedelmi jellegű feladatokra”- reagált Feiner arra a felvetésre, miszerint aligha valószínű, hogy releváns tapasztalattal érkeznek a köztisztviselők. Az ügyvezető a beilleszkedés miatt sem aggódik. Szerinte, aki már eljutott odáig, hogy akar dolgozni, és beadja a jelentkezést, ráadásul még érdekli is az új munkalehetőség, annak nem lesz gondja. Igaz, valószínűleg némiképp rosszabbul fizetnek, mint az államigazgatási szervek, de juttatások terén Feiner szerint állják az összehasonlítást.
A szakemberek is hangsúlyozzák, hogy kellő rugalmasság nélkül senki nem fog könnyen új állást találni. Lehet, hogy egy középvezetőnek vissza kell majd ülnie beosztotti szintre, ám ha igazán jó munkaerő, számíthat arra, hogy megfelelő teljesítmény esetén előléptetik. „Ezt azonban senki nem garantálja, a kockázatot vállalni kell” – teszi hozzá Simonyi Judit. Azt sem lesz könnyű az ötvenes korosztálynak megtapasztalnia, hogy a versenyszférában a munkakörök értéke, nem pedig a szenioritás alapján számolják ki a béreket, s az is lehet, hogy a munkalehetőség alacsonyabb fizetésért, ráadásul a szomszéd városban kínálkozik.
Állását nemcsak az idősebb korosztály félti. Balázsy Krisztina úgy látja, hogy a közigazgatást elhagyó fiatalok anyagi szempontból eddig sem voltak elégedetlenek, épp ellenkezőleg: a juttatások – oktatási, utazási, lakáskölcsön támogatás – kifejezetten vonzóvá tették az ilyen pozíciókat. A tervezett elbocsátások hírére ezért sokan először az állami szektoron belül próbálnak keresgélni. A jól képzettek némelyike ezt sikerrel teszi. Példaként említi azt a néhány hete a Graftonnál jelentkezett munkavállalót, akit ezt követően két álláslehetőséggel is megkerestek, de ő addigra már három, közigazgatáson belüli ajánlatból szemezgetett.
