Váratlan és szomorú fordulatot vett az Egis vezérigazgató-váltásának előre eltervezett menetrendje.
Miután Orbán István decemberben bejelentette visszavonulási szándékát, a stafétabotot formálisan az e heti közgyűlésen adta volna át addigi, tavaly december óta dolgozó stratégiai tanácsadójának, Gál Péternének. A vezérigazgató azonban sajnos személyesen már nem tehette meg e gesztust, egy héttel az esemény előtt váratlanul távozott az élők sorából. Az új, közgazdász végzettségű vezérigazgató asszony (aki a ‘70-es évek végén a Medimpexben kezdte, majd több állomás után az elmúlt négy évben az Aventis Pharma magyarországi vezére volt) emberileg nincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen szinte elkerülhetetlen, hogy munkájának mércéje a cégnél bő négy évtizedet eltöltő elődjének teljesítménye legyen. Helyzetét ugyanakkor könnyíthetik a szakmai tényezők: úgy tűnik, az Egis stabil növekedési pályán van.
EGIS üzem. Rendezett viszonyok.
TÁMOGATÁSI BÉKE. A gyógyszercég jelenleg 6,6 százalékos szeletet tudhat magáénak a – termelői áron – 447 milliárd forintos összesített forgalmú magyar piaci tortából. Messze van már a kilencvenes évek eleje, amikor az Egis 17-18 százalékos részesedéssel bírt, de az importgyógyszerek elkerülhetetlen térnyerése mellett az is szép eredmény, hogy a 6,5-7,0 százalékos arányt lényegében már négy éve képes tartani. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon többé-kevésbé lépést tart a piac növekedésével, amely tavaly mintegy 10 százalékos volt. A hazai stabilitást csak egyetlen zavaró tényező árnyékolja be, a központi gyógyszerkassza hiánya, vagyis a termékek állami támogatására elkülönített összeg alultervezettsége. Igaz, ezen a fronton most béke honol, a gyártók és az állam olyan kompromisszumos megállapodást kötöttek, amely szerint a gyógyszercégek a hiány egy részét kifizetik. E kötelezettség céges bontását az éves gyógyszereladások alapján számolják ki, így az Egis is csak márciusban, az adatok összesítése után fogja megtudni, hogy mennyit kell befizetnie. A társaság a saját adatai alapján 520 millió forinttal számol.
A gyógyszerkassza-megállapodás azonban csak decemberig érvényes, és kérdéses, hogy a parlamenti választások befolyásolni fogják-e az új paktum létrejöttét. Emlékezetes ugyanis, hogy a Medgyessy-kormány 2002-ben felbontotta az elődje által kötött szerződést, és hosszú huzavona kezdődött az új feltételekről. „Bármelyik politikai erő kerül hatalomra, ha áttekinti az érvényben lévő szerződést, látni fogja, hogy az reális alapokon nyugszik, és nem lesz érdekelt ezek megváltoztatásában” – ad hangot optimizmusának Marosffy László pénzügyi vezérigazgató-helyettes. A gyógyszercégek szempontjából a bizonytalanság elkerülése a cél, az ágazati sajátosságok miatt csak kiszámítható jövő mellett tudnak megfelelően működni. A cégek álláspontja szerint az összeg, amellyel az állami kasszát kipótolják, nem más, mint a béke ára, erre ugyanis törvényi kötelezettségük nincs. „Már tárgyalunk a 2007-től érvényes megállapodásról, és elvileg áprilisra meg is egyezhetnek a felek” – mondja Marosffy. A vezérigazgató-helyettes szerint egy ilyen korai új paktumnak akkor is van értelme, ha a kormány színezete változik, legfeljebb jó kiindulási alapja lesz a további tárgyalásoknak.
EXPORTMOTOR. Bár az Egis exportja összességében csak ugyanannyival, 10 százalékkal bővült, mint a hazai értékesítés, a növekedés motorja egyértelműen külföldön van. A kivitelt az orosz, és az egykori szovjet utódállamokba irányuló szállítások húzzák, ebben a térségben a cég tavaly – dollárban számolva – 50 százalékkal tudta növelni értékesítését. Jól megy az eladás Kelet-Európában is, itt 26 százalékos volt a bővülés. Az összesített exporteredményen csak a nyugati késztermékek és a hatóanyagok eladásának esése ront. Az Egis hatóanyag-külkereskedelmének hetvenes évekbeli virágzása már a múlté, a cég nem állja az árversenyt a nagyokkal. Mivel azonban riválisaival összevetve nem szállít lényegesen drágábban, a cégnél arra számítanak, hogy az idei 10-20 százalékos visszaesés után a szegmens árbevételének csökkenése megáll, mert hosszú távon is maradnak olyan vevők, amelyeknek nem éri meg felrúgni a megbízható Egis-kapcsolatot.
