Meglepő választ ad Bogsch Erik, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója arra a kérdésre, Magyarország helyett miért Indiában bővíti a cég a termelését. „Ott sokkal olcsóbb” – mondja a forgalom alapján legnagyobb magyar gyógyszergyártó első embere. Itthon – a tervezés időszakában érvényes árfolyamokkal kalkulálva – csaknem 12 milliárd forintba került volna ugyanaz, amit a társaság az ázsiai szubkontinensen 4,5 milliárdból megvalósított. A maradók
A Richter tehát – amelynek ázsiai üzemében a tesztek után a jövő év elején indul el élesben a termelés – elsősorban nem azért jelent meg Indiában, mert az ottani piacon szeretne „helyi” gyártású gyógyszereivel kereskedni. Az ott előállított szintetikus alapanyagokból ugyanis Kőbányán lesznek késztermékek, amelyek Magyarország mellett főként Kelet-Európában kerülhetnek majd a gyógyszertárakba. Ráadásul tévedés lenne azt hinni, hogy India csupán az olcsó, jól képzett, és nagy mennyiségben rendelkezésre álló munkaerejének köszönhetően „happolta el” ezt a beruházást, hanem azért, mert ott helyi készítésű berendezésekkel sokkal olcsóbban lehet felszerelni egy gyógyszeripari üzemegységet. Az alacsonyabb beszerzési ár természetesen jótékony hatással van a társaság amortizációs költségeire is. Bogsch pedig még tovább sorolja az ottani előnyöket, tapasztalatai szerint ugyanis Indiában gyorsabb és egyszerűbb a gyártáshoz szükséges speciális eszközök engedélyezési folyamata, és a befektetési kedvezmények is csábítóak.
India szerepe a generikus (szabadalmi védettséget már nem élvező, bármely cég által szabadon „másolható”) gyógyszerek világpiacán egyre meghatározóbb. A jövőben várhatóan a kelet-európai gyártóknak is nagyobb versenyt támasztanak majd az indiai társaságok, amelyek csak a közelmúltban vetették ki komolyan a hálójukat a régióra. Ennek fényében logikusnak tűnik a Richter „válaszlépése”, hiszen költséghatékonyságát az ázsiai megjelenéssel próbálja a versenytársakhoz igazítani.
Ugyanakkor az itt gyártással jelen lévő más társaságok még látnak fantáziát Magyarországban. Az Egis Nyrt. egyelőre várakozó állásponton van. „Folyamatosan figyeljük a lehetőségeket, de jelenleg nincs szándékunkban Indiába vinni a gyártást” – mondja Marosffy László gazdasági vezérigazgató-helyettes. Igaz, ez azért sem merül fel a cégnél, mert kémiai gyártókapacitása nem bővül, a forgalom növekedését elsősorban azzal éri el, hogy a termékválasztékban a nagyobb bevételt hozó gyógyszerek előállítására helyezi a hangsúlyt. Ha mégis bővíteni kell majd a gyártást, az Egisnek „házon belül” van még akkora tere, hogy nem feltétlenül kell zöldmezős építésben, esetleg külföldi megjelenésben gondolkodnia. „Látjuk, hogy a generikus piacon egyre erőteljesebb a távol-keleti kínálat, és figyelnünk kell erre a konkurenciára, ám szükség esetén a felvásárlással való terjeszkedés egyszerűbb lenne, mint a gyárépítés” – teszi hozzá Marosffy.
A brit GlaxoSmithKline (GSK) magyarországi leányvállalata a múlt héten vágta át a szalagot Gödöllőn, ahol oltóanyag-előállító üzemét bővítette. Három év alatt mintegy 100 millió eurót fektetett be a cég, és megduplázta, 200 fő fölé emelte az üzemben dolgozók létszámát. Az oltóanyaggyár gyakorlatilag teljes egészében exportra termel, évente mintegy 20 milliárd forint értékben szállítja a cég központjába az itt előállított alapanyagot. A GSK-nak tehát Nyugat-Európából érdemes Magyarországra koncentrálni a kapacitását.
Hasonlóan jelentős bővítéseket hajtott végre az elmúlt években az egykori debreceni Biogal gyógyszergyárat privatizáló izraeli Teva. Igaz, amikor a társaság elnöke, Israel Makov – éppen a sajóbábonyi üzem átadásakor – nálunk járt, lapunknak adott interjújában enyhe kritikával illette a befektetési környezet változásait. Az 50 országban jelenlévő Teva 2003 és 2005 között több mint 80 milliárd forintot fektetett be hazánkban, és az itteni üzemeiből a magyar, illetve az európai piacok mellett az Egyesült Államokba is szállít hatóanyagot.
