A felmérésről
MINT A. A Tárki a Figyelő megbízásából márciusban közvélemény-kutatást végzett a lakosság gazdasági és politikai attitűdjeiről. Ennek során 1000-1000 főt kérdeztek meg. A minta a 18 év feletti lakosságot nem, életkori csoport, iskolázottság és településtípus szerint reprezentálja. A kutatás eredményeinek megbízhatósága plusz-mínusz 3,2 százalék.
KÉRDÉSKÖR. A megkérdezettek az állami és a magán szerepvállalás mértékéről és az államnak a közfeladatok ellátásával kapcsolatos tevékenységéről nyilváníthattak véleményt.
Pártszimpátiától függő paternalizmus
Mi több, a pártpolitikai erőtérben vizsgálva ugyanezt a kérdést, a felmérés készítői arra a következtetésre jutottak, hogy a szocialisták és a Fidesz szimpatizánsainak véleménye között a legnagyobb, 20 százalékpontnyi különbség éppen a kórházi ellátás privatizációja terén mutatkozik: a fideszes szavazók 87 százaléka vall állampárti nézeteket az egészségügy jövőjét illetően, míg a szocialistáknál ez az arány „csak” 67 százalék (lásd a táblázatot).
A Fidesz nem csupán meglovagolja az állampolgári igényeket, de maga is igyekszik azokat befolyásolni – állampárti irányba. Erre a következtetésre a Tárki elemzői azután jutottak, hogy a korábbi vizsgálatok alapján világossá vált: azon a néhány helyen, ahol valóban privatizálták a kórházakat, az emberek inkább elfogadták a magántőke-bevonást. A Figyelő számára készült kutatás pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a szak-, illetve a háziorvosi ellátás ügyében is megengedőbbek az emberek. A teljes mintában 11 százalék adná (inkább) magánkézbe a háziorvosi rendelőket, de még a kórházak privatizációját elutasítók egy kis része is úgy véli: a járóbeteg-rendelés esetében a magántőke nem ördögtől való.
Többet, de másképp
A valósághoz ők állnak közelebb. A háziorvosi rendelés ugyanis már ma is versenyelv szerint működik, miközben a betegek számára az ellátás jobbára ingyenes. Az elutasító többség tehát ezt vagy nem tudja, vagy enged a kísértésnek, és visszavágyik a tisztán állami egészségügy világába. Akárhogy is, az egészségügyre az állampolgárok többsége „többet vagy sokkal többet” költene.
Az állami gondoskodás iránti szinte féktelen vágy mutatkozik meg a többi közfeladat ellátását érintő véleményekben is. Igen magas azok aránya, akik alapvetően az állami működést pártolják, legyen szó az oktatásról, az egészségügyről vagy a tömegközlekedésről.
A pártszimpátiák mentén megosztott vélekedések tendenciájára erősít rá, hogy a nagyvárosokban élők és a magasabb iskolai végzettségűek kisebb központi szerepvállalást várnak – márpedig ezekben a csoportokban felülreprezentáltak a szocialista szimpatizánsok.
Összetettebbé teszi azonban a képet, hogy a 40 évnél fiatalabbak nem feltétlenül értenek egyet a nagyobbik ellenzéki pártnak az állami gondoskodást előtérbe helyező politikájával, miközben körükben erősebb a fideszes, mint a szocialista elkötelezettség.
Gyengén teljesít az állam
Intő jel a leendő kormány számára, hogy a magyar állam teljesítményét az emberek többsége összességében a közepesnél gyengébbnek értékeli. A válaszadók zöme szerint a biztonságot ugyan szavatolja az állam, de nem éri el a 20 százalékot sem azoknak az aránya, akik szerint az állam eredményes lenne az egészségügyi ellátás, a bűnözés megfékezése, a környezetvédelem, az idősek számára nyújtott tisztes megélhetés vagy a munkanélküliség elleni küzdelem terén.
Az állam teljesítményének megítélésében is van persze különbség a szocialista és a fideszes szavazók között: utóbbiak borúsabban látják a központi szerepvállalást, mint az MSZP-szimpatizánsok. Ám még a szocialista szavazók is úgy vélik: az állam nem eredményes feladatainak ellátásában. Ebből pedig a választások után felálló új kormány esetében egyetlen következtetés adódhat: hozzá kell kezdeni az elosztó rendszerek reformjához, mert csak így javulhat az állami szolgáltatások minősége.
A teljes cikket az április 13-án megjelenő Figyelőben elolvashatja.
