Azt nagyjából mindenki tudta akár egy évvel ezelőtt is, hogy 2006-ot két részre fogja osztani az országgyűlési választás, s akármelyik oldal is nyer, jön a kiigazítás, a megszorítás, amelynek legfeljebb a mértéke lehetett vitás. 2005 végén, az idei év elején erről szóltak a kutatói elemzések és a nemzeti bank jelentései egyaránt, előbbiek óvatosabban, utóbbiak keményebb megfogalmazásban.
A 2006. január 2-án publikált jelentésében a Gazdaságkutató például így fogalmaz : „A GKI Rt. azonban azt feltételezi, hogy a 2006 kora nyarán megalakuló kormány valóban a hosszú távú célokat: a felzárkózást, a gazdaság egyensúlyának javítását, az euró 2010. évi bevezetését és az ország nemzetközi megítélésének javítását állítja tevékenysége középpontjába és ennek érdekében egyrészt már a 2006. évi költségvetési folyamatokra ható kiigazító lépéseket tesz, másrészt megkezdi a 2007-2008. évi reformok valóságos előkészítését.”
Még korábban, 2005. októberében a Magyar Nemzeti Bank azt írja: „A magyar gazdaság pályájának kiszámíthatóságát és növekedési potenciálját jelentős mértékben korlátozza, hogy olyan mértékű egyensúlytalanság jellemzi a gazdaságot, ami hosszabb távon nem fenntartható.”
A baljós jelek, és a figyelmeztetések ellenére a 2005. december 19-én elfogadott költségvetés 1545 milliárd forintos hiánnyal kalkulált, ami a GDP-hez viszonyítva 4,7 százalékos deficitcélnak felelt meg. Az ellenzék a parlamenti vita során kártyavár-költségvetésről beszélt, Varga Mihály fideszes politikus, volt pénzügyminiszter kifejtette: a költségvetés bizonytalan alapokra épült, mert a kormány által beterjesztett javaslat bevételi oldala jelentősen felültervezett.
Eszelős ígérgetési hajsza
Bár az első Gyurcsány-kormány határozottan állította, hogy nem választási költségvetést fogadtatott el 2006-ra, a legfelső 25 százalékos áfakulcs 20 százalékra csökkentése, s a személyi jövedelemadó felső kulcsának 38-ról 36-ra mérséklése is igazából csak az alaphangját adta meg a tavaszi ígérgetési hangversenynek, aminek azonban már a nyitánya is fülsértően hamisnak bizonyult.
Egyfelől a kormány váltig bizonygatta, hogy minden jól megy: dübörög a gazdaság, a költségvetés köszöni jól van, ezért semmilyen beavatkozásra nincs szükség – ami nem volt igaz.
Hasonló hazugság volt ugyanakkor a Fidesz kiindulása, ami szerint rosszabbul élünk, mint négy éve, miközben a statisztikák a reálkeresetek legalább 25-30 százalékos növekedését mutatták négy évre visszamenőleg, soha annyi új autó nem kelt el, soha annyi új lakás nem épült, hogy csak két szegmenst emeljünk ki. Az ellenzéki párt talán a „szomorú propagandájával” kívánta még inkább felnagyítani beígért „jótéteményeit”, melyek között szerepelt a teljes foglalkoztatás, a járulékterhek 10 százalékpontos csökkentése, a 14. havi nyugdíj, az áram árának 10, a távfűtés árának 30 százalékos csökkentése, és még sorolhatnánk nagyjából 3-4 ezer milliárd forint értékben, miközben a költségvetés bevételi összege 6 ezer milliárd forintra volt tervezve.
Szemérmesebben hazudtak a szocialisták ezzel szemben, ők „csak” ezer milliárddal növelték volna a kálót választási ígéreteikkel. Intő jel volt az is, hogy az április 9-i első választási fordulót megelőzően a Pénzügyminisztérium nem hozta nyílvánosságra az első három hónapi hiányt, ami 790 milliárd forintra, az egész éves előirányzat 51,1 százalékára rúgott, mint később kiderült.
A Fidesz szerint amennyiben ez az adat ismert lett volna, másképp dől el a szavazás. De úgy dőlt el, ahogy, s nem kellett sokat várni az elkerülhetetlen – de amúgy tudott – keserű kijózanodásra.
