Bill Clinton több mint egy évtizede azzal nyerte meg a választásokat, hogy a gazdaságra irányította a szavazók figyelmét. Mennyire fontos téma ebben a mostani kampányban a gazdaság helyzete?
– A fő téma természetesen Irak. A gazdaság nem kapta meg azt a figyelmet, amit kellett volna.
– Mi ennek az oka?
– Az elnöknek érdekében állt a terrorellenes háború kapcsán Irakot előtérbe helyezni, már csak azért is, mivel így a választók olyan dolgokat is elnéznek neki, amilyeneket békeidőben nem bocsátanának meg. Az elnök gazdaságpolitikája a saját választórétegének szólt, a lakosság többi része és a gazdaság egésze kárára.
William G. Gale. Fiskális veszélyeket idéztek elő Bush adócsökkentései.
– Ezek szerint Ön is tartozhatna a közgazdászoknak ahhoz a 70 százalékához, akik részt vettek a brit The Economist felmérésében, és rossznak, illetve nagyon rossznak minősítették Bush gazdaságpolitikáját?
– Igen, az elnök fiskális veszélyeket idézett elő. Ha a hosszú távú adócsökkentések mellett tette volna le a voksát, és a mellé a kiadások jelentős visszafogását állítja, az komoly megvitatást érdemlő lényegi politika lehetett volna. Ha növelni akarja a kiadásokat, de egyben a bevételeket is, az is felelős vitaalap. De az elnök csökkentette a bevételeket és növelte a kiadásokat. Ez nem komoly politika. Ez katasztrófa. Mi több, most ígéretet tett arra, hogy nem is emeli az adókat. Hogyan navigálhatja magát olyan helyzetbe, amit nem képes megoldani?
– Az elnök mellett érvelők szerint azonban az adócsökkentés teremtette meg az idei első félév 4,8 százalékos növekedésének az alapjait.
– Különbség van a rövid távú serkentés és a hosszú távú növekedés között. Ha megiszunk egy pohár energiaitalt, az egy időre feldob, amíg ki nem ég a szervezetből. A gazdaság pedig most sem teljesít olyan jól, a munkahelyek száma például messze elmarad attól, mint amennyi Bush hivatalba lépésekor volt. A közgazdászok körében egyébként a rövid távú hatásról is vita van. Hosszú távon pedig az elnök által teremtett krónikus deficit fiskális csapdát állít a gazdasági növekedés számára. Az elnök környezetéből származó óvatos becslések szerint is az évtized végéig 1 százalékponttal foghatja vissza a GDP-növekedést.
– Olyan nagy baj azért nem lehet, hiszen a mostani növekedési ütemmel is egyre jobban elhúznak az Európai Uniótól.
– Ez igaz, de ennek az a fő oka, hogy az amerikai gazdaság rugalmasabb. Az adócsökkentéssel és a kiadások növelésével valóban kapott egy nagy impulzust a gazdaság, ami azonban nem jelenti azt, hogy a politikát jól tervezték volna meg.
– Milyen változást hozhatna John Kerry?
– Súlyos helyzetet örökölne, az biztos. Azt remélem, hogy leül a kongresszussal, és kidolgoznak egy racionálisabb menetrendet az adókra és a kiadásokra, amihez azután ragaszkodni is fog. Hasonló történt 1990-ben: a költségvetési megállapodás levágta a kiadásokat és növelte az adókat. Az akkor felállított szabályozás azonban mára érvényét vesztette, és nem igazán látom a konszenzus szándékát az újrateremtésére.
– Sokan viszont azt mondják, hogy nincs is igazi különbség Bush és Kerry gazdasági programja között.
– Ez teljesen téves. Nagy különbségek vannak az adópolitikában, az egészségügyben, a társadalombiztosítás terén, a beruházásokban, a humánpolitikában.
– Sikerült ezt el is hitetnie a választókkal?
– Azt hiszem, ha megkérdezi az embereket, hogy ha Bushnak lenne ezer milliárd dollárja a közkiadásokra, akkor mire költené, tízből kilencen azt válaszolnák, hogy adócsökkentésre és védelmi kiadásokra. Kerry pedig egészségügyre, a középosztály és az alacsonyabb jövedelműek adóinak csökkentésére.
– És mire számít, ha ismét Bush nyer?
– Hát először is, ez esetben aligha leszek kormányalkalmazott… Komolyra fordítva a szót, elképzelhető az is, hogy a második terminusban az elnök középre fordul, mint Ronald Reagan tette, de az is, hogy még nagyobb teret enged a „kemény magnak”. Amennyiben a kongresszus mindkét házában marad a republikánus többség, könynyen hivatkozhat majd az újbóli teljes mandátumra. Az egyetlen jó dolog ez esetben, hogy neki kell majd mindazzal a problémával szembenéznie, amit létrehozott.