OROSZ POZÍCIÓ
. Az oroszországi fellendülés legfontosabb összetevője, hogy az ottani, úgynevezett „jóléti programba” 21 termékcsaládban az idén is bekerült 40 fajta Egis-gyógyszer (azonos hatóanyagú készítmények esetében például az egymástól eltérő kiszerelésű termékek is külön fajtának számítanak). „Ez több mint 2005-ben volt, és körülbelül 85 százalékban valóra váltja az idei reményeinket” – mondja Marosffy. A jóléti program a 150 millió fős orosz piacon becslések szerint mintegy 14 millió lakost érint, ők – bizonyos keretösszegig, és orvosi ajánlásra – ingyen kaphatják meg azokat a gyógyszereket, amelyek felkerülnek az éves listára. Ha nincs szükségük orvosságra, a számukra megállapított összeget készpénzben is felvehetik. Moszkvában a szakmailag megfelelő termékek közül kereskedelmi szempontok alapján állítják össze a listát. „Számít az ár, a származási hely, a gyártóval kapcsolatos korábbi tapasztalat, és a termék oroszországi ismertsége is” – mondja a vezérigazgató-helyettes. Az ígéretes pozíció 2007 végétől még egy másik ok miatt is javulhat, ekkor adják át az Egis, és francia többségi tulajdonosa, a Servier közös oroszországi gyárát. A projektben a finanszírozást és a tulajdonrészt tekintve eredetileg 87 százalékkal vett volna részt a magyar vállalat, nemrég azonban ez 18 százalékra olvadt. Kiderült, hogy a beruházás a tervezett 30 millió dollárból nem valósítható meg, összesen 59 millióra lesz szükség. A tervek módosításakor a Servier átvette a finanszírozás döntő részét. „Tablettát és kapszulát fogunk gyártani Oroszországban, vagyis tömegtermeléssel előállítható cikkeket; az üzem az ottani piacot fogja ellátni” – avat be a részletekbe Marosffy.A lapzártánk után tartott közgyűlés napirendjén az Egis romániai jelenléte is szerepelt. A gyógyszercég erősíteni kívánja pozícióit azzal, hogy a kereskedelmi iroda után egy saját disztribútor társasággal is megjelenik a szomszéd országban. Ennek jegyében néhány 100 millió forintos költséggel raktárbázist alakítanak ki, amelyet az előzetes számítások szerint 1,1 millió dollár értékben töltenek fel áruval. Ily módon kívánnak közvetlenebb kapcsolatba kerülni az ottani partnereikkel.
Orbán István
(1939-2006)Egyenes derékkal
Egyetemi ösztöndíjasként, csaknem 45 évvel ezelőtt lépett be a mai Egis elődjének számító Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár kapuján Orbán István, és legendás vezérigazgatóként távozott, de sajnos nemcsak a cégtől. Tragikus, hogy mennyire igaz az állítás, élete volt az Egis, hiszen nyugdíjba vonulásának hivatalos időpontja előtt egy héttel érte a halál. „Egyenes derékkal távozom” – mondta többször, és ehhez nem is férhetett kétség. Azon kevesek közé tartozott, akik nemcsak szakmai hozzáértésükkel, de emberi tartásukkal is kiemelkedtek a cégvezetők sorából. Jellemző, hogy még a céges autót is a vállalat megrövidítéseként értékelte, ezért saját fizetéséből vásárolt, nem luxuskategóriájú kocsiját maga vezette.
Elsősorban vegyészmérnök volt, és csak másodsorban menedzser, kezdetben kutatóként képzelte el a pályáját, a vállalatirányításba fokozatosan „sodródott bele” 1973-tól, amikor megtette első lépéseit a ranglétrán. A vezérigazgatói posztot 1982-től töltötte be, az elődjétől örökölt felső vezetői gárdát nemcsak megtartotta, hanem a kapcsolatot az évek során olyan gördülékennyé tette, amire kevés példa akad. Saját szavai szerint ő volt a „vezérürü”, de csak azért, mert ilyennek is lennie kell egy cégnél, a mindennapokban magát is csak egy fogaskeréknek tartotta a vezetői gépezetben.
Nem ambicionálta a politikai karriert, bár 1988-1989-ben nem ellenezte, hogy meglepetésére delegálták az MSZMP Központi Bizottságába. Arcát az 1990-es taxisblokád során ismerte meg az ország, amikor az Érdekegyeztető Tanács munkáltatói oldalának vezetőjeként oroszlánrészt vállalt a krízis megoldásában. A rendszerváltás után még tagja maradt egy ideig az MSZP-nek, később azonban távolságot tartott a politikától.
Az Egist 1993 és 1995 között több lépésben privatizálták, a többségi tulajdont a családi kézben lévő francia Servier vásárolta meg. Orbán István egyezséget kötött az új tulajdonossal: szabad kezet kapott a vállalat irányításában, azzal a feltétellel, hogy a Servier által jóváhagyott üzleti terv számait hozza. Személye így garancia volt arra, hogy az Egis erős szociális és juttatási rendszere ne essen a költségcsökkentés áldozatává. Tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, alelnöke volt a Magyar Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének, és elnöke a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének.
