A stratégiai vállalatok és ágazatok körét, illetve az ellenséges felvásárlási kísérletekkel szembeni védekezésre szolgáló eszközöket az igazságügyi, a pénzügyi és a gazdasági tárca szakértői közösen dolgozzák ki a kormány számára augusztus végéig – tudta meg a FigyelőNet a Kormányszóvivői Irodától.
Kérdésünkre azt is közölték, hogy a Mol felvásárlására irányuló osztrák kísérlet a kabinet privatizációs tervein nem változtatott. A köztársasági elnök által egyébként az Országgyűlésnek visszaküldött vagyontörvény mellékletében a tartósan állami tulajdonban maradó társaságok listáján a kormány nem módosít.
Állami marad a Szerencsejáték Zrt.
A jogszabálytervezet szerint a Magyar Villamos Művek Zrt. részvényeinek 75 százaléka plusz egy részvény biztosan állami kézben marad, és ugyanennyi állami részesedést biztosan megtartanak a Magyar Postában is. Privatizálnák viszont az Eximbank és a Mehib többségét, a GYESEV és az ITDH, valamint a Hitelgarancia Zrt. kisebbségi pakettjét. Lekerült viszont a napirendről a Szerencsejáték Zrt. magánosítása, amely a dokumentum szerint teljes egészében állami tulajdonban marad.
Nem mindig volt akadály az állami vásárló
A rendszerváltás utáni két parlamenti ciklusban zajlott a magánosítás döntő része: 1990 és 1998 között összesen 1443 milliárd forintnyi privatizációs bevétel folyt be az államkasszába, ennek 80 százaléka méghozzá a Horn-kormány regnálása alatt. Az első MSZP-vezette kabinet 1995-ben járatta csúcsra a privatizációt, amikor 481 milliárdos bevétel származott állami cégek eladásából, ráadásul az összeg 95 százaléka készpénzben érkezett. A több mint kétszeresen túlteljesített bevételi terv néhány napra zavarba is hozta a kormányt, amely végül 250 milliárdot a költségvetési hiány csökkentésére fordított – vagyis lényegében felélt -, a többi részből pedig az államadósságot csökkentették.
A mai események tükrében igazán a hat regionális áramszolgáltató és öt gázszolgáltató 1995-ös magánosítása érdekes, mert a vevők között külföldi állami energetikai monopóliumok is szerepelnek. Az Elmű és az Émász részvényeinek csaknem felét, elővételi joggal a többi papírra a részben a német állam által is birtokolt RWE vásárolta meg, míg a Démász és az Édász részvényei hasonló módon a francia állami EDF-hez került; a Dégáz és az Égáz új tulajdonosa az állami Gas de France lett. A döntések meghatározták a szektor sorsát: ma az Émász és az Elmű az RWE-konszerné, az Édász, a Titász és a Dédász az e.ON-é (az e.ON mágáncég – a szerk.), míg a Démász többsége az EDF-é. A Gas de France ellenőrzi a Dégázt és az Égázt, míg a Ddgázt és a Kögázt pedig az e.ON.
Nem lett volna pénz fejlesztésre
Az öt gázszolgáltató társaság 50 százalék plusz egy szavazatnyi részvényéért 1995-ben több mint 60 milliárd forintot fizettek a külföldi befektetők, ami akkor 280 százalékos árfolyamot jelentett, míg öt áramszolgátató és két erőmű kisebbségi részesedése 180 milliárd forintos bevételt hozott az államkasszának – írja Voszka Éva A tulajdonváltás felemás sikeréve című tanulmányában.
Az MVMállami tulajdonban marad (Fotó: MTI)
A külföldi befektetők bevonása mellett szóltak a büdzsé pénzigényén túl a súlyos százmilliárdokra becsült fejlesztési költségek, amelyre a magyar államnak nem volt pénze. Mellette szólt a keleti energiafüggőség oldása, és a szolgáltatók közötti esetleges versenyhelyzet megteremtése. A stratégiai ágazatokért aggódóknak a kormány azt üzente, hogy az ármegállapítás joga továbbra is a Magyar Energiahivatalnál marad, ráadásul az állam többletjogokat jelentő aranyrészvényt birtokol minden társaságban.
Nem hoz versenyt a liberalizáció?
A magánosítás ellenzői pont az állami ármegállapítás kapcsán vállalt kötelezettség miatt bírálják a privatizációt, mert mint az még 1995-ben kiderült, az állam olyan ármegállapítási kötelezettségeket vállalt, melyben legalább 8 százalékos tőkearányos profitot garantált az új tulajdonosoknak, ami sokak szerint nemzetközi szinten is példátlan. Ekkor születtek a hosszú távú áramvásárlási szerződések is, amelyek alapján a külföldi tulajdonba került erőművek garantált áron értékesíthetik a megtermelt áramot a piaci nagykereskedőnek, az MVM-nek. Sokak szerint még a 2008-as teljes piaci liberalizáció után sem lehet verseny az árampiacon a hosszú távú áramvásárlási szerződések miatt.
—-Suchmann garanciákra hivatkozik—-
Suchmann Tamás a Horn-kormány privatizációért felelős tárca nélküli minisztere előljáróban azt hangsúlyozta lapunknak, hogy a gazdaságtörténetet utólag átírni nem lehet, és nem is szabad. A szocialista parlamenti képviselő ezzel arra célzott, hogy ’95-ben nem volt szempont az, hogy például az energiaszektor privatizálásakor azt vizsgálják: vajon a magánosító cégben van-e állami tulajdon, s ezért rejt-e esetleg nemzetbiztonsági kockázatot az ügylet.
Suchmann érvelése szerint megfelelő biztonsági garanciák mellett kötötték meg a szerződéseket 12 évvel ezelőtt. Egyrészt a mai napig 100 százalékos állami tulajdonban maradt a főszereplő Magyar Villamos Művek Zrt. és a hazai áramtermelésben meghatározó Paksi Atomerőmű, másrészről az ármegállapítás is a mindenkori kormány hatáskörében maradt. A gáz esetében az ármeghatározáson kívül a szállítás felett diszponált a magyar állam, s tartotta ezáltal kezében az ellenőrzést.
Ellenezte a Mol teljes eladását
A Mol ügyével kapcsolatban a politikus kifejtette: akkor sem, és most sem ért egyet azzal, hogy a magyar állam – Medgyessy és Gyurcsány miniszterelnöksége alatt – eladta 25 százalékos maradék állami részesedését a nemzeti olajtársaságban, s ezzel jóval tágabb teret nyitott például az ellenséges kivásárlás-próbálkozásoknak. Éppen ezért üdvözli a kormány mostani törekvéseit, hogy egyrészről gazdaságdiplomáciai tárgyalásokon, másrészről jogszabályi úton nyújtsanak védelmet a kényes helyzetbe került Molnak.
Suchmann szerint az államoknak a világon mindenütt kötelezettségük a különböző szintű beavatkozás a stratégiai cégek, ágazatok esetében, amire számos példa hozható fel.
Fidesz: ki fizeti a révészt?
A Fidesz szerint is mindenképpen indokolt a stratégiai cégek jogszabályi védelme – mondta lapunknak Domokos László. A parlament költségvetési bizottságának fideszes alelnöke szerint alapvető hiba volt, hogy a magyar kormány túlbuzgó módon elkapkodta a stratégiai cégekben meglévő aranyrészvények eladását. Hiba volt, mert azóta az Európai Unió testületeiben is egyre többen gondolják úgy, hogy az állami ellenőrzés, befolyás hatékony eszközét vesztették el.
Domokos László emlékeztetett arra, hogy a bizottságban jelezték annak idején: az állam forintosítható jogáról mondott le az aranyrészvények kapcsán. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy a visszakérni kívánt jogokat vajon ingyen adják-e majd a cégek.
