-Miniszter úr, legalább az interjú elején mondjon valami biztatót is: milyen az almatermés a Nyírségben?
– Hát, erről sajnos nem tudok semmi biztatót mondani, eddig senkivel sem beszéltem, aki dicsekedhetett volna, és a mi termésünk se lett igazán jó. Árbevételben jókora csalódást okozott az ezzel foglalkozó nagyobbik fiamnak.
– Azért amikor a múlt héten hallgatta Joaquín Almuniát, az EU pénzügyi biztosát a magyar költségvetés helyzetéről, nem gondolt arra, hogy mennyivel jobb lenne csak az almatermeléssel foglalkozni?
– Egyáltalán nem. Almunia biztos úrral folytatott megbeszéléseink nagyon korrekt hangvételűek és nagyon reális alapokon nyugvók voltak. Szeptemberi tapasztalatai alapján az uniós biztos meggyőződhetett arról, hogy a költségvetési deficitben mutatkozó eltérés statisztikai számbavételi különbözőségből adódik. Nem vitatkozunk az Eurostat álláspontjával, ám az eltérés nem abból fakad, hogy nagy méreteket öltő költekezés lenne az országban, hanem abból, hogy az autópálya-építés költségeit döntő részben költségvetésen belüli tételként kell könyvelnünk.
– Megnyugtató, amit mond, mivel a sajtón keresztül sokkal keményebben jött át a magyar államháztartás drámaian megváltozott helyzetével kapcsolatos uniós bírálat… Mindenesetre tudja-e már a kormány, hogyan reagáljon az Európai Bizottság várhatóan elmarasztaló ajánlásaira, amelyeket a héten kap kézhez?
– Azt feltételezem, hogy az Európai Bizottság állásfoglalása lényegében azt a gondolatmenetet fogja tükrözni, amelyet Almunia úr adott elő Luxemburgban, s reális alapokon nyugszik. Miután Luxemburgban 2005 kapcsán nem került szóba semmilyen korrekció, azt gondolom, valószínűleg azért fogunk kritikát kapni, szabad-e ilyen helyzetben ilyen mértékben adót csökkenteni. Illetve azt ösztönzik, hogy jövőre az általunk tervezett 1,4 százalékpontnál nagyobb ütemben csökkentsük a hiányt. Én erre azt tudom mondani, ez a kormány a következő évi adócsökkentésekről a döntését már meghozta. A visszakozás valószínűleg rosszabb lenne Magyarország versenyképességi helyzetében, mint a kritika fölvállalása. Az 1,4 százalékpontosnál nagyobb hiánycsökkentést pedig azért nem tartom célszerűnek, mert ebben az esetben kétségessé válhat a 4 százalék körüli jövő évi gazdasági növekedés. Felmerült a Gripen vadászgépek elszámolásának a jövő évi hiányt rontó hatása is. Ezt azért nem tekintem orvoslandó kérdésnek, mert ez a makrokeresletet nem érinti, tehát elszámolástechnikai ügy. A Gripen-beszerzés miatti esetleges hiányromlás 2008-ban már egyébként sem befolyásolja a deficit nagyságát. Ezért szerintem nem úgy kell vele számolni, hogy ellentétes lépéseket kellene tennünk, azaz ennyivel csökkenteni az adott évi makrokeresletet, a jövő évi költségvetési kiadásokat.
– Akkor mégis mit változtatnak a bizottság ajánlásai nyomán? Mikor dönt a kormány a konvergencia-program esetleges módosításáról?
– Szerintem decemberig nincs döntési kényszer, mivel minden év végén kell a konvergencia-program teljesítéséről szóló jelentést benyújtani Brüsszelnek. Én kitartok a mellett, hogy ez a hiánycsökkentés ütemére – a jövő évi 1,4 százalékpont után – olyan mértéket ír elő 2007-ben és 2008-ban, amelyet Magyarországon teljesíteni lehet.
– Valóban, az euró-bevezetés kommunikációjában kialakult munkamegosztás szerint Ön az üzleti világot nyugtatja, s a kormányfő beszél a „karzatnak”. De milyen logika mentén őrizhető meg a 2010-es dátum?
