Harmadszor voksolhatunk idén a vasárnapi önkormányzati választások alkalmával, hogy utána egy három és fél éves időszak jöjjön mindenféle voksolás nélkül.
Filippov Gábor. Fotó: Magyar Progresszív Intézet
Belevág a kormány a fájdalmas reformokba?
Filippov Gábor (Magyar Progresszív Intézet): A kormányok ritkán osztják meg az érdeksérelmekkel járó terveiket a választások előtt, a Fidesz pedig különösen ügyelni szokott rá, hogy a választási szereplését ilyen kellemetlenségek ne befolyásolják. Ha megszorításokra, népszerűtlen intézkedésekre készülnek, október után hamar ki fog derülni. Az előző négy év is megmutatta, hogy Orbán kínosan ügyel rá: a kemény csaták a ciklus elejére essenek. Elég, ha az alkotmányozásra, a médiaszabályozásra vagy a nyugdíjkiadások, segélykifizetések szűkítésére gondolunk.
Annak jeleit, hogy a kormányon lévő Fidesz mást gondol magántőke és egészségügy viszonyáról, mint ellenzékben, már 2010 óta egyre nagyobb számban láthatjuk. A kormány több tagjának megszólalásaiból sejthető, hogy a jövőre megnyíló Duna Medical Centerhez hasonló luxusmagánkórházaknak növekvő szerepet szán az egészségügyben. Nem tudjuk, mindez hogyan fogja érinteni a szektor finanszírozását, illetve az egészségbiztosítási rendszert. Márpedig ezen múlik, hogy minőségjavulás jön-e, vagy az ellátás ma is súlyos egyenlőtlenségei tovább fognak növekedni.
Juhász Attila (Political Capital): Az önkormányzati választások után feltehetően több lépcsőben jelentik majd be a kormány reformterveit. Ezek egy része nem újdonság, például az egészségügyben eddig is vontak be magántőkét, a járóbeteg-ellátás egyre inkább piaci alapon működik. Kérdés, kiterjesztik-e ezt például a kórházak működésére is. Az eddigi tapasztalatok alapján nincs szó részletesen kidolgozott szakpolitikai lépéssorozatról, sokkal inkább jogalkotási és szakmai hibákkal terhelt, az érintett ágazatokkal nem egyeztetett intézkedésekre lehet számítani.
Szomszéd Orsolya (Nézőpont Intézet): A kormány célja, hogy a forrásokat a lehető leghatékonyabban használják fel az elosztórendszerek. Emellett az Orbán-kormány alapvetése, hogy az államnak meg kell védenie az embereket a kiszolgáltatottságtól, biztosítani kell a mindenki számára elérhető szolgáltatásokat. Az átalakítások e két feltétel mentén történhetnek csak meg. Az egészségügy kapcsán a miniszterelnök szeptemberben Baján elmondott szavai az iránymutatók: „nem lehet üzleti szemléleten és kizárólag pénzügyi szemléleten keresztül ránézni az egészségügy területére”.
Fenntartható a Matolcsy-Orbán-rendszer gazdaságilag?
Filippov Gábor: A 2010-2014 közötti ciklus politikai mozgásterét az utolsó utáni tartalékokat (a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, különböző különadókat elvonó) intézkedések teremtették meg. A szektorális különadók ízére a kormány láthatóan ráérzett, így ha romlik a költségvetési klíma, várhatóan továbbra is meg fogja találni a módját újabb “unortodox” források bevonására. A helyzet annyiban más, hogy 2010-hez képest jóval kedvezőbb az európai gazdasági környezet, márpedig közismert, hogy a magyar gazdaság növekedési potenciálja jelentős mértékben ettől függ. Az egyik legégetőbb probléma: hogyan fogja kompenzálni a kormány a nyugdíjrendszer kiütött pillérét, amikor az évek előrehaladtával egyre jobban fog hiányozni az a “megmentett” háromezer milliárd.
Juhász Attila: Az unortodox gazdaságpolitika csődöt mondott a kiszámítható üzleti környezet és a hosszú távú növekedés feltételeinek megteremtésében éppúgy, mint az államadósság csökkentésében. Az ország rövid távú finanszírozása nincs veszélyben, a régiós versenytársaktól való lassú gazdasági lemaradás viszont minden jel szerint folytatódni fog.
Szomszéd Orsolya: A költségvetési konszolidáción túl vagyunk, a napirenden lévő téma a fenntarthatóság és a versenyképesség. Jelenleg az Európai Unióban az egyik legfontosabb kérdés a gazdasági növekedés biztosítása. Az elmúlt évek gazdaságpolitikájának fő célja, hogy egy egészséges gazdasági növekedés valósuljon meg, amely a hazai forrásokra épít, legyen szó fogyasztásról vagy a kis- és középvállalkozások támogatásáról. Az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, fenntartható útra lépett a magyar gazdaság. A növekedési kilátások biztatóak, ezt nemzetközi szervezetek és elemzők is elismerik.
Szomszéd Orsolya. Fotó: Nézőpont Intézet
Elszigetelődünk külpolitikailag?
Filippov Gábor: A “keleti nyitás” és a demokratikus alapértékek ügye miatt a magyar kormányra egyre nagyobb gyanakvással tekintenek a fő szövetségesek. Ha fokozódik a nyugati-orosz szembenállás, pláne ha beigazolódnak egyes szakértők jóslatai, és Putyin Ukrajnánál is távolabbra tekint, a kormány “hintapolitikája” egyre nehezebben lesz fenntartható. Az EU és az USA számára egyre kevésbé lesz tolerálható egy bizonytalankodó szövetséges, épp a fő ütközőpont szomszédságában, így a magyar külügy előbb-utóbb egyértelmű választásra kényszerül. A kormány oroszpolitikája a lengyel aggodalmak miatt már a visegrádi együttműködést is válságba sodorta, és Orbánt egyik legbiztosabb szövetségesétől, Jaroslaw Kaczyńskitól is eltávolította. Ez egy újabb esetleges Orbán-EU konfliktus erővonalaira is kihathat.
Juhász Attila: A nemzetközi elszigetelődés folytatódni fog, főként az Egyesült Államokkal romolhat tovább a viszonyunk. A konfliktusok alapja a magyar kormány állításával szemben nem az, hogy esetleg gazdasági érdeksérelmet okoz külföldi cégeknek, hanem hogy az Orbán-kormány alapvető demokratikus normákat sem tart be és egy autokratikus rendszert épít az Európai Unión belül. A kormány az elszigetelődését a „keleti nyitással”, azon belül is elsősorban Oroszország felé való közeledéssel kívánja ellensúlyozni, az orosz vezetés számára azonban csak akkor fog Magyarország felértékelődni a térségben, ha Oroszország és Lengyelország kapcsolata tovább romlik.
Szomszéd Orsolya: Rendkívül intenzív világgazdasági átalakulás zajlik. A fokozódó kölcsönös gazdasági függés, illetve a külgazdasági folyamatok miatt is konszolidáció várható.
Amortizálódik-e a Fidesz népszerűsége?
Filippov Gábor: A Fidesz már 2010-hez képest is súlyos népszerűségvesztést szenvedett el, bár az átalakított választási rendszer és az ellenzék teljesítményhiánya ezt a tényt egyelőre sikerrel fedi el. Az elmúlt 25 évben a választók tűrésküszöbe aggasztóan megemelkedett, de ha a kormány teljesítménye miatt a Fidesz népszerűsége egy kritikus szint alá zuhan, a maiaknál jóval csekélyebb ügyek is súlyos következményekhez vezethetnek.
Juhász Attila: A botrányok nem mindig jutnak el a legszélesebb közönséghez, mert a média jelentős része egyoldalú, az ellenzék gyengén politizál, a hatóságok pedig a kormánypárt korrupciógyanús ügyeit nem vizsgálják. Ettől függetlenül a Fidesz népszerűsége várhatóan csökkeni fog, ám ha továbbra sem lesz erős ellenzéki alternatíva, ez nem jelent majd különösebb problémát nekik.
Szomszéd Orsolya: A Fidesz 2006 óta vezeti a támogatottsági versenyt, népszerűsége négyéves kormányzása alatt sem csökkent drasztikusan, sőt újabb kétharmados győzelme után az önkormányzati választásra is toronymagas előnnyel fordul rá, ami rendkívüli politikai teljesítmény. A kormány 2010 után komoly gazdasági és intézményi változtatásokat hajtott végre, ám ezek mégsem amortizálták lényegesen szavazótáborát. Az ellenzéki megosztottsága és inkompetenciája mellett ebben kulcsszerepe van annak, hogy a kormányoldal folyamatosan képes saját pozitív témáit napirenden tartani, lásd a rezsicsökkentés ügyét.
Juhász Attila. Fotó: Hír24
Egymás torkának ugrik a baloldal?
Filippov Gábor: Ma már világosan látható, hogy a jelenlegi baloldal nem képes a kormányváltáshoz szükséges mértékig bővíteni a szavazóbázisát. Ezért az ő szempontjukból az lenne ideális, ha az előttünk álló négy év – akár megsemmisítő politikai harcok és bukások árán – a baloldali térfél tisztulását, szűkülését hozná. Kiszámíthatatlan, hogy megtörténik-e ez a következő években, és ha igen, az valamelyik mai szereplő kiemelkedését, vagy egy új szereplő megjelenését hozza-e magával. A tisztulási folyamat ugyanakkor megköveteli a kétezres évek elején megrekedt baloldali gondolkodás és nyelvezet megújítását, ami már nem csak Magyarországon, hanem Európa-szerte kihívást jelent.
Juhász Attila: A baloldali ellenzéki pártok a felszínen maradásért küzdenek. A kisebb-nagyobb városokban, és budapesti kerületekben megszerezhető pozíciók számukra a politikai túlélést jelenthetik. Ezek a tisztségek a következő években a politikai és szervezeti építkezés alapjául szolgálhatnak. Az MSZP, A DK és az Együtt minden bizonnyal folytatják majd a baloldali vezető szerepért folytatott küzdelmet, így számukra komoly tétje van, hogy egymáshoz képest milyen eredményeket érnek el. A baloldalnak hiteles baloldali ideológiát és politikát kellene felmutatnia, nem pedig a Jobbikot vagy a Fideszt utánozni.
Szomszéd Orsolya: Az októberi választások után a baloldali pártok várhatóan nem a kormányoldalhoz, inkább egymáshoz képest mérik majd a szereplésüket, ez további konfliktusokat vetít előre, a belső harc folytatódik. A fő probléma számukra, hogy vidéken, a kistelepüléseken a baloldali pártok több helyen már csak a harmadik erőt jelentik. A DK és az Együtt-PM itt nem rendelkeznek érdemi bázissal, míg Budapesten kiegyenlítettebb a verseny a baloldali pártok között. Mivel a kistelepüléseken várhatóan nem lesz érdemi képviseletük, a baloldali pártok 2018-as esélyei is könnyen elszállhatnak.
Mi lesz a „rendszerellenzéki” pártok (Jobbik, LMP) sorsa?
Filippov Gábor: A Jobbik lassú lépésekkel, de következetesen igyekszik tért hódítani. Az már az idei első két választáson is látszott, hogy többé nem beszélhetünk Kelet-Magyarországra szorult regionális pártról. Nagy erőket fordítanak arra, hogy az ország nyugati felében is tartósan megvessék a lábukat. Nem tudni, hogy a következő évekre hány, a Kovács Béláéhoz hasonló botrány fog jutni, de ha az eddigi tendencia (a baloldal beérése és a “konszolidációs kampány”) folytatódik, a szélsőjobboldali formációnak lehet rá esélye, hogy tartósan a második legerősebb politikai erővé, hosszú távon pedig akár a Fidesz esélyes kihívójává váljon.
Az LMP-nek 2014-re nem sikerült kitörnie kispárti státusából, és ma nem látszik annak esélye, hogy a baloldal domináns megújítójává nőheti ki magát. A 2014-es első két választáson épp hogy sikerült megugrania az 5 százalékos küszöböt, ami akár utolsó figyelmeztetés is lehetett a párt számára. Négy év alatt sok minden történhet, de – különösen a 2010-es helyzethez képest, amikor a párt hajtóerejét az eliten kívüliség és az újdonság is jelentette – az LMP nem túl kedvező esélyekkel indul neki a ciklusnak.
Juhász Attila: Az LMP saját vezetőinek bevallása szerint sem vár túl sokat az önkormányzati választástól, Szekszárd polgármesteri címének megszerzése lenne számukra a legnagyobb eredmény. A Jobbik biztosan erősödni fog a helyi politikában 2010-hez képest. Kérdés azonban, hogy a nagyobb településeken mennyire lesz ez látványos, hiszen a Jobbik ennek függvényében tudja majd valóban a második legnagyobb politikai erőként és a kormánypárt kihívójaként definiálni magát. A legnagyobb eredmény számukra Miskolc vezetésének megszerzése lenne.
Szomszéd Orsolya: A Jobbik a baloldali pártokkal ellentétben vélhetően a vidéki eredményeire tud majd támaszkodni sikere felmutatásakor a választásokat követően. A szélsőjobboldali párt a második erő pozíciójára pályázik, amit bizonyos régiókban el is érhet. A legnagyobb bajban a sikerek keresésekor az LMP lesz, a zöldpárt már azzal is elégedett lehet, ha egy-egy mandátumot szerez az egyes szintek közgyűléseiben, innen pedig nehéz tovább építkezni.
