Adó- és járulékcsökkentés, adórendszer-egyszerűsítés, munkahely-teremtés – a cégvezetők ezeket a célokat üdvözlik leginkább az új kormány programjából kihámozható ígéretek közül. Legalábbis ez derül ki abból a felmérésből, amelyet a Figyelő megbízásából a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáselemzési Intézet (GVI) készített a legnagyobb feldolgozóipari exportáló vállalkozások körében a Gyurcsány-kabinettel kapcsolatos várakozásokról. Aligha kell részletesen ecsetelni, hogy a magyar gazdaság kulcsszereplői szólaltak meg. A feldolgozóiparban termelik meg a hazai össztermék 21 százalékát, és az itt tevékenykedő cégek bonyolítják le a teljes áruexport mintegy négyötödét.
 |
A sikerek itt nagyrészt a nemzetközi megmérettetésben való helytállástól, a sokat emlegetett versenyképességtől függnek. A magyar versenypozíciók pedig az utóbbi két-három évben – a bérköltségek emelkedésével, a működőtőke-befektetésekért folyó nemzetközi verseny kiéleződésével, a forintot érő viharokkal, az államháztartás magas hiányával és a reformok halogatásával – határozottan romlottak a régióbeli riválisokhoz képest. Nem érdektelen tehát, mit várnak a gazdaság külpiaci megmérettetésnek kitett szereplői: vajon az új kabinet megfordítja-e az eddigi kedvezőtlen folyamatokat?
MEGINT A FRÁNYA FORINT. A külpiaci versenyben részt vevő vállalatokról lévén szó, a Gyurcsány-kormány megítélése nyilvánvalóan nem kis részben attól függ, hogy a gazdaságpolitika segíti-e, illetve mennyiben segíti a versenyképesség előtt tornyosuló akadályok elhárítását. Először tehát a felől tudakozódtunk: a cégvezetők szerint jelenleg mely hatások érik hátrányosan vállalatuk versenyképességét.
Kérdésünkre a cégvezetők – akárcsak a tavaly év végi felmérés során (Figyelő, 2004/4. szám) – most is a túlzottan erősnek tartott forintot emlegették a leggyakrabban. A megkérdezettek csaknem fele minősítette a vállalat versenyképességét negatívan befolyásoló, jelentős tényezőnek az euróval szembeni alacsony árfolyamot. Szintén magas, 40 százalék fölötti arányban említették a számottevően hátrányos tényezők között a forint árfolyam-ingadozását, bár ez valószínűleg inkább „csak” utóhatás, hiszen a tavalyi viharok után az idén a forint elég stabilnak mutatkozott.
Az interjúk során a menedzserek a versenyképességre negatívan ható tényezőket osztályozhattak, 1-től 5-ig terjedő skálán. Az erős forint után mindjárt a tetemesnek értékelt tb-járulékok kapták a második legnagyobb átlagosztályzatot, vagyis ezeknek a béreket sújtó közterheknek a jelentősége tovább nőtt a tavaly év végi negyedik helyezéshez képest. Az említett forintárfolyam-ingadozás, valamint az immár „hagyományosan” magasnak tartott szállítási költségek foglalják el ezúttal a harmadik, illetve a negyedik helyet, de igen jelentősnek tetszik az adórendszerbeli kiszámíthatatlan változások, valamint a magas jegybanki alapkamat visszahúzó hatása is.
 |
Több tényező megítélésében figyelemreméltók az eltérések is. A külföldi tulajdonban lévő cégek kevésbé tartják fontosnak az erős forint/euró árfolyamot és a magas jegybanki alapkamat okozta hatásokat, viszont sokkal nagyobb problémaként érzékelik a magas járulékterheket, valamint a magas bérszínvonalat, mint a magyar tulajdonban lévő cégek. Az export árbevételen belüli arányának növekedésével pedig a cégek egyre égetőbb gondnak érzik – az erős forintárfolyam mellett – a szakképzettség nem megfelelő szintjét és a szakképzett munkaerő hiányát. A döntő hányadban belföldre termelő cégek számára ugyanakkor a korszerűtlen vasúthálózat, a lassú vasúti szállítás és a magas szállítási költségek okoznak gondot.
