Nagyrészt a nők karrierizmusának következménye a magyar népesség évi húszezer fős fogyatkozása – állította a közelmúltban egy újságcikk. Szeibert Anikó, aki ennek olvasásakor éppen szünetet tartott a lombikbébi kezelések között, úgy felháborodott, hogy sorstársaival együtt petíciót fogalmazott meg. Arra hívták fel a közvélemény figyelmét, hogy Magyarországon ma több tízezer pár küszködik meddőséggel, sokszor támogatás nélkül. A kezdeményezésből egész mozgalom kerekedett Támogatást a születendő gyermekeinkért néven, amely elérte, hogy az országgyűlés a közeljövőben határozati javaslatot tárgyal a meddőségi problémák átfogó kezeléséről. Ebben egyebek mellett hangsúlyt kap az a törekvés is, hogy javuljon az érintettek információellátása a kezelések tartalmáról és sikerességeiről.
STAGNÁLÓ SZÁMOK. Az első magyar lombikbébi 1989-ben látott napvilágot, ám a rákövetkező öt évben csak privát ellátásban, négy-öt intézetben létezett lombik eljárás (in vitro fertilizáció – IVF), évente pár száz beavatkozással. Társadalmi nyomásra végül az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által támogatottak lettek a kezelések, s az utóbbi tíz évben olyan sokat fejlődött ez a terület, hogy jelenleg évi 6 ezer beültetés történik. Ma már a megszületett babák 1,6 százaléka lombikban fogant – ugyanez az arány Nyugat-Európában a 4 százalékot is eléri. Konc János, a Budai Meddőségi Központ vezetője egy szakmai konferencián arra hívta fel a figyelmet: noha a magyar párok részére az első öt próbálkozás ingyenes (függetlenül attól, hogy állami vagy privát rendszerben történik a beavatkozás), s csupán a gyógyszerek árát kell megfizetni, 2002 óta az IVF-ek száma mégsem nő. Pedig a magyar meddő házaspárok 120-150 ezres létszámából arra lehetne következtetni, hogy a most elvégzett kezelések többszörösére lenne igény.
 |
Nemzetközi trendek
Az alábbiakban néhány ország IVF-gyakorlatának jellemzőit foglaljuk össze, feltüntetve a kezelés teljes költségére vonatkozó, forintra átszámított irányszámokat is:
Egyesült Államok
• Privát ellátás, amelyet a magánbiztosítók téríthetnek
Költség: 2,5-3,3 millió forint + gyógysz.
Németország
• Az első 3 próbálkozást a biztosító 50 százalékban finanszírozza • Teljes árú privát ellátás is létezik
Költség: 500-900 ezer forint + gyógysz.
Ausztria
• Az első 4 próbálkozásnál, szigorú feltételek teljesítése esetén, 70 százalékot térít a biztosító • Költség: 600-800 ezer forint + gyógyszerek
Nagy-Britannia
• Átláthatatlan finanszírozás, egyes országrészekben (például Skóciában) csak privát ellátás létezik • A biztosító (NHS) mintegy 20 százalékos térítése esetén az átlagköltség körülbelül 1 millió forint, a 2-4. próbálkozásig
Költség: 0,8-1,4 millió forint + gyógyszerek (a privát rendszerben az 5 millió forintot is elérhetik a kiadások)
Magyarország
• A biztosító 5 próbálkozást térít, a gyógyszerek (nem teljes körűen) 50 százalékos támogatottságúak • Privát ellátásban is elérhető a támogatás
Költség: 250-400 ezer forint + gyógysz. |
|
|
|
|
Több oka van annak, hogy ezek idehaza elmaradnak. Való igaz: egy átlagos magyar párnak, nemzetközi összevetésben, nem jár aránytalanul nagy anyagi áldozattal a programban való részvétel (lásd keretes írásunkat). A kezelés OEP-térítése mellett a részben 50 százalékos támogatottságú hormongyógyszerek bő 2 havi nettó átlagfizetésből finanszírozhatók, s ez kedvezőnek mondható világviszonylatban is. Azt viszont kevésbé ismert, hogy 2004-től egy úgynevezett degressziós rendelet lépett érvénybe. Ez azt jelenti, hogy az OEP egy adott évben az előző évi kezelések 98 százalékát hajlandó csak téríteni, így a központoknak komoly probléma a hazai páciensek növekvő igényeinek kielégítése. A nyilvánosság előtt arról sem esik sok szó, hogy a meddőségi szakmában, illetve a nőgyógyászatban dolgozó kollégák elkülönülten ténykednek, sőt számos vonatkozásban érdekellentétben állnak egymással. Az utóbbiak, különösen a magánrendeléseken praktizálók, az IVF központokba történő továbbküldés helyett önjelölt „meddőségiként”, saját maguk próbálnak megbirkózni a problémával – a páciens idejét, pénzét és türelmét vesztegetve.
Nem töretlen az együttműködés azon, már meddőségi területen dolgozó orvosok irányából sem, akik főként állami kórházakban végeznek hormonos és műtéti kezeléseket, illetve inszeminációkat (mesterséges megtermékenyítéseket) – ez utóbbiakból az OEP 6 alkalmat térít, miközben a sikerességi rátájuk 10 százalék körül van. A szakmai felkészültség néha kívánnivalót hagy maga után, miközben a hálapénz-rendszer olajozottan működik.
