Ismét bebizonyították a választópolgárok, hogy bölcsebbek a törvényalkotóknál. A kissé groteszk kormányváltási forgatókönyvet – a miniszterelnök lemond, de egy alkotmányellenes jogszabály miatt egy hónapig még hivatalban marad – derűsen szemlélve tudomásul veszik, hogy a demokrácia malmai olykor akadozva őrölnek.
A parlamenti ellenzék által előszeretettel alkalmazott válságdiskurzussal ellentétben sem intézményi, sem gazdasági válság nincs. A gazdaság alapvetően kedvező pályán, a feldolgozóipari beruházások és az export által vezérelten fejlődik. A gyenge pont továbbra is az államháztartási hiány, aminek kordában tartása Draskovics Tibor számára is nehezen megoldható feladatnak bizonyul. E sorok írásakor még nem tudni, hogy a Pénzügyminisztérium (PM) módosítja-e a 4,6 százalékos idei GDP-arányos deficitcélt, ám annak teljesülésére, a hivatalosan vártnál nagyobb augusztusi hiány bejelentése után, gyakorlatilag minimális esély sincs. Öt százalék körüli államháztartási hiány ugyanakkor senkinek sem okozhat majd különösebb meglepetést, viszont ennél számottevően magasabb deficit már komoly kellemetlenségekkel járhat.
ÁDÁM ZOLTÁN, gazdaságkutató
MOZGÁSTÉR. Mit tehet ebben a helyzetben a várhatóan néhány héten belül hivatalba lépő Gyurcsány-kabinet? A gazdaságpolitikában, attól tartok, nem sokat. A Fidesz-érában kezdődött, és a Medgyessy-időszakban állandósult kormányzati túlköltekezés dinamikája ugyan 2003 közepétől érezhetően mérséklődött, a versenyképesség javításához és az EU-normák teljesítéséhez szükséges deficitcsökkentést azonban így sem sikerült elérni. Az új kormány nagy erőfeszítések árán stabilizálhatja az államháztartási folyamatokat, költséges szerkezeti reformokba azonban ebben a ciklusban már aligha vághat bele. Valódi változásra leginkább a politikai marketing területén lehet számítani. A kisebb jelentőségű jóléti intézkedések, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknak tett, mégoly korlátozott gesztusok, továbbá az uniós csatlakozásból fakadó feladatok bőven teremtenek majd lehetőséget a politikai kezdeményezés átvételére, ami látványosan javíthatja a kormányoldal pozícióit. Ez, az ellenzék eddigi teljesítményét alapul véve, akár a 2006-os választások megnyeréséhez is elegendő lehet, a Nemzeti Petíció színvonalán megfogalmazott követelések komolytalanságát ugyanis egy Medgyessynél kicsit is meggyőzőbb kormányfő könnyűszerrel nyilvánvalóvá teheti.
CSODAVÁRÁS. Gyurcsány képességei és stílusa alapján bizonyára alkalmas erre, kérdés azonban, hogy mit kezd majd azokkal a problémákkal, amelyeket nem lehet későbbre halasztani. Az egészségügyi és a felsőoktatási reform irányának meghatározása, a költségvetési kiadások elkerülhetetlen csökkentése, a középosztályt preferáló adókedvezmények és szociális transzferek átalakítása, vagy a nagyvárosi közlekedés és a MÁV konszolidálása tetemes károk nélkül nem napolható el 2006-ig. Ezek az ügyek egytől egyig komoly társadalmi konfliktusok forrásává válhatnak, s az ilyenek kezelésében a lehengerlően tehetséges miniszterelnök-jelölt eddig meglehetősen kevés tapasztalatot gyűjtött.
Az elvek és az ideológiák szintjén szabatosan fogalmazó – pártjában ezzel egyértelműen kitűnő – Gyurcsány a ténylegesen megoldandó, fajsúlyos kormányzati ügyekben mindeddig kerülte az állásfoglalást. Nehéz például felidézni, hogy miniszterelnöki főtanácsadóként vagy kormánytagként valaha is véleményt nyilvánított volna komolyabb gazdaságpolitikai kérdésekben. Nyilván volt róluk elképzelése, csak éppen nem akart maga körül felesleges konfliktusokat gerjeszteni, abból anélkül is volt elég.
Gyurcsány rakétasebességű előretörésének legnagyobb veszélye most viszont éppen az, hogy túl sokan, túl sokféle megfontolásból támogatják. Nem egy kimunkált programmal nyerte el megbízatását, hanem a puszta fellépésével. A saját táborában most mindenki tőle várja a csodát, ő azonban nem csodatévő, hanem egy, a lehetőségeit ügyesen kihasználó, hatékonyan kommunikáló self-made man. Legyünk őszinték: valójában fogalmunk sincs róla, hogy mire számíthatunk tőle a szavakon túl.
Max Weber üdvözülési magánvállalkozónak nevezte a prófétákat, és Gyurcsány ebben az értelemben is igazi vállalkozó. Hamarosan kiderül azonban, hogy mindenki üdvözüléséért ő sem kezeskedhet, miniszterelnökként pedig kellemetlen döntési alternatívákkal szembesül majd. Nem véletlen, hogy az igazi próféták mindig is ódzkodtak a világi hatalomtól…