A munkabérekhez kapcsolódó járulékterhek magas szintje a könnyűipari cégek versenyképességét befolyásolja leginkább, és a tőkeigényes technológiájú kohászatét és vegyiparét a legkevésbé. Ellenben a szakképzettség alacsony szintje és a szakképzett munkaerő hiánya a gépiparba tartozó cégeknél jelentkezik legerőteljesebben, a képzetlen munkaerőt a többi ágazatnál nagyobb arányban foglalkoztató könnyűiparban pedig a leggyengébben – derül ki a kérdőívekből.
 |
KÍVÁNSÁGLISTA. A „helyzetfelmérés” után azt kérdeztük: vajon mit tartanak a legfontosabbnak a Gyurcsány-kormány programjában szereplő, a magyar gazdaság versenyképességét kedvezően érintő célok közül? Interjúalanyaink egy „étlapról” választhattak, de megnevezhettek további jelentős tényezőket is. Mint kiderült, egyértelműen az adók és járulékok mérséklését tartják – bízvást mondhatjuk: „örök slágerként” – a legfontosabbnak. Ez a deklarált kormányzati cél a megkérdezett exportáló feldolgozóipari cégek több mint háromnegyedétől 5-ös osztályzatot kapott (a szintén 1-től 5-ig terjedő skálán). A menedzserek több mint fele, de már kevesebb mint harmada minősítette „kiemelkedően fontosnak” az adórendszer egyszerűsítését, az új munkahelyek teremtésére tervezett kormányzati lépéseket, az autópálya-építkezés töretlen ütemű folytatását, valamint a szakképzési rendszer ígért korszerűsítését.
Nem voltak ritkák az „a la carte”-on kívüli, szabad említések. Legtöbben a forintárfolyam gyengítését és a stabilabb forint/euró árfolyamot szorgalmazó véleményüknek adtak hangot. Gyors változásokat várnak e téren: „a monetáris politika rendezése, de gyorsan” – fogalmazzák meg a kívánatos célt.
A kisebb cégek menedzserei inkább, a nagyobbakéi kevésbé tartják fontosnak „az adórendszer egyszerűsítését”. A közigazgatás karcsúsítását, valamint a kis- és közepes vállalkozásokat támogató programokat ugyancsak a kisebb és közepes cégek vezetői emelik ki. Érthető módon a gyengébb forintot és a forint/euró árfolyam stabilitását fokozottan fontosnak tartják azok, akiknek a cégénél az árbevétel döntő hányada az exportból származik. A nagyobb társaságok vezetői is gyakrabban említették, hogy a jelenlegi forint/euró árfolyam, illetve az árfolyammozgásokkal együtt járó nagyobb kockázat hátrányosan befolyásolja a versenyképességet, és gyakrabban sürgették a fiskális és monetáris politika mielőbbi összehangolását.
A cégvezetők külön is értékelhették egy mínusz 5-től plusz 5-ig terjedő skálán az adózást érintő tervezett intézkedéseket. Leginkább azt az elgondolást üdvözölték, amelyik az iparűzési adó felével csökkenti a társasági adó alapját. A munkahelyteremtő támogatások, kedvezmények támogatások körének bővítése, a fejlesztési adókedvezmények, illetve a tb-járulékkedvezmény növelésének fogadtatása is pozitív, de sokkal kevesebben tartják ezeket jelentős hatású lépéseknek. A kedvezőtlennek ígérkező intézkedések közül a cégek többsége sem az árfolyamnyereség-adó bevezetését, sem pedig az osztalékadó 20-ról 25 százalékra emelését nem minősítette „nagyon negatívnak”, sőt 44, illetve 33 százalékuk úgy vélte: e lépéseknek nincs hatása a cég üzleti helyzetére.
Az osztalékadó felemelését a magyar tulajdonban lévő cégeknél súlyosabbnak látják, mint a külföldi tulajdonban lévőknél. A munkahelyteremtő támogatások körének bővítését a tisztán magyar tulajdonban lévő cégek mellett a tisztán külföldi tulajdonban lévők és a nagyobb mértékben exportálók különösen fontosnak tekintik.
 |
ÁLTALÁNOS VÁRAKOZÁSOK. Általánosságban a vállalatvezetők inkább bizakodóan tekintenek az új kormány tevékenysége elé – derült ki a kérdőívekből. Arra a kérdésre ugyanis, hogy „A jelenlegi kormányzat alatt jól vagy rosszul fognak menni a dolgok?”, a menedzserek 32 százaléka hajlott az inkább pozitív, 26 százalék pedig az inkább negatív véleményre. Ha ezeket az eredményeket összevetjük a Gallup által a kormányváltás idején (szeptember 30-a és október 6-a között) készített vizsgálat eredményeivel, azt láthatjuk, hogy a legnagyobb feldolgozóipari cégek felső vezetőinek véleménye pozitívabb, mint akár a teljes lakosság, akár a felsőfokú végzettségű lakosság várakozásai. A Gallup felvétele szerint ugyanis a felnőtt lakosság 20 százaléka szerint „jó irányba”, 61 százaléka szerint viszont „rossz irányba” mennek a dolgok, a felsőfokú végzettségűeknek pedig 31 százaléka volt bizakodó, és 59 százaléka pesszimista.
Mindent egybevetve, az exportáló feldolgozóipari vállalatok alapjában véve megelőlegezik a bizalmat. Kérdés, vajon a Gyurcsány-kormány hogyan gazdálkodik ezzel.