Egy kizárólag inszeminációt végző állami meddőségi központ páciense, T. Sz. így mesél: „A kezelések előtt egy konzultációért az orvosom 10 ezer forintot kért. Amikor véletlenül hétvégére esik a beavatkozás időpontja, zsebbe kell fizetnem. A harmadik sikertelen alkalom után intézetet akartam váltani, de az orvos nem adta ki a dossziémat, mondván: maradjak, még van három alkalom, ami kötelező. Egyszerűen nem enged tovább olyan centrumba, ahol IVF-et is végeznek.”
Amennyiben azonban tovább tudna lépni, akkor sincs könnyű döntési helyzetben. Hazánkban ma 12 IVF-centrum működik, azonban ezeknek csak a töredéke felel meg a teljes körű tájékoztatás követelményeinek. Jellemző módon inkább a magánintézetek működtetnek honlapot, az állami kórházakhoz tartozó központok információszolgáltatása viszont enyhén szólva is hiányos.
 |
|
A kezelés előtt álló párok még tanácstalanabbá válhatnak az internetes oldalakat nézegetve – az első konzultáció díja néhol olyan borsos, hogy azt jobb a végleg kiválasztott intézet kasszájába befizetni. Miután csak némely intézet honlapján van részletesebb leírás a vizsgálatok menetéről, a kezelési protokollokról, a munkatársakról, sok pár igyekszik inkább mások ajánlásait követni. Döbbenetes, de igaz: a központok egyáltalán nem nyújtanak felvilágosítást sem a finanszírozás módjáról (állami vagy magán eljárás), sem a díjtételekről – holott ezek az információk minden magára valamit is adó nyugati intézet tájékoztató anyagában megtalálhatók. Sőt, van olyan oldal, amely félre is vezetheti a naiv érdeklődőt: az IVF kezelés gyógyszeres kiadásaira alsó határként 40-50 ezer forintos tételt ad meg, és nem említi a járulékos költségeket.
Pedig kiadás van bőven. P. A., a 35 éves, egészségügyben dolgozó nő a következőket mesélte: „Sok kísérletezés és pénzkidobás után közölték velünk, hogy csak lombikkal lehet babánk. Szeptemberben elkezdtük a kezelést. A gyógyszerek ára megközelítette a százezret, ezért személyi kölcsönt kellett felvennünk. Sajnos a kezelés eredménytelenül végződött, csakúgy, mint a következő, decemberi próbálkozásunk, amely már 190 ezer forintba került.” Három évnyi hiábavaló próbálkozás után feladták. Igaz, ők a kisebbséghez tartoznak: a meddőségi iparban a párok 75 százalékának tudnak segíteni. Többségüknél szerencsére a hosszas spontán próbálkozásokat követően valamilyen banális okot, legtöbbször szervi elváltozást találnak, s ezt kiküszöbölve, orvosi segítséggel szinte azonnal létrejön a terhesség.
|
Esély a sikerre
Jó néhány tényező befolyásolja az IVF-kezelések sikerét. A 35 évnél fiatalabb nők körében minden harmadik kezelt jut el a szülésig, míg ez az arány 40 év fölött 5 és 10 százalék közé zuhan egy alkalomra vetítve. A lombikprogram nem sétagalopp. Egy kezelt ciklusból átlagosan 25 százalékos eséllyel születhet baba, ezért sok esetben 3-4 kezelésen is túl kell jutnia a pároknak, mire létrejön egy kihordható terhesség. Nem véletlen, hogy több nyugati-európai intézet, ügyes marketingfogásként, hármas csomagban kínálja a szolgáltatását, kedvezőbb áron. Az ismételt kezelések sok-sok lemondással járnak, ezek összköltsége meghaladhatja az egymillió forintot. A pár pszichés terhelésnek teszi ki magát, a kapcsolat meginoghat. A nő veszélyezteti az állását a sorozatos hiányzások miatt – kérdés, hogy a lombikprogramban részt vevőkre vonatkozó felmondási tilalmat mennyire veszik komolyan a munkáltatók. |
|
|
|
|
PÉNZES ADATSZOLGÁLTATÁS. A lombikozóknak viszont a mai napig nincs arra módjuk, hogy összevethessék a központok teljesítményét statisztikai adatok alapján, hiszen ezeket az intézetek nem közlik. Az OEP-nél természetesen vannak erre vonatkozóan számok, de az illetékes szerv azok kiadását költségtérítéshez köti. A nyár elején elkészült, a meddőséggel kapcsolatos problémák átfogó kezeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat többek között ezt a kérdést is érinti: kívánatos, hogy év végére megszülessen ennek a szabályozása, és publikálják a sikerrátákat. Így is felmerül persze a kérdés, hogy a piac szereplői miért nem tették meg ezt eddig önként. Mindenesetre árulkodó lehet, hogy csak a Budai Meddőségi Központ (BMC) és a Kaáli Intézet nem csinál titkot az elért eredményeiből. S nem lényegtelen az sem, hogy a beavatkozások döntő többségét ez a két intézet végzi Magyarországon.
P. A.-nak egyébként szerencséje volt: dacára annak, hogy felhagyott az orvosok szerint „szükséges” beavatkozásokkal, az idén spontán megfogant. Decemberben szülni fog.
