Sikeres modell

Van egy kritikus pont a napokban a mozikba került Üvegtigris 2 című filmben. Miközben a forgatást a többi közt a népszerű német népautó hazai képviselete szponzorálta, a történet során egyszer csak egy felismerhetően francia gépkocsi gördül be a kamera látóterébe. A látvány nem csupán a pattogatott kukoricával „élénkített” elmékben okoz érzékelhető zavart, állítólag a márkaképviselet első emberét is meghökkentette. „Olyannyira, hogy tréfásan megjegyezte: ťAz ügyvédeink már dolgoznak a kérdésenŤ„ – idézi fel a kizárólag magántőkéből finanszírozott alkotás első komoly megpróbáltatását Kovács Gábor, a film egyik producere (Kovács Gábor üzletember portréját lásd a Figyelő, 2005/17. számában).

Pataki Ági és Kovács Gábor. Nem az államra várnak.

REPÜLŐRAJT.

Ám a film nem csúszott el ezen a banánhéjon, sőt, alighogy a mozikban elstartolt, nyomban tarolt is: csak az első hétvégén 120 ezren váltottak rá jegyet. Ezzel pedig nem csupán az eddigi hazai csúcstartót, a csaknem tíz éve bemutatott A miniszter félrelép című vígjátékot körözte le, hanem olyan tengerentúli szuperprodukciókat is, mint a Mátrix, a Bridget Jones naplója vagy a Trója.

E fogadtatás magyarázata Kovács szerint az, hogy az első rész kultuszfilmmé válása okán a folytatást már felfokozott várakozás előzte meg. Más kérdés, hogy hírverésnek a kalózkópiák internetes terjesztése sem jött feltétlenül rosszul. Utóbbi persze visszaüt majd a későbbi jegyeladásoknál, valamint a DVD-értékesítésnél és -kölcsönzésnél, azaz korántsem nyilvánvaló, hogy a végső szaldóban is pozitív előjellel szerepel majd ez a tétel. Ellenben egyértelműen nagyon is jót tett a filmnek a Csak szex és más semmi című magyar vígjáték sikere, hiszen utóbbi alkotás a moziba járók körében kifejezetten kedvet csinált a hazai filmekhez.

A filmtörvény nélkül aligha tudták volna tisztán privát pénzekből megvalósítani az Üvegtigrist: szükség volt a támogatók azon körére, amely a befektetéséhez kapcsolódó adókedvezményt akarta érvényesíteni (lásd a keretes írást). Az Üvegtigris 2-nél a filmtörvény által lehetővé tett 20 százalékos keretet egyetlen szponzor, a Délhús-csoport merítette ki, akárcsak Kovács és társproducer felesége, az annak idején a Fabulon reklámarcaként híressé vált Pataki Ági hamarosan bemutatandó új koprodukciós játékfilmje, a Fehér tenyér esetében.

A támogatók többsége mindazonáltal nem egy összegben, hanem több részletben fizet, így a pénzek egy része csak a forgatás befejezése után fut be. A producer így kénytelen saját üzleti vállalkozása – a reklámfilmipar nagyágyújaként számon tartott Filmpartners Kft. – szabad forrásait is igénybe venni; e cég az Üvegtigris első részébe 30 millió, a mostani epizódba pedig már 100-120 millió forintot invesztált. Minderre azonban nem csupán amiatt van szükség, mert az új film pénzügyi háttere kizárólag magánerőből állt össze. „Egy-egy alkotás cash flow-ja szinte az első perctől az utolsóig problematikus” – borong Kovács. Hiába van döntés például az állami támogatásról, ha a folyósításra akár másfél évet is várni kell. Ilyenkor felvehető banki hitel az ígérvényre, mi több, a kölcsön kamatára is igényelhető központi támogatás, de a producer nem tud mást tenni, mint kibekkelni azt az időt, mire a dotáció végre befut. Mivel a törvény lehetőséget teremt az állami támogatás utólagos igénybevételére is, ezt az Üvegtigris 2-vel sem szeretnék kihagyni. „Így történt meg, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány megszavazta a film utólagos résztámogatását” – szögezi le Pataki Ági.

ÚJ GENERÁCIÓ. A fiatal rendezők azonban ma már nem csupán állami támogatásra számítanak. „Az új generáció tagjainak közös erénye, hogy pontosan tudnak pozícionálni: nem próbálják művészi értékekkel felruházni a kommersz filmjeiket, míg az alkotói művektől nem várják el, hogy nézőszám-rekordokat döntögessenek” – fűzi tovább a szót Kovács. A fiatalok ugyanakkor természetesnek veszik, hogy van producer, azt is pontosan tudják, mire való, s nyitottak azokra az ötletekre, amelyek segítenek anyagilag megalapozni a forgatást. A rendező és a producer békés egymás mellett élésének titka Pataki Ági szerint az, hogy amiben eleve nem hisznek, nem látnak benne fantáziát, azt el sem indítják. Így öt év alatt – miközben számításaik szerint összességében körülbelül félmilliárd forintnyi magántőkét mozgattak meg a hazai filmiparban – elkerülték a bukást. Tény, a Montecarlo! szereplése csalódást keltő volt ugyan, mégis többen látták, mint a szakma kedvencévé vált, tavalyi filmszemle-nyertes Fekete kefét. „Producerként kötelességünk az alkotói filmek támogatása. Nem leszünk üvegtigris-gyártó kisiparosok” – indokolja a házaspár, miért vállalnak szerepet olyan alkotások megvalósításában is, amelyekről a legelején tudható, hogy nem lesznek közönségsikerek. Ám mint az ex-fotómodell hozzáteszi: ha nem tudnának reklámfilmesként megélni, aligha lennének képesek támogatni a rétegfilmeket.

Meglehet, Pataki Ági és Kovács Gábor üzleti sikerének van még egy kulcsa. Nevezetesen az, hogy nem csupán az üzletben találtak párra a másikban, hanem az életben is. Talán ennek is köszönhető, hogy a férj egyetlen félmondata elég annak érzékeltetésére, milyen remekül kiegészítik egymást a munkában: „Én értek a filmgyártáshoz, Ági a pénzszerzéshez”.