Az elnökök emberei

Nincs tudomásom arról, hogy bárki is a jegybanktörvény módosítását kezdeményezné; a Magyar Nemzeti Bank elnöke 2007-ig én vagyok – jelentette ki Járai Zsigmond szeptember végén az Észak-Magyarország tudósítása szerint. Akkor szavazta le a parlament a jegybank 2002., valamint 2003. évi beszámolóit, ami Járait, mint elmondta, nem érte váratlanul. Bár arra nem tért ki, ebből milyen következtetés vonható le.

A MŰTÉT. A múlt héten mégis jegybanktörvény-módosítást kezdeményezett két MSZP-s, valamint egy SZDSZ-es képviselő. Indítványuk Járai állását nem érinti ugyan, ám befolyását a monetáris politikai döntésekben nagyon is. Oly módon változtatnák meg az MNB monetáris tanácsának (mt) összetételét, hogy a testületbe a kormányfő által jelölt tagok kerüljenek, ráadásul csökkentenék a grémiumban részt vevő alelnökök – „Járai embereinek” – számát.

A legfőbb jegybanki testületben ma kilencen foglalnak helyet (a törvény 7-9 főt ír elő), ebből az MNB-elnök és a három alelnök hivatalból tag, öt szakembert pedig a jegybankelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezett ki. Missura Gábor, az MNB szóvivője nyomatékosan „konszenzusos” jelöltnek nevezi őket, mivel a törvény szerint a monetáris tagságra tett jelöléshez a miniszterelnök egyetértésére van szükség. (A megbízatás hat évre szól; a legrégebbi tagot, Kádár Bélát, 2002 szeptemberében nevezték ki.)

Javaslatukban a honatyák 9-11-re emelnék a monetáris tanácstagok számát, és az elnök mellett csak a monetáris politikáért felelős alelnököt hagynák bent a testületben, a többi kikerülne az mt-ből, és az MNB operatív irányításában venne részt. Négy tagot az eddigi metódus szerint, az MNB-elnök javaslatára, a kormányfő egyetértésével neveznének ki, további 5-re viszont egyedül a kormányfő tehetne javaslatot.

A gyakorlatban ez úgy menne végbe, hogy először leváltanák az eltávolítandó alelnököket a kormányfő által javasolt két új taggal, és életbe léptetnék azt a szabályt, hogy az mt határozatképességéhez a mostani 5 helyett 7 fő jelenléte szükséges. Ezzel az MNB munkaszervezetétől független tagok kerülnének elsöprő szótöbbségbe. A későbbiekben pedig még két új tagra is a kormányfő tehetne javaslatot. Nehéz nem arra gondolni, hogy a koalíciós kezdeményezés hátterében a kormány és az MNB közt újra fellángoló ellentét áll. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és pénzügyminisztere nem egyszer adott hangot elégedetlenségének a magas kamatszint, illetve a túl erős forint miatt. Járai viszont rendre hangoztatja, hogy a monetáris lazítás csak akkor képzelhető el, ha rendbe teszik a költségvetést. Az mt összetételének megváltoztatásával esetleg a monetáris puhítás is elérhető – kínálkozik a következtetés.

ÚJ IDŐK? Bár ebben a parlamenti ciklusban eddig kétszer is sor került a jegybanktörvény érdemi módosítására – 2002-ben, a 100 napos programmal egy füst alatt, majd ez év májusában -, a kormánykoalíció azonban eddig még nem nyúlt hozzá a monetáris tanács státusához. De most új a kormányfő, így ez is megtörténhet – vélik sokan. Sejthető, hogy a képviselői kezdeményezés kormányzati támogatást kap, ámbár a Pénzügyminisztériumban egyelőre nem nyilatkoznak.

„Felszámolják a monetáris tanácstagjelölés konszenzusos elvét, és ez súlyosan sérti a jegybank függetlenségét” – ismerteti Missura az MNB álláspontját. A törvényjavaslat előterjesztői viszont azon uniós tagállamok példáját idézik, ahol a kormány hatásköre a jegybankok vezető testületeinek kijelölésében meghatározó: Ausztria, Franciaország, Írország, Luxemburg, Németország, Portugália, Spanyolország. „Azzal csorbul a függetlenség, hogy most az elnök emberei ülnek benn a testületben” – véli Várhegyi Éva, az MNB felügyelőbizottságának SZDSZ által delegált tagja, aki már régóta szükségesnek tartja a túlzott elnöki befolyás visszaszorítását. Akár csak Göndör István MSZP-s képviselő, aki elmondása szerint maga kezdeményezte a törvényjavaslat benyújtását. Göndör sem a jelölést tartja perdöntőnek a monetáris politika függetlenségében, sokkal inkább azt, hogy az mt-tagság más poszttal összeférhetetlen, és hogy a tagok nem utasíthatóak, saját belátásuk szerint döntenek.

A függetlenség kétségkívül az ügyek befolyástól mentes mérlegelését jelenti. De vajon ez az üdvözítő állapot elérhető-e kormánybefolyással? Ez itt a kérdés.