Belföld

Még mindig lehet egyszerre szeretni Orbánt, Simicskát

Borókai Gábor Heti Válasz főszerkesztője (Borókai Gábor Heti Válasz főszerkesztője)
Borókai Gábor Heti Válasz főszerkesztője (Borókai Gábor Heti Válasz főszerkesztője)

Borókai Gábor (volt kormányszóvivő), az áttételesen Simicska-érdekeltségű Heti Válasz főszerkesztője egyszerre védte meg mostani és egykori kenyéradóját.

Előbb Simicska mellett állt ki, aki olyan emberi.  

„Túlcsordult poharába a reklámadó hirtelen újraszabásának híre és legbelsőbb bizalmasainak árulásként értelmezett lelépése csúsztatta az extasytablettát. És úgy reagált, ahogy emberek sora az internetadó, az útdíj vagy a kötelező drogteszt váratlan és átgondolatlan bejelentésekor. A különbség talán csak annyi volt, hogy Simicska kifakadása nem ismert határt. (…) Hiba lenne azt gondolni, hogy a változást Simicska nekiindulása okozta.” Ha Simicska olyan, mint általában az emberek, akkor jó tudni, hogy „az emberek a 2006 óta tartó válságkezelésbe belefáradtak, és már nehezen viselik környezetük szűnni nem akaró átépítését. Lakni és élni szeretnének. Otthonosan, kiszámíthatóan, nyugodtan. (…) A reklámadó átszabása pedig nem annyira túlzó mértékével háborította fel Simicskát, mint inkább koncepciótlanságával, hányavetiségével. Amiért a törvényalkotó végül is azokra sújt le, akiket eredetileg kedvezményezettként hirdetett meg.”

Borókai tudni véli, mi a baj.

„A választás megnyerése után minden magától értetődőnek és működőnek látszott. A stratégianélküliség a taktikát emelte főszerepbe, a közös ügy hűlt helyét az egyéni érdekek küzdelme váltotta fel.” Példaként az útdíjat említi, ami sokaknak hozott megtakarítást, nem tűnt elviselhetetlen tehernek, de a rohamtempójú, „ellentmondást nem tűrő bevezetés mégis ingerültté, kedvetlenné tett százezreket”. A Heti Válasz főszerkesztői székéből úgy tűnik fel, hogy „elkelne a kormányzati újratervezés. A taktikai kormányzás stratégiaira váltása”. Addig, amíg nem sokasodik meg a radikális megoldást követelő tömeg.  „Ma még nincs későn. Orbán Viktor 1998-ban a nyugatos, erős, szuverén és polgári Magyarország építését hirdette meg. 2010-ben ezt a vágyat és a lerobbant országot újraélesztette. Azóta körülöttünk a világban szinte minden a hátrányára változott. Az új megoldások keresése közben mégsem volna szabad szem elől téveszteni az eredeti célt.”

Utóbb Orbánt védte meg, akihez nincs hasonló a Fideszben.

„Miközben a miniszterelnök arra összpontosította figyelmét, hogy háborúközeli helyzetben egyensúlyozza az országot a Merkel–Putyin-tengelyen, és nagyobb döntési szuverenitást harcoljon ki magának külföldi és hazai gazdasági erőcsoportokkal szemben, kormányzati helyettesítése megoldatlan maradt. A hátrahagyott feladatok nagykabátja mindenkin lötyögött, mert nincs a Fidesznek még egy olyan beágyazottságú és elfogadottságú vezetője, mint amilyen Orbán. A választások utánra is megtartott kormányzati tudjuk, merjük, tesszük testtartás üres pózzá silányult. A sikeres válságkezelést a szélsebes kapkodás váltotta fel. Megannyi ellentmondást nem tűrő elhatározás torkollt visszavonulásba.”

 

 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik