Noha az a mindenkori kormányzók oldalán értelemszerűen mindig nagyobb, mint az ellenzékén, van egy tartomány, ahol már a felelősség közösen mérhető: milyen kilábolási, megoldási javaslataik vannak egy ilyen döbbenetes, zaklatott állapotra.
A kormányoldal – ahogyan eddig is – szinte kizárólag a parlamentáris demokrácia megszokott intézményi kereteiben bízik, ami természetesen nem kifogásolható. A parlamentáris és alkotmányos demokrácia a magyar rendszerváltás legbecsesebb értéke. Az alapkérdés azonban most nem pusztán ennek az értéknek a megóvása, hanem az, hogy az adott lélektani helyzetben milyen konstruktív javaslatok tehetők. Képes-e egy kormány konstruktívan fellépni, ha ellenzéke hovatovább nem kíván vele szóba állni? A helyzet szinte feloldhatatlan ellentmondása, hogy miközben a kormánytól mindenki aktív cselekvést, megfontoltságot és a kibontakozást segítő konkrét lépéseket vár, az ellenzék magatartása miatt az ilyen lépések esélye – és hatásfoka – roppant csekély.
A szerző politológus
EGY ORSZÁG KÉT FELE. Leginkább az az alapérték sérült az elmúlt időszakban, hogy a (mindenkori) miniszterelnök egy egész ország miniszterelnöke. Az alkotmány ugyan csak a köztársasági elnök személyével kapcsolatban írja elő, hogy ki kell fejeznie a nemzet egységét, de a kormányfő sem lehet – alkotmányos előírás nélkül sem – csupán egy fél országé. Természetesen a miniszterelnököt soha nem fogja egy egész ország szeretni, de ez nem is lehet cél. Be kell érnünk azzal, hogy akik nem szeretik, legalább nem tartják illegitimnek, elfogadják. Most azonban, sajnálatos módon, nem ez a helyzet. Nagy kérdés, hogy Gyurcsány Ferencnek és a kormányának van-e válasza az alapkérdésre: azaz képes-e konstruktív javaslatokkal előállni, és ha igen, milyenekkel. Ez legalább olyan fontos kérdés, mint a parlamentarizmus alapértékeinek védelme. Parlamentarizmus nélkül ugyanis nincs demokrácia, a mindenkori miniszterelnök mögötti minimális bizalom nélkül pedig éppen a parlamentáris demokrácia rendszere kerülhet komoly krízisbe.
Ez a krízis hónapok óta tart. Most ne foglalkozzunk azzal, vajon az egész nyár úgy telt-e el , hogy a Fidesz „melengette a keblén” a Gyurcsány ellenében felhasználni kívánt fő bizonyítékot, az őszödi beszédet. Meglehet, így volt. A kérdés a párt szempontjából az, hogy miután a nyár óta követett – először csomag-, majd kormányfő-buktató – stratégiája eddig nem járt sikerrel, mit tud tenni. Létezhet-e konstruktív ellenzéki magatartás a mai helyzetben?
MANŐVEREK. Nos, a Fidesznek komoly manőverekre van szüksége, hogy egyensúlyt teremtsen a parlamentáris, illetve a szélesebb népakaratot mozgósító politizálása között. A párt lényegében 1996-ban kezdte lehorgonyozni magát egy körvonalazatlan népakarat képviselőjeként. Sokakkal ellentétben nem gondolom, hogy a népakarat ab ovo ellentétben állna a parlamentáris demokrácia közvetett népképviseleti elvével, vagy hogy a nép érdekeinek politikai felhasználása ab ovo populizmus lenne. Egy biztos, az elmúlt tíz évben a Fidesz a saját politikai tőkéjét, befolyásának növekedését döntően annak köszönheti, hogy közvetlenül fordult az emberekhez.
A Fidesz most az ügydöntő népszavazás jól ismert politikai eszközéhez nyúl. Konstruktív lesz-e ez a javaslat? Természetesen a kormányoldal porhintést, zavarkeltést lát majd benne. Ami a Fideszt illeti, keresi a lehetőségeket, amelyek a kormányfő számára sikeres parlamenti bizalmi szavazás után a rendelkezésére állnak – nyilvánvaló, hogy a voksolás eredményét nem tartja magára nézve irányadónak -, ugyanakkor politikáját jogi alapra is kívánja helyezni. Nem tudni, hogy ez az új elképzelés rögtönzés-e, vagy komolyabb megfontolás eredménye. Azt sem, miként viszonyul a népszavazás terve az elmúlt hetekben hangoztatott szakértői kormány gondolatához. Az látszik csak bizonyosnak, hogy a Fidesz azt kívánja demonstrálni: javaslataiban rugalmas, igyekszik alkalmazkodni a kialakult helyzethez, ami ellenfeleiről nem mondható el.
A tét tehát nagy: nem parlamentarizmus vagy népakarat, hanem egy szerény, ám fontos „és” szócska a két kifejezés között. A mostani helyzet ezen „és” körül érlelhet kompromisszumot.