Az igazság napja
Másfél hónappal a választások második fordulóját követően, június 9-én jött el az igazság pillanata, amikor előbb Gyurcsány Ferenc, később pénzügyminisztere vallotta be, hogy a törvényben rögzített 1545 milliárd helyett év végére a hiány elérheti a 2545 milliárd forintot, ami a 4,7 százalékkal szemben a GDP-re vetítve 8 százalékos hiánynak felel meg. Ezzel lényegében az a legpesszimistább szcenárió valósult meg, amelyről már februárban (!) lábra kaptak híresztelések a piaci elemzők között, igaz, bekövetkeztét tényleg csak a legborúlátóbbak emlegették.
A beismeréssel lényegében az is eldőlt, hogy búcsút mondhatunk az euró 2010-es bevezetésének, arra ugyanis mérget lehetett venni – s ezt az elemzők is hangsúlyozták -, hogy ennyire „elszállt” mértékű hiány mellett képtelenség 2008-ra teljesíteni a maastrichti kritériumokat, melyek többek között maximum 3 százalékos GDP arányos államháztartási deficitet írnak elő. Ennek ellenére, a kormány még sokáig lebegtette az „euró-céldátumot”, nem kívánta beismerni a bizonyossá vált fiaskót.
Nem voltak ennyire „szemérmesek” a hitelminősítők, június közepén a Standard & Poor’s a közepes befektetői „BBB” sávba sorolta vissza (A mínuszról) a szuverén magyar devizaadósi osztályzatot, s egyben azt is közölte, hogy a magas hiányadat gyakorlatilag nem teszi lehetővé Magyarország 2014 előtti euróövezeti csatlakozását. (A leminősítés akkor 270 forint fölé lökte az euró árfolyamát, ami kisebb-nagyobb kilengésekkel mára 252-254 forinton állapodott meg.)
Gyurcsány kicsomagolt
A „nagy beismerést” június 10-én követte a „nagy bejelentésként” is aposztrofálható Gyurcsány-csomag, ami 350-400 milliárd forint egyenlegjavítást célzott meg, ellenkező esetben a felturbózott hiánycél sem lett volna teljesíthető. A teljesség igénye nélkül a csomag tartalmazta a gáz és az áram fogyasztói árának emelését, a 15 százalékos áfakulcs 20-ra emelését, a kamatadó bevezetését, a járulékterhek növekedését.
Másfél hónappal később, július 25-én a kormány ismét korrigált: az autópálya-építések büdzsén belüli elszámolása miatt 8,6 százalékos lesz az év végén a deficit – jelentették be. (December 19-én Veres János tájékoztatón közölte: az idei pénzforgalmi szemléletű várható hiány – önkormányzatok nélkül – 2.041 milliárd forint lesz, ami a GDP 8,8 százaléka, 15 milliárddal kisebb a korábbi prognózisnál – a szerk)
Késleltetett hatás
De nézzük, milyen mérhető hatással volt az eddig ismert, és az ez évre várható makrogazdasági adatokra az eseménytelennek nem nevezhető 2006-os esztendő. Magyarország gazdasága 2006 harmadik negyedévében 3,8 százalékkal nőtt 2005 azonos időszakához mérten, a naptári hatás kiszűrésével a növekedés 3,9 százalékos volt, az előző negyedévhez képest 1 százalékos – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutolsó jelentéséből. Az első háromnegyedévben a gazdasági növekedés mértéke 4,2 százalék volt. Az Ecostat várakozása szerint az élénk európai konjunktúra és erőteljes kiigazító lépések mellett a hazai GDP idén 3,9 százalékkal növekszik, alig marad el a tavalyi 4,1 százalékos ütemtől.
A lakossági fogyasztás dinamikus növekedése az év hátralévő részében csökken, az első félévi 2,6 százalékról a második félévben várhatóan 1,7 százalékra mérséklődik. Éves szinten a háztartások fogyasztása 2 százalékkal bővül – a kutatóintézet előrejelzése alapján. A beruházások növekedése az állami autópálya-beruházások mérséklése és a lakásépítésben végbemenő korrekció hatására a múlt évi magas bázishoz képest jelentősen csökken, 3,5 százalék lehet. 2006-ban az éves áremelkedés az előző évinél kissé magasabb lesz, üteme elérheti a 3,8 százalékot, 2005 végéhez viszonyítva viszont akár 6,5 százalékos is lehet a GKI várakozása szerint.
Az áthúzódó hatások miatt a kiigazítások, megszorítások súlya valójában a jövő évi folyamatokban, számokban tükröződik majd, amelyekről december 27-én olvashatnak a FigyelőNeten.
