A külkereskedelmi forgalom elszámolásában történt módszertani változások hatása, 2004 (Forrás: KSH)
Illegális tevékenységek elszámolásának hatása a GDP-re (Forrás: KSH)
Az új módszer alapján történő számítás a bruttó hazai termék (GDP) adatait – majd minden évben 200-300 milliárd forintot ad hozzá az eddig közölt értékekhez 2000-ig visszamenően. Így a tavalyi GDP 21 802 milliárd forintról 22 027 milliárd forintra nőtt.
Az előző évi árakon számítva az új módszer szerint 4,2 százalékos a növekedés az előző évhez viszonyítva szemben a korábbi módszerrel számolt 4,1 százalékkal.
Az egy főre jutó bruttó hazai termék összege 2 millió 184 ezer forint volt, ez vásárlóerő-paritáson (előzetes becslés alapján) 14 407 euró, az EU-25 átlagának 61,4 százaléka.
A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) folyó áron 20 759 milliárd forint volt, ami változatlan áron 3,3 százalékos növekedés a 2004. évihez képest. A GNI, amely a bruttó hazai termékből úgy számítható ki, hogy a GDP-ből levonjuk azt az összeget, amennyivel több a külföldre fizetett jövedelem a külföldről kapott jövedelemnél, 2005-ben a GDP 5,8 százalékát tette ki. Ugyanez a mutató értéke 2004-ben 5,9 százalék volt.
Kiegyensúlyozottabb növekedést, valamivel kisebb államháztartási hiányt és egyszázaléknyival nagyobb értékű nemzeti termelést mutatnak a hétfőtől módosított rendszerben készülő GDP-adatok.
Új módszertan
A KSH a 2005. évi II. előzetes éves adatok összeállítása során a szokásos rutinrevízió mellett jelentős módszertani változtatásokat is végrehajtott. Ezek a módszertani változások a magyar nemzeti számlák EU–harmonizációját szolgálják – jegyzi meg a hivatal a jelentésében.
Eszerint a KSH módszertana az ENSZ, az Eurostat, az IMF, az OECD és a Világbank közreműködésével készített integrált rendszer (System of National Accounts, SNA’93) felhasználásán alapuló „European System of Accounts” (ESA’95) előírásait, valamint az ez utóbbit módosító rendeletekben foglaltakat követi.
A 2006. szeptemberében végrehajtott változásokat két csoportra lehet osztani. Az egyik csoportba tartozik az úgynevezett láncindexek bevezetése, azaz mozgó árbázisú indexek segítségével számolják az adatokat, és a kormányzati szektorban (oktatás, egészségügy) egyes tevékenységek közvetlen volumenmérése.
A másik csoportba tartozik a folyó áras és ezen keresztül a változatlan áras adatokat egyaránt érintő módszertani változások: a pénzügyi közvetítők közvetetten mért szolgáltatási díjszámításának (FISIM-számítás) fejlesztése, az értékcsökkenés elszámolásának módosítása, az illegális tevékenységek – a drogtermelés- és kereskedelem, valamint a prostitúció – beemelése a nemzeti számlákba, a nemzetgazdaság külkereskedelmi forgalmát érintő módszertani változások és az adatkorrekciók.
Mozgó indexek előnye és hátránya
A láncindexek bevezetésének nagy előnyeként említi a KSH, hogy az előző évi súlyok alkalmazásával megszűnik a gazdaság szerkezetében a bázisévtől bekövetkezett változások torzító hatása a volumenindexekre, ezért az évről évre bekövetkező változások mérését pontosítja.
Hosszabb távra vonatkozó volumenváltozást az indexek kumulálásával lehet meghatározni. Ennek hátránya azonban, hogy a visszamenőlegesen számított adatok esetében megszűnik az additivitás, azaz a „részösszegek összesen” adata nem fogja kiadni az aggregátumok értékét, illetve a „részösszesen”-ek volumenindexéből közvetlenül nem számítható az aggregátum volumenindexe. A nemzetközi gyakorlat szerint ezt a különbséget nem osztják vissza az egyes részaggregátumokra, hanem torzítatlanul publikálják a visszaszámított adatokat.
Az illegális tevékenységek kiszámítása
Az illegális tevékenységek becslését a KSH már 2000-től végzi, és megállapította, hogy az eredmények hatással voltak a bruttó kibocsátás, a folyó termelőfelhasználás, a végső fogyasztás, az export és az import adataira. Az illegális tevékenység becsült értéke összességében a GDP-nek mintegy 1 százalékát teszi ki.
A kábítószer-kereskedelem becsléséhez a stabil fogyasztási keresletből indultak ki a statisztikusok. A fogyasztás becsléséhez az egyes drogfajták fogyasztóinak számát, az évi fogyasztás mennyiségét és az átlagárakat használták. Ezekhez a főbb felhasznált adatforrások orvosi, igazságügyi jelentések, rendőrségi vizsgálatok eredményei, az adóhivatal és a Vám- és Pénzügyőrség adatai voltak.
A prostitúció becslése hasonló módon történt. Először a fogyasztók számát, a fogyasztói alkalmak számát és az átlagárakat felhasználva megbecsülték meg a keresletet, azaz a fogyasztás nagyságát. Ebben az esetben is a kábítószer-kereskedelem és fogyasztás becsléséhez használt adatforrásokat használták, kiegészítve két speciális adatforrással: a prostituáltak érdekvédelmi szervezeteinek jelentéséivel és az úgynevezett oknyomozó riportokban található információkkal. A folyó termelőfelhasználás becslésénél alapvetően rendőrségi jelentésekre támaszkodtak.
