Fél évvel a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztást szabályozó törvény hatálybalépése után, 2004 júliusában kiderült: adminisztrációs hiba miatt újra kellene számolni a pénzmegosztás több millió számsorát, mert néhány adatcsoportot korábban rosszul rögzítettek. „Mértékegység-eltérés idézte elő a hibát” – szólt a hivatalos magyarázat, a sajtóban pedig sorra nyilvánosságra kerültek az egyre abszurdabb „eltérések”: például a főváros tulajdonában lévő zöldterület az egyik nyilvántartás szerint 132 ezer négyzetméter, a 2004. évi forrásmegosztásnál mégis 12 millió négyzetméterrel számoltak. Közben több kerület ingatlanállományából kifelejtették a városházát. Az ok: elírás, adminisztratív hiba. A következmény: több tíz- vagy százmilliós eltérés.
Hajdu László, a XV. kerület szocialista polgármestere azt nyilatkozta: olyan pontatlan a fővárosi nyilvántartás, hogy adatait összesítve ötször nagyobb területe lenne Budapestnek, mint a valóságban – ennek kapcsán hamisítással vádolta meg a Főpolgármesteri Hivatalt. Közben arról folyt a jogászi vita, vajon a számítás alapjául szolgáló, nyilvánvalóan hibás, torz statisztikai adatokat lehet-e év közben korrigálni, avagy sem. A pontatlanságok egy része a fővárosi ingatlankataszter katasztrofális állapotából ered, azt ugyanis az elmúlt tizenöt év alatt sem sikerült összehangolni a valósággal.
Demszky Gábor és Molnár Gyula. A főváros kiegyezett a kerületekkel.
ERŐS LOBBIK. Egyik beszélgetőpartnerünk szerint ekkor nekilendült a polgármesteri lobbi, és mindenki igyekezett „kibrusztolni” a számára kedvező adatmódosítást. Miután március elején már az idei forrásmegosztási rendelet is napvilágot látott, és egyes kommentárok a tavalyihoz hasonló botrányt előlegeznek meg, érdemes felidézni, mi is történt 2004-ben.
Az újra és újra pontosított számítás alapján (szeptember végére már a negyedik módosított javaslat készült el) végül túlfizetésre hivatkozva 2,2 milliárdot visszakövetelt a kerületektől a főváros. Október elején gyorsan le is vonták a pénzt tíz érintett önkormányzattól. Hamarosan nyolc polgármester nyilatkozatban tiltakozott a pénzelosztás átláthatatlan módja ellen.
Az ügy súlyát jelzi, hogy Demszky Gábor első számú bizalmasának, Atkári János – egykor gazdasági ügyekért felelős, ma minden jogkörétől megfosztott – főpolgármester-helyettesnek a hatalomvesztése azzal kezdődött, amikor november 16-án főnöke elvette tőle, s Tiba Zsolt főjegyzőre ruházta a kerületekkel folytatott forrásmegosztási egyeztetést. Néhány nap múlva a XI. kerületi önkormányzat épületében lezajlott találkozón Tiba felajánlotta a kerületeknek: a főváros visszapótolja az elvont pénzt, amit 2005 első félévében, arányos részletekben, kamatmentesen kell majd visszafizetni. Közben az MSZP és a Fidesz is bejelentette: az áldatlan helyzet rendezésének érdekében még a költségvetési vita keretében módosító indítványt terjeszt a parlament elé a több sebből vérző törvény korrigálására. Egyéni kezdeményezésként készült is egy-egy vázlatos javaslat, ám végül egyik sem került a törvényhozó testület elé.
BONYOLULT RENDSZER. Január elején Demszky Gábor főpolgármester egyeztetett a kerületek vezetőivel. A találkozón a helyi polgármesterek felkérték a főjegyzőt, hogy a helyszínen elhangzott ötleteket kidolgozva haladéktalanul készítse el a módosító javaslatot a forrásmegosztási törvényhez, amelyet aztán a közgyűlés jóváhagyása után a parlament elé lehet terjeszteni. A helyszínen megfogalmaztak néhány alapelvet. Például azt, hogy a már-már áttekinthetetlen, soktényezős számítási rendszert néhány tényezősre kell egyszerűsíteni. „A törvényszöveg olyan bonyolult képletet tartalmaz, amely még a matematikusok felfogóképességét is próbára teszi” – állítja Derce Tamás, Újpest polgármestere, aki úgy látja: a főváros a forrásmegosztásnál (némi túlzással) olyan adatokat futtathat végig a rendszeren, amilyeneket akar, és ezáltal megteheti, hogy egyik-másik kerületnek a többiek rovására kedvez. Így lehetséges, hogy ugyanazon képlet alkalmazásával egyetlen költségvetési évben többféle eredmény is kihozható. Ráadásul nyilvánvalóan orvosolni kell a jogi csapdát, miszerint a törvény hamis statisztikai adatok alkalmazását is kötelezővé teszi azáltal, hogy év közben nem lehet az adatsorokat kijavítani.
