A Magyar Madártani Egyesület (MME) által közzétett vizsgálat adatai 20 ország Európát átfogó fészkelőmadár felmérési programjai szolgáltatták az elmúlt 25 évből. Európában 1980 és 2005 között a mezőgazdasági területeken élő madarak állománya átlagosan 44 százalékkal csökkent, így a felmért gyakori madárfajok közül ezen fajok szenvedték el a legkomolyabb állománycsökkenést.
Bíbic (forrás: MME/Motkó Béla)
Ugyanebben az időszakban az összes gyakori madárfaj (124 faj) állománya 15, az erdei fajoké (28) pedig 9 százalékkal csökkent. „A madarak megfelelő indikátorai a környezeti változásoknak – állományuk csökkenése az Európa-szerte érzékelhető természeti környezet degradációjának (pusztulásának) egyértelmű bizonyítéka.” – jelentette ki Dr. Richard Gregory a brit Királyi Madárvédelmi Társaság monitoring kutatásainak vezetője.
„Az adatok egyértelműek: a legtöbb mezőgazdasági területen élő madárfaj és az ezeket eltartó élőhelyek komoly veszélyben vannak” – idézi az MME.
Mezei veréb (forrás: MME/Motkó Béla)
Reformok nélkül nem megy
Olyan közismert gyakori madárfajok, mint a mezei pacsirta, a tövisszúró gébics, a sordély, a bíbic és a mezei veréb is a jelentős állománycsökkenést mutató fajok listájára kerültek. Az európai madárvédelmi szervezetek a Közös Agrárpolitika (KAP) hathatós reformját követelik, az Európai Unió agrár-támogatási politikája vezetett ugyanis ahhoz, hogy a mezőgazdaság jelentősen intenzívebbé vált.
Tövisszúró gébics (forrás: MME/Máté Bence)
„Bár az EU bíztató lépéseket tett a környezetvédelmi jogalkotás terén, a mezőgazdasági területeken – ami Európa területének csaknem fele – az idejétmúlt támogatási politika még mindig a fenntarthatatlan intenzív gazdálkodást ösztönzi, amíg az extenzív gazdálkodási rendszerek támogatása elmarad, aminek megléte létfontosságú a biológiai sokféleség és a vidéki lét megtartása érdekében.” – mondta Ariel Brunner, a BirdLife International Európai Mezőgazdasági Politikáért felelős vezetője.
Magyarországon jobb a helyzet
A vizsgálatok szerint az erdei madárfajok állománya szintén erősen csökken: az erdei ökoszisztémák jóval lassabban reagálnak az őket érő változásokra, mint a mezőgazdasági területek, így az említett állománycsökkenés nagyon komoly figyelmeztetés lehet az ilyen területeken zajló folyamatokra. A kutatók ezért további vizsgálatok elvégzését sürgetik, különösen a gazdálkodási rendszerek hatásainak tekintetében.
Sordély (forrás: MME/Széll Antal)
Hazánkban a mezőgazdasági élőhelyekre jellemző fajok többségénél az utóbbi 8 évben nem tapasztalható csökkenő tendencia, sőt több faj esetében növekedés feltételezhető. A 2003-2005. során tapasztalt csökkenés az erdei élőhelyeket jellemző index esetében mérséklődött, azonban a szignifikáns csökkenést mutató fajok között az erdei madarak nagyobb számban vannak, mint a más élőhelyhez kötődő fajok.
