Régóta megy a huzavona a Corvinus aulájában álló – izé, ülő – Marx-szobor eltávolítása körül. Bár az egyetem szerint az aktuálpolitikának semmi köze ahhoz, hogy erről szó van, nehéz elképzelni, hogy a kommunistákat (jelentsen ez bármit) tiszta szívből gyűlölő Nemzeti Együttműködés Rendszere belenyugodna, hogy ilyen patinás helyen marad a vörösök legnagyobb ideológusa.
Nem véletlenül sürgette meg hétfőn Rétvári Bence államtitkár nyílt levélben, hogy az ’59 óta az aulában ülő Marxot távolítsák el. Az egyetem rektora most azt nyilatkozta, két éve gondolkodnak, mi legyen a szoborral, tehát nem politikai nyomásra döntenek. A mű az intézmény múltjának a része, és ezt méltányolják. Eltávolítják ugyan, de nem messzire: az egyetem történetét bemutató kiállítás része lesz.
Ez nem elég a Balpártnak és a Marx Károly Társaságnak, aki Tamás Gáspár Miklóssal, Krausz Tamás történésszel és Komjáthi Imre MSZP-s politikussal a hátuk mögött, tucatnyi támogatóval maguk előtt demonstráltak péntek délután a Corvinus előtt. Krausz szerint felállt az önkényuralmi rendszer, amely valójában egy „keresztény löttyel nyakon öntött” fogyasztói társadalmat takar, ebbe pedig természetesen nem fér bele „az egyetemes közgazdaságtan és filozófia legnagyobb alakjának” szobra.
Tamás Gáspár Miklós nagyjából fél percet beszélt: szerinte nem akkora baj, hogy ezek a „pitiánerek” elviszik a szobrot. Marx ezzel „elveszti a múltat, de megnyeri a jövőt”. Ennyi. A többiek is mind hangsúlyozták: Marx tanai sosem voltak olyan aktuálisak, mint most.
A demonstrálók ezután szigorúan magánemberként megtekintették volna a szobrot, ám pár biztonsági és egy feszült hölgy az útjukat állta: mehetnek, ha kint hagyják a transzparenseket és a kamerákat. Inkább eltették őket, úgy mentek be, a szobor előtt azonban csak-csak előkerültek. A hölgy úgy próbálta – egyébként nagyon ötletesen – meghekkelni a helyzetet, hogy párszor szép lassan átsétált a kamerák előtt, majd közölte: innentől kezdve csak akkor kerülhetnek ki a felvételek, ha ő engedélyt ad, hiszen szerepel rajtuk. (Mi utólag nem kértünk engedélyt – van egy tippünk, hogy nem kaptuk volna meg -, ki is blőröztük.)
Végül feladta és mindenki fotózkodhatott kedvére. „Ne haragudj, nem tudok mosolyogni” – mondta egy úr mosolyogva, miközben barátja fényképezte. „Ez történelmi pillana!” – kiáltotta egy bácsi egy jól sikerült szelfi után és ezzel rövidre is zárta az eseményt.