De tényleg van-e szubjektív elem a rendszerben? A főpolgármesteri hivatalban rendre cáfolják az ilyen feltételezést, mondván: egzakt képletet, s a kerületek által ismert és jóváhagyott adatokat alkalmaznak. Ám a kerületek és a főváros bevételeinek 2004-es és 2005-ös adatait összehasonlítva kitűnik: az idei költségvetési évben a tavalyihoz képest jócskán eltolódtak az arányok; feltűnő például az MSZP-s Molnár Gyula által vezetett XI. kerület kiugróan magas, több mint 1,3 milliárdos többletbevétele. A 23 kerület közül 6 kevesebb pénzt kapott, mint 2004-ben, míg másik hat önkormányzat 400 milliónál nagyobb növekményre tett szert (lásd a térképet a 26. oldalon). Ilyen eltérés pedig csak a számítási rendszer képlékenységéből adódhat.
Ám egyelőre marad minden a régiben. A tervezett fővárosi törvénymódosítási javaslat ugyanis menet közben gellert kapott. Tiba Zsolt főjegyző – akit Demszky Gábor megbízott a jogszabály-módosítás előkészítésével – a polgármesterek év eleji ötleteit összesítve kidolgozott egy koncepciót. Egy következő összejövetel alkalmával azonban, amikor a kerületi vezetők egyetértését várta, „nem látott elég kezet a magasban”. A javaslat ezután már nem került a közgyűlés elé. Hutiray Gyula, a fővárosi pénzügyi bizottság fideszes tagja úgy fogalmaz: e mulasztásért közjogi és erkölcsi felelősség terheli a főjegyzőt. A tavalyi 2,2 milliárdos elvonásban érintett kerületekkel pedig közben – egyes vélemények szerint a nagyobb botrány és a feljelentések elkerülése végett – „lemutyizott” a főváros: immár vissza nem térítendő támogatásként és nem kölcsönként kezeli az elvont, majd nagyobb részben mégiscsak visszaadott pénzt.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy március elsején hivatalba lépett a hatodik főpolgármester-helyettes, az SZDSZ-es Ikvai-Szabó Imre, aki gazdálkodási és szociálpolitikai ügyek mellett a forrásmegosztásért is felel – ám az utóbbival kapcsolatos napi ügyeket továbbra is a főjegyző intézi. A közöttük lévő munkamegosztás még kiforratlan.
Számítási alap
A fővárosi és a 23 kerületi önkormányzat közötti forrásmegosztás számításának alapja az a deficitsor, amely az önkormányzatok kiadási szükségleteinek és elvárható bevételeinek különbségeként alakul ki. Az önkormányzati törvényben rögzített, a fővárosi önkormányzatot és a kerületeket osztottan megillető bevételeket (a személyi jövedelemadó egy része, az iparűzési adó, az idegenforgalmi adó) a huszonnégy szereplő között e deficitek arányában osztják el.
Több kerületi vezető viszont meghökkent. Derce Tamás legfőbb kifogása például a Molnár-Élő-féle javaslattal szemben az, hogy szerinte nem technikai módosításra van szükség; ő a törvény egészét alkotmányellenesnek tartja – miként azt az Alkotmánybírósághoz tavaly tavasszal benyújtott beadványában is kifejtette. Most attól tart: amennyiben az országgyűlés a két szocialista politikus javaslatát elfogadja, azzal jó időre lezárul a jogszabály korrekciója, és marad a „kijárásos” elemeket sem nélkülöző, hibák tömegét görgető forrásmegosztási rendszer.
A törvénymódosító javaslatot néhány fővárosi politikus úgy értelmezi, hogy az egyéni ambícióktól vezérelve jött létre. „Molnár Gyula minden mozgása arra irányul, hogy Demszky Gábor mellett ellenpontként működjön, s ha közeleg az önkormányzati választás, ő legyen a „kézenfekvő” szocialista főpolgármester-jelölt” – magyarázza egyik beszélgetőpartnerünk. Molnár eddig hárított minden ilyen feltételezést.
Miközben pedig a legtöbb érintett legalább elvben egyetért abban, hogy a törvény korrekciója vagy újraírása nem késhet soká, a 2005-ös forrásmegosztás még a régi alapokon készült el. A várost irányító koalícióból csak Atkári János – immár névleges főpolgármester-helyettes – szavazott ellene.
