 |
Nyolcévesen kezdett el síelni Fehér Gyula, majd rá három évre már a Külker SC-ben csiszolgatta tudását: a lelkes fiatalemberre középiskolás korában segédedzői feladatokat is rá mertek bízni. Ebben az időszakban a versenysport egyre kevesebb központi támogatást kapott, aminek következtében felértékelődött a jobbára tehetős szülők által finanszírozott amatőr síiskolák szerepe. Az immár tizenkilenc éves segédedző egy ilyen iskola vezetőjévé avanzsált egyesületén belül: mintegy 70–80 gyerekért volt felelős, ahol „úgy kellett rendet és fegyelmet tartanom, hogy el ne riasszam a pénzesebb szülőket” – emlékszik vissza. Jól vehette a kanyarokat, mert saját bevallása szerint karrierjét sokban a sípályákon köttetett ismeretségeknek köszönheti.
DIVATHULLÁM. Akkoriban, a nyolcvanas években még nem annyira a divatkövetés, mint inkább az elhivatottság jellemezte a „sífüggő” embereket. Mára Fehér szerint sokkal inkább a tenisszel vetekedő pedigré-kiegészítő szerepet tölt be a hegyi pályák felkeresése, s ez üzleti szempontból ugrásszerű forgalