Elégedett mosollyal jelentette be Kenneth D. Lewis, a Bank of America (BoA) elnök-vezérigazgatója július közepén, hogy az általa irányított csoport lett a világ legjövedelmezőbb bankja. Ezzel elsősorban a nagy versenytárs Citigroup legyőzését kívánta kommunikálni, s ha valakinek még kétsége lett volna a hatalomváltást illetően, hamarosan a tőzsde is letette a voksát: augusztus 8-án először fordult elő, hogy a BoA a piaci tőkeérték (kapitalizáció) tekintetében is leelőzte a korábban utcahosszal vezető csoportot. S noha ősszel a Citi e téren visszavette az elsőséget, a különbség ma is minimális.
A világelső Citigroup trónfosztása már egy ideje lógott a levegőben, azonban kevesen számítottak ennyire gyors fordulatra: egy évvel korábban a BoA vállalati értéke még több mint 40 milliárd dollárral maradt el a Citiétől, míg október elejére ennek egytizedére olvadt az előny. S hogy mi okozta a BoA hirtelen felzárkózását – azt, hogy árfolyama meredeken emelkedett, miközben a Cititől inkább csak stagnálásra futotta? A válasz egyértelműen az akvizíciós politika. A Bank of America három évtizede megállás nélkül vásárol és vásárol, de nem akármit. A felvásárló cégeket gyakran bünteti a piac, a BoA nyomulását viszont díjazta. Két utolsó akvizíciójának együttes értéke több mint 80 milliárd dollár volt, a megszerzett cégek – a FleetBoston Bank és az MBNA kártyatársaság – pedig jócskán megdobták a bankcsoport profitját: az idei második negyedévben a csoport nettó eredménye 18 százalékkal volt magasabb a tavalyinál, meghaladva a Citiét.
HAZAI TEREPEN. A BoA az Egyesült Államok szinte minden népesebb államában jelen van, 20 millió felhasználóval a legnagyobb internetes szolgáltató, 54 millió kártyatulajdonos ügyféllel pedig a legnagyobb hitelkártya-kibocsátó az országban. Eredményének java része származik e két tevékenységből, illetve magából a hitelezésből. Más felbontásban: harmadrészt utazik a vállalati, és nagyjából kétharmadrészt a lakossági és kisvállalati szegmensben. Termékeinek többsége jól standardizálható általános banki termék, s noha több mint harminc országban van kisebb-nagyobb érdekeltsége, jövedelmét szinte kizárólag az Egyesült Államokban termeli meg.
A Citigroup is akvirált keményen, de nem csak otthon, hanem szerte a világban. Az utóbbi három évben az eredményét csupán néhány százalékkal tudta gyarapítani, ami persze nem volt elég a részvényárfolyam növekedéséhez. Úgy tűnik, a Citigroup a korábbi évtizedek erőteljes külföldi expanziójában túl nagyra hízott. Legalább is erre utal az, hogy a költségek növekedése tartósan megelőzte az eredményét. Nem véletlen, hogy Alwaleed bin Talal szaudi herceg, a csoport legnagyobb részvényese, megelégelve a helyzetet, a közelmúltban drákói szigorúságú költségcsökkentési programot szorgalmazott. Mindazonáltal a csoport terjeszkedési terveit nem adta fel, és főként Ázsiában folytatja az akvizíciókat. A Citi eredményének oroszlánrészét – hasonlóan versenytársához – szintén a kártyakibocsátásból, a lakossági-, kisvállalati, valamint a vállalati banki üzletágakból származtatja. Azonban ügyfeleinek komplett befektetési szolgáltatási csomagokat kínál, és hatalmas nemzetközi befektetési bankházzal rendelkezik. Jövedelmének többsége nem az Egyesült Államokból folyik be, hiszen ott csupán három szövetségi államban van jelen. Ezért termékei standardizálásáról szó sem lehet.
Az akvizíciók útján való növekedés eddigi ütemét egyik dinoszaurusz méretű bank sem tarthatja fenn, ezért más alternatíva után kell nézniük. A piac által az elmúlt időszakban sikeresebbnek ítélt BoA már nem is vásárolhat tovább, legalábbis otthon nem. A FleetBoston megszerzésével ugyanis elérte a szövetségi törvények akvizíciós stopjának felső határát: országos szinten a betétpiac 10 százalékos részesedésének megszerzését. Az elemzők szerint a további növekedés már csak új módon, például befektetési bankház nyitásával, külföldi terjeszkedéssel, vagy az általuk még sosem próbált belföldi organikus fejlődéssel érhető el. Akármerre is indul a bank, ingoványos talajra lép: a befektetési banki bizniszbe való belépéssel legalább hazai földön maradhat, a külföldi kiruccanás kimenetele azonban eddigi tapasztalat híján nehezen megjósolható.
Sok szakértő szerint akkor jár a legjobban a BoA, ha otthon marad, s az akvizíciók helyett az organikus növekedésre helyezi a hangsúlyt. Amerikában, ahol az emberek folyamatos mozgásban vannak, jól kihasználhatja például a csak rá jellemző kiterjedt államközi fiókhálózatát, aminek köszönhetően nem kell az új otthonban új bankszámlát nyitni, díjnyertes on-line bankja pedig mindenhonnan elérhető. Növeli a jutalékbevételeket, hogy miközben az amerikaiak megtakarításaik nagy részét befektetési alapokban tartják, addig szükségük van bankszámlára az átutalásokhoz, a nagyszámú hitelkártyával pedig óriási forgalom bonyolítható le. A kiterjedt ügyfélhálózat révén az a hatalmas információs tömeg, amit „fél Amerika” pénzköltési szokásainak és megtakarítási hajlandóságának ismerete nyújt, adu a bank kezében.
ÁZSIAI ESÉLYEK. A Citigroup szintén akadályba ütközött erőltetett terjeszkedése miatt, azonban ez előnyöket is rejt magában. A feltörekvő országok – különösen az ázsiaiak – bankpiacai óriási felfutás előtt állnak, ami komolyabb fejtörés nélkül dinamikus organikus fejlődésre ad lehetőséget a szinte mindenhol jelen lévő csoportnak – igaz, ebben túl nagy tapasztalatuk még nekik sincs.
Úgy tűnik, a világ legnagyobb bankja címért versenyző két csoport a közeljövőben több területen is szemtől szembe kerül egymással: például Kínában, vagy a befektetési üzletágban. Ezzel együtt mindkettejükre áll, hogy a vadászó életmódot feladva, ha csak egy időre is, de meg kell állapodniuk, és „földművelésre” kell adniuk fejüket. A hol jobb terjeszkedni kérdés eldőlése után a következő évek főként arra adnak majd választ, hogy ki tud többet kihozni a meglévő portfólióból.