– Tartalmilag ugyanazt mondjuk mindketten. A magyar államháztartás több területén nagyjából szakmai konszenzus van a költségvetéshez, gazdasághoz értő emberek között a szükséges változtatások megtételét illetően. Ha kialakul egy politikai konszenzus is, akkor szerintem alapvetően lefaragható az az összeg, amennyivel a magyar költségvetési gazdálkodásnak a kiadásokat csökkentenie kell. A három fő tétel közül elsőként az önkormányzatokat említeném, másodiknak az oktatást. Ez bizonyos értelemben része az elsőnek, hiszen a kistérségi feladatszervezés értelemszerűen a közoktatásra is ki kell, hogy terjedjen, csakúgy, mint a szociális ellátásra, és akkor racionálisabb, kevesebb költséggel járó, de megfelelő hatékonyságú feladatellátást lehet megvalósítani. A harmadik dolog az egészségügy. Ma például nincs Magyarországon olyan működő rendszer, amely a személyenkénti tb-befizetéseket nyilvántartaná. Január elsejétől megteremtjük ennek a feltételeit, s azt gondolom, hogy egyértelművé válik: ma százezres nagyságrendben van olyan felnőtt, nagykorú magyar állampolgár, aki nem fizet, és aki után munkáltató sem fizet egészségügyi hozzájárulást. Továbbá változtatásokat lenne célszerű bevezetni az egészségügyi szolgáltatások korlátlan igénybevétele terén is. Ha megnézzük, hogy a támogatott gyógyszerekre fordított kiadások hogyan mentek föl az elmúlt tíz évben, akkor azt tapasztaljuk, hogy a magyar költségvetésnek valószínűleg egyetlenegy olyan tétele sincs, ami ilyen rendkívül dinamikus mértékben növekedett volna a kilencvenes évek eleje óta. Ebben az évben 300 milliárd forint körüli összeget fordítunk e célra. Ez lényegében megegyezik az agrárkiadások éves összegével, vagy az egy évben autópálya-építésre fordított összeggel.
– Abból, amit elmondott, az derül ki, hogy a 2010-es euró-céldátum életben tartásának alapfeltétele a politikai konszenzus lenne, kétharmados törvényekkel…
– Én ezt úgy szoktam fogalmazni, hogy amely kérdésekben a parlament folyosóján már egyetértés van a szakemberek között, azok jelenjenek meg az ülésteremben is, vagy egyetértő hozzászólásokban, vagy úgy, hogy amikor szavazni kell, akkor szavazzunk közösen ezekben a kérdésekben.
– …ám akárhogy csűrjük-csavarjuk, az elmúlt három-négy évben szállt el igazán a büdzsé hiánya, ragadt be az államháztartás finanszírozási igénye 8 százalék körüli deficiten.
– Azért ezzel nem értek egyet, mert amikor 2002-ben az addig államháztartáson kívül kezelt tételeket mi betettük a zárszámadás keretein belül az államháztartáson belülre, akkor az világossá tette, hogy ez a hiány nem 2002-ben keletkezett, csak akkor vált nyilvánossá.
– Jött helyette a PPP konstrukció, az állami feladatok államháztartási körön kívülre csoportosításának „modern” trükkje.
– Azért ez egy, az EU által elfogadott követelményrendszernek megfelelő konstrukció, nem pedig trükk.
– Az Eurostat szerint talán mégsem.
– Szerintem meg igen, az autópályák ügyében is van olyan konstrukció, amelyet elfogad az Eurostat. A jövő évi költségvetésben is számolunk a brüsszeli elszámolási feltételeknek megfelelő PPP konstrukciókkal. A tervezésben az van benne, hogy – az Eurostat számunkra ismertté vált paraméterei alapján – ha van üzemeltetési és beruházási kockázat az adott projekt megvalósításában, akkor az elszámolható PPP-ként. A folyamatban lévő autópálya-építéseknek a döntő része nem vehető figyelembe így, azonban ahol még nem kezdődött el a munka, ahol még nincs számlabenyújtás, ott igen. Ez tehát a vízválasztó a mai ismereteink szerint. Azért mondom, hogy a mai ismereteink szerint, mert az Eurostat utólag fogja ténylegesen, szövegszerűen minősítetni ezt a konstrukciót is. Ezért ma ezen álláspont alapján mondjuk azt, hogy 2005-ben 2 százalékpontnyi, eredményszemléletű hiánynövekedés van az autópálya-elszámolások változása következtében. A következő évben pedig 1,4 százalékponttal tudjuk csökkenteni a GDP arányos hiányt. Nagyjából 40 milliárd forintot szerepeltetünk a költségvetésben olyan autópálya-kiadásként, ami nem számolható el PPP-ben. Azt, hogy mindez mekkora különbség a korábbi, 2000-2001-es állapothoz képest, az is mutatja: az Európai Beruházási Bank (EIB) alelnökével megállapodtunk abban, hogy szívesen részt vesznek egy ilyen módon előkészített autópálya-építésben. Egyeztettük, hogy melyik pályaszakaszoknak a finanszírozása felel meg számukra. Jelenlegi ismereteim szerint a bank igazgatósága novemberben el tudja majd fogadni ezt a projektet.
– Ha eltekintünk az autópálya-konstrukciótól, akkor is bizonytalanná teszi nemcsak az idei egyenleget, de a jövő évi költségvetési tervezést is, hogy az elmúlt néhány hónap során a Pénzügyminisztérium által várt áfabevétel legalább ötször változott. Ennyire nem lehet előrelátni a bevételeket?
– Az idei évre tervezett áfa-előirányzatban több bizonytalan tényező volt. Először is az előző évről áthúzódó visszafizetési kötelezettség, ezt májusban kifizettük. Az EU-csatlakozás évében nagyjából 400 milliárdnyi áfabevételt vesztettünk el, ez kerekítve is körülbelül 20 százaléka az éves áfa-előirányzatnak. Miután erről le kellett mondani, elég nehéz volt pontosan tervezni 2005-re. Igaz, júniustól kezdődően több áfa folyt be, mint amennyit prognosztizáltunk, de valószínűleg ezzel együtt sem teljesül majd az éves előirányzat.
– S ennek a hatása a jövő évre is áthúzódik? Elemzők szerint mintegy 100 milliárd forint elmaradás várható 2006-ban a költségvetési törvény tervezetében szereplő összeghez képest, ami önmagában megkérdőjelezi az 1,4 százalékpontos deficitlefaragást.
– Én optimistább vagyok az elemzőknél, s erre két okom is van. Egyrészt július elsejétől már érvényes az a szabály, amely az unión kívüli országokból beérkező áfának az azonnali befizetését írja elő. Másrészt a 2006-os szabályok között szerepel egy rendelkezés a hulladékok utáni áfa elszámolásáról. Ez minimum 10 milliárd forintot jelent jövőre. E területen méretes visszaéléseket tárnak föl immáron egy évtizede, de most talán el tudjuk érni, hogy ne utólag kelljen kullognunk a pénzünk után. Bár tudom, hogy ez komoly érdekeket is sért.
– Rendben, autópálya, áfa kipipálva. De ott van a rendszeresen alulfinanszírozott egészségügyi alap, s a milliárdokkal túlszaladó gyógyszerkassza is szinte már megszokottá vált. Elemzők úgy 60 milliárd forintra teszik a betervezetthez képest a jövőre várható többletkiadást.
– Ez azért van, mert nem minden elemző olvassa el a rendeleteket. Egyébként tudhatnák, hogy egy hónappal ezelőtt megváltozott a gyógyszerkassza elszámolása. Ha túlmenne az igénybevétel azon, amit a kassza vége elbír, akkor az utolsó hónapban kevesebb lesz a finanszírozás. Gyakorlatilag nem tud túlteljesülni az előirányzat. Kötöttünk egy megállapodást a gyógyszerforgalmazókkal, akik az idén és jövőre is befizetnek a kasszába; ebben az évben 20 milliárd forintot. Ha a gyógyszerkassza e 20 milliárd után is túllépné a megállapodásban szereplő értéket, akkor a gyógyító-megelőző ellátások terhére kell átcsoportosítani pénzt. Beépítettünk tehát egy féket az automatikusan túlteljesülő előirányzat ellen.
– A szakma nem fog ez ellen kézzel-lábbal tiltakozni?
– A szektornak hozzá kell szoknia ahhoz, hogy korlátok vannak.
– De jönnek a választások!
– Akkor is vannak költségvetési korlátok, nem véletlenül szoktam mondani, hogy nem választási költségvetés készül.
– Mégis, mintha a tervezésben túl sok lenne a bizonytalanság és a kockázat, miközben a folyó fizetési mérleg finanszírozását nagyrészt külföldi portfólió tőke biztosítja, a magas magyar kamatszintnek és kockázatvállalási hajlandóságnak köszönhetően. Nem tart attól, hogy egy váratlan külföldi sokk – tovább emelkedő olajárak és amerikai hosszú hozamok – esetén problémák lehetnek a finanszírozással?
