Csupán néhány nap választotta el Bush amerikai elnök beiktatási szónoklatát a múlt hét keddjén elhangzott, „Az Unió helyzetét” (State of the Union) tárgyaló beszámolójától. A két Bush-fellépés között azonban lezajlott az iraki választás, amelyet a Fehér Ház – a sikert túlértékelve – felhőtlen győzelemnek tekint. Így a State of the Union az elnök még duzzadóbb önbizalmát tükrözte. Az Economist szavaival: „Bush úgy véli, hogy képes megváltoztatni mind saját országát, mind pedig a világot – és ezért kockázatos játszmákba merül.”
NYUGDÍJ-BEFEKTETÉSEK. Az egyik játszma: Bush radikálisan meg akarná változtatni a társadalombiztosítási szisztémát (social security) és azon belül is az állami nyugdíjrendszert. Lényege az volna, hogy az 55 évnél fiatalabbak az általuk fizetett járulék (payroll tax) egy részét részvényekbe és kötvényekbe fektethetik, s az személyes számlájukra kerül. A garantált havi nyugdíj viszont a befektetett összeg függvényében csökken. Magyarán: az értékpapír-piac alakulásától függene, hogy a rendszerben részt vevők nyugdíj utáni teljes jövedelme több, vagy kevesebb lesz az eddigi szisztéma szerint számított, garantált összegnél.
Ennek a több tízmillió amerikai polgár jövőjét érintő tervnek a sorsa erőteljesen befolyásolhatja Bush helyzetét. A social security átalakítása – írta a Washington Post – „véres kongresszusi vitákhoz vezet majd, bárki győzzön is”. Márpedig egy amerikai elnök belső pozícióinak szilárdsága, vagy ingatagsága mindig világpolitikai tényező. Olyan ideologikus elnök esetében pedig, mint Bush, különösen az.
Az ideológia azonban a másik kockázatos politikai játszma során is beleütközött a bonyolultabb valóságba. Az Unió helyzetéről szóló beszéd nemzetközi részében Bush Észak-Koreát csak futólag említette, holott a „gonosz tengelyének” országai közül ez az egyetlen, amelynek már ma is lehet atomfegyvere. A beszéd mégis a Közép-Keletre koncentrált. 1. Az iraki választásokat a régió demokratizálásának példájaként üdvözölte. 2. Ismét igazolta: Bush Iránt egy esetleges fegyveres intervenció célpontjának tekinti (Figyelő, 2005/4. szám). 3. Általános értetlenséget keltve felszólította két legfontosabb regionális partnerét – Szaúd-Arábiát és Egyiptomot – politikai rendszerük demokratizálására.
A State of the Union-beszéd után két nappal már megingott az egész koncepció bázisa. Az iraki választás az eddig megszámolt szavazatok alapján a síita főpapság által irányított Egyesült Iraki Szövetség kétharmados győzelmét ígéri. Szellemi vezetője, Ali al-Szisztani ajatollah emigrációs éveit Iránban töltötte. Mély iráni kötődésre mutat az is, hogy a múlt hét végén a szövetség bejelentette igényét a miniszterelnöki posztra. Jelöltje máris közölte, hogy az új alkotmánynak el kell vetnie a világi állam koncepcióját: „A síita iszlámnak államvallássá és minden törvényhozási tevékenység alapjává kell válnia.”
Ez előrevetíti a szavazatok kevesebb mint 20 százalékára számító szekularizált síiták pártjának, s ezzel Allavi ideiglenes kormányfőnek a politikai csődjét. És ami fontosabb: nő a valószínűsége annak, hogy az ünnepelt választások nyomán erős iráni kapcsolatokat ápoló teokratikus iraki állam jön létre.
KÜLPOLITIKAI EGYEZTETÉSEK. Ez feltételes módba helyezi Bush személyes bizalmasának, Rice külügyminiszternek nyolcnapos, Londontól Jeruzsálemig ívelő villám-misszióját, hiszen annak fő célja éppen Irán elszigetelése és egy (immár valószínűtlen) iraki világi demokrácia segítése volt. Mi maradt ebből a küldetésből? 1. Az első állomáson, Londonban bejelentették: március elsején konferencia kezdődne az izraeli-palesztin kiegyezésről. Ennek a sorsa viszont a keddi Saron-Abbasz találkozó utóéletétől függ. 2. Rice Berlinben a német-amerikai viszony „új szakaszáról” beszélt, miután ígéretet kapott, hogy Berlin támogatja az új iraki demokráciát. De mit vár majd Bush Schrödertől, ha Irakban „új Irán” egy síita teokratikus állam születik? 3. Ankarában Rice azt az igényt tolmácsolta orosz kollégájának, Lavrovnak, hogy Moszkva ne szállítson többé nukleáris nyersanyagot Iránnak. Válaszról nincs jelentés. Azt feltehetően Putyin adja meg Bushnak a hónap végén Pozsonyban.
Az bizonyos, hogy minden mozgásba jött. Vajúdnak a hegyek. Szerencsénk lesz, ha csak a bölcs latin szólás „nevetséges egerét” szülik e zavaros világra.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
