Történelmi csúcsot ért el a szalámi-alapanyag ára. Kovács Tamás, a Pick Szeged Rt. igazgatóságának elnöke, a 68,37 százalékos főtulajdonos Arago Rt. ivezérigazgató-helyettese a hazai nyersanyag-mizériával is magyarázza, hogy a piacvezető húsipari társaság miért állítja le a ráfizetéses sertésvágást, és küld el 450 dolgozót. Az idei első félévben 110 millió forint veszteséget felhalmozó, a múlt év első felében még nyereséges Pick gyorsítja a szakosodást. A jövőben felhagy a friss hústermékek előállításával, csak a szárazárukra, a szalámifélékre összpontosít, s ezekhez luxus a saját vágóhíd. Mivel itthon már kevés van, a jövőben ezért külföldről is hozza, és bérben vágatja le a hízót. (A Pick korábban több ezer állattartót tömörítő termelési integrációja így szertefoszlik, ami becslések szerint 1,0-1,5 milliárd forint forgóeszközt szabadíthat fel a cégben.) Azt egyelőre nem tudja Kovács Tamás, hogy a sertésvágáson megspórolható további egymilliárd forint az elbocsátás akár félmilliárd forintos idei költsége mellett elég lesz-e a nyereségességhez.
Szalámikészítés Szegeden. A szárazárura összpontosítanak.
SZERENCSÉTLEN EGYBEESÉS. A leépítést néhány héttel azután jelentette be a Pick vezetése, hogy Németh Imre miniszter nem adta meg a kért állami garanciát a szegedi húscég megvásárlására a beszállítókkal együtt létrehozott Bábolna Nemzeti Agrárholding Befektetési Rt.-nek. Pedig Velez Zoltán, a holdingot alapító, 30 milliárd forint adósságával együtt privatizációra felkínált Bábolna Rt. elnöke a sajtó nyilvánossága előtt jelentette be ebbéli kívánságát. A lehetséges befektetők/beszállítók érdeklődése miatt még nem teljesen lefutott ügylet megoldást hozhatna a vevőre váró, húsipari cég tulajdonosának, az Aragónak. Kovács Tamás azonban hivatalos bábolnai ajánlatról lapzártánkig nem is értesült. Nem csoda, hogy agráripari körökben a tárca megzsarolásának, megfenyegetésének vélik a hónapokkal előre bejelentett nagy leépítést. Ám Burány Sándor munkaügyi miniszter a bajból még politikai tőkét is kovácsolhat, mert amint azt a kormányülésen bejelentette, kihelyezett munkaügyi csoport segíti majd a novemberben elbocsátandó dolgozókat az álláskeresésben. Van is hozzá 3 ezer betöltetlen munkahely a térségben.
Felgyorsult a koncentráció és a specializáció, summázza Menczel Lászlóné, a Hússzövetség titkára. A húsipar pozíciója 3 milliárd forinttal romlott önmagában azért, mert megszűnt a piacra jutási, a hulladék-megsemmisítési támogatás, de tavaly óta a felére csökkent az állatorvosi költségekhez a hozzájárulás is. „Ha segíteni akar az agrártárca, tegye elérhetővé a forrásokat” – mondja a szövetségi illetékes.
SERTÉSKILÁTÁSOK. Valóban, nem a Pick volt az első cég az ágazatban, amely hasonló radikális hatékonyság-javító lépésekre kényszerült. A Zalahús Rt. vezérkara már három hónappal ezelőtt leállította a sertésvágást. „Jobb későn, mint soha” – mondja Farkas Imre elnök-vezérigazgató, aki gazdaságossági számításokkal indokolta, miért gyorsította fel a Zalahús az átalakítást. „Németországban csak az évi legalább 2 millió sertést vágó üzemek versenyképesek” – emlékeztet. A Zalahús ezért a marhavágás mellett a készítménygyártásra szakosodik, két saját érdekeltségű, 20-20 ezer darabos sertéstelepe máshová adja el a hízókat. Az anyacég inkább holland, belga és német vágóhidakról vásárolja a hazainál olcsóbb nyersanyagot. A cégvezető egyhamar nem is várja, hogy a becslések szerint a hajdani 10,5 millióról 4 millió alá csökkent sertésállomány újra növekedni kezd és olcsóbb lesz itthon a hízó. Hiába terem az idén több mint 15 millió tonna gabona, nem lesz olcsóbb a takarmány, ha a kereskedők a gabonát külföldre adják el a magas intervenciós árakon. Egyetért a Zalahús vezetőjével az egyik, még egzisztáló Pest megyei állattartó is, mert a leállított, veszteséges állattartó-telepeket nem lehet újraindítani. Meg sem felelnének az uniós előírásoknak.
GYORS KONCENTRÁCIÓ. „Nem is kell” – állapítja meg Wekerle Balázs ágazati szakértő, aki elsősorban a hazai állattartók versenyképességével indokolja a feldolgozók pálfordulását. A holland és a dán gazdáknak átszámítva kilónként 1 euróba kerül a hízott élősertés, a magyar konkurenseknek akár 280-300 forintba, és a leghatékonyabb hazai állattartók sem tudnak 230 forint alá menni. Fájdalmas, de reális becslés, hogy az öt éve még mintegy hatszáz nagyobb – legalább száz egyedet tartó – sertéstelepből hamarosan csak kétszáz marad talpon. Gyorsan lezajlik az EU-ban 15 éve tartó koncentráció.
A céggel névrokon Pick László agrárvállalkozó mégis tagadja, hogy a hazai sertéspiaci leépülésben az ár lenne a ludas. Bár a tavalyi lejtmenet óta folyamatosan emelkedik a magyar hízó ára, az most sem drágább az uniós átlagnál, csak a forint lett túlzottan erős. A vállalkozó szerint a 250 forintot alulról közelítő euróárfolyamon vált – forintra átszámítva – olcsóbbá a külföldi élősertés. Amennyiben ismét a 260-280 forintos sávba emelkedik az árfolyam, versenyképessé válhat a magyar disznó – ha egyáltalán marad.