Akkor lehetek bűnbak, ha miattam tolódik el az euró bevezetése.
– Osztom azt a vélekedést, hogy Magyarországot jelentős kamatfelárral finanszírozzák külföldről, ez látható a lejegyzett kötvények hozamán. Ne felejtsük el azonban, hogy ez folyamatosan és fokozatosan csökkenő mértékű volt az elmúlt időszakban.
– Igen, de eddig a bizalmat táplálta a konvergencia-folyamat is, amely viszont a szinte egybehangzó elemzői vélekedések szerint késedelmet szenved.
– Én erre csak az tudom mondani, nem tűnik úgy, hogy kitolódna a konvergencia-folyamat. Továbbá szerintem a magyar papírok hozamában megjelenő prémium elégséges arra, hogy az általam se vitatott kockázatokat kompenzálja. Ma nem látok olyan fundamentális okot, ami miatt azok a befektetők, akik magyar papírokat vásároltak, megváltoztatnák a véleményüket. Azt gondolom, hogy a külföldi finanszírozás fennmarad, s ne felejtsük el, hogy az elmúlt fél-háromnegyed évben örvendetesen nő a lakossági megtakarítás is. Szerintem ezzel is lehet számolni a következő időszakban az állam finanszírozása szempontjából.
– Mégis, mit érez miniszter úr akkor, amikor szlovák kollégája Magyarország kapcsán azt fejtegeti, hogy a rossz költségvetési politika rontja a hosszú távú fenntartható gazdasági növekedés feltételeit?
– Azt tudom erre mondani, hogy ki-ki foglalkozzon a saját dolgaival. Valószínűleg Magyarországon a lakosság nem lenne annyira türelmes hasonló szociális intézkedésekkel szemben, amelyeket Szlovákiában alkalmaznak. Nálunk sokkal hamarabb sokkal élesebb konfliktusok keletkeznének.
– De jó az, ha úgy vetődik fel a kérdés, hogy 2010-es euró vagy autópálya? Nem viszi ez teljesen félre a közbeszédet?
– A kérdéshez értő emberek szerintem értik a konfliktust. Mi biztos, hogy nem engedünk abból, hogy az idén és jövőre is folytatjuk az autópálya-építést, mert szerintem és a kormány szerint is szükség van a hiányzó infrastruktúra elemek kiépítésére az országhatárig. Ezt alapértéknek és alapérdeknek tartom. Az eurózónához való csatlakozás nem mindenáron elérendő, a csatlakozás nem cél, hanem eszköz. A mielőbbi csatlakozás helyes cél, mert olyan eszközt ad a kezünkbe, amellyel még tovább tudjuk növelni gazdaságunkat, de fontos az az alapfeltevés, hogy a növekedést kell szem előtt tartani, s mindezt úgy megvalósítani, hogy az euró a magyar felzárkózás és növekedés eszköze legyen.
– Ezzel együtt is a magyar közgazdász társadalom és az üzleti világ szinte teljes egyetértésben áll ki a 2010-es euró mellett. Nem tart attól, hogy ha eltolódik a bevezetés, Ön bűnbak lesz? Visszatekintve azt fogják mondani, ekkor és itt szúrták el a jövőt?
– Én akkor lehetek bűnbak, ha miattam tolódik el az euró bevezetése. Végig kitartok a mellett, hogy ez 2010-ben történjen meg, ami pedig a személyemet illeti, azt én rendezem. A közgazdászok és az üzleti világ mellett pedig én még egy kört szeretnék „belül” tudni, mégpedig a politikusokat. Ha ez is megvalósul, akkor szerintem a dolog szépen mehet a maga útján. Úgy azonban nem működik, hogy az ellenzék az egyik szavával azt mondja, radikális adócsökkentés kell, kevés a 200 milliárd, ők többet adnának az embereknek nálunk, a másikkal viszont azt: tarthatatlan, hogy nem bírunk a költségvetési hiánnyal. Ha az országnak érdeke a 2008-as teljesítés és a 2010-es belépés, akkor én megkövetelhetővé tenném, hogy a racionális gondolkodás jegyében értsünk ebben egyet, és állapodjunk meg.
