Radek Janalík

– Az Önök cége több oldalról is támadásnak van kitéve. Említene néhányat a „kedvenc” vádak közül, amelyeket a társasággal szemben fogalmaz meg a közvélemény?

– Az mindenképpen e sorba tartozik, hogy porból van a sült krumpli, a marhahús sosem látott marhát, és hogy a munkavállalóink mostoha körülmények között dolgoznak. Érdemes eljönni a kulisszák mögé egy nyílt napra, és utánajárni ezek valóságtartalmának.

– Ha már a legkurrensebbet, a sütőolajuk magas transzzsírsavtartalmát ért támadásokat nem sorolja a kedvencei közé, akkor legalább árulja el, milyen érzés az ismétlődő offenzívák közepette dolgozni?

Fotó: Kalló Iván

– Inspiratív, ami folyamatos önvizsgálatra és fejlődésre késztet bennünket.

– Ezek szerint elismeri, hogy hibáztak? Magyarul, ha nem jön az Európai Elhízástudományi Társaság, az EASO jelentése, akkor a transzzsírok úgy épülnek be a szervezetembe, hogy nem is tudok róluk?

– Ezzel a problémával a sajtó néhány hónapja, az EASO pedig néhány hete foglalkozik, mi viszont több éve. Az egészségügyi gondokért mindenki az élelmiszeripart okolja, így mindig ránk, vagyis az iparági szereplőkre nehezedik a nyomás. Nekünk kell folyamatosan megújulnunk, korrigálnunk. Most változtattunk az olajunk transzzsírsavtartalmán, ezen összetevő túlzott bevitele ugyanis szív- és érrendszeri betegséget okozhat. Százalékos arányát az olajban az elmúlt 15 évben 30 százalékról 5-re csökkentettük, októberre pedig a minimális 2 százalék alá szorítjuk.

– Fölösleges erőfeszítés volt tehát leforgatni a Super size me című opuszt, amelyben az alkotók rámutattak, hogyan lehet szépen elhízni a cége kosztjától?

– A film idején 10 százalékot ugrott a forgalmunk, a régióban pedig, leleplező film ide vagy oda, Magyarország produkálja a legjobb eredményeket. Ezenkívül mutasson nekem valakit, aki napi háromszor eszik nálunk. A törzsvendég is havonta csupán kétszer jön, tehát havi kilencven főétkezésből kettőért felelünk. Így az elhízásos esetekért nem feltétlenül érezzük magunkat felelősnek.

– Úgy tudom, Ön nagy barátja a jégkorongnak. Mit szól a most zárult vb eredményéhez?

– Sajnáltam, hogy Csehország elvérzett a negyeddöntőben. Én egyébként nem csak szurkoló vagyok, aktívan jégkorongozom is. A magyar OB2-ben versenyzem, nem is eredménytelenül. Tavaly megnyertük a döntőt, így magyar himnuszra dagadhatott a mellem a büszkeségtől.

– Egész jól akklimatizálódott. Talán növeli a komfortérzetét, ha azt mondom, a magyar piacra készül betörni egy cseh kólamárka, amely hazájában a Cocát és a Pepsit is megelőzi a piaci versenyben.

– Az üdítőipar Magyarországon telített, így kíváncsian várom a fejleményeket. Az italunkról egyébként érdemes tudni: ez egy retro üdítő, s már akkor mindent vitt a piacon, amikor még a nyugati konkurenseknek híre-hamva sem volt. A nosztalgia pedig, ahogy Magyarországon is tapasztalom, nagy úr.

– Önnek sikerült megkedvelnie nálunk valamilyen ízt?

– Muszáj fizikális dolgot mondani? Mert, ha nem, azt szeretem, hogy itt az emberek lazábbak, jobban élvezik és kevésbé tervezik az életet, mint a csehek, akik ebben a németekre ütnek. Én pedig szeretem a meglepő dolgokat.

– Mi tudja még meglepni ennyi idő után?

– Negatív irányban a közlekedés, pozitívan pedig az, hogy a hétvégén, amikor Tapolcán jártam, azt láttam, milyen szépen kapaszkodik fel a Balaton.

– Kapaszkodunk más tekintetben is. Etyekwoodról mit gondol, sikerül majd konkurenciát állítanunk a legendásan olcsó prágai filmstúdióknak?

– Nagyra tartom Andy Vajnát és az ő lobbierejét, úgyhogy e tekintetben sok üzlet elszipkázásával számolok.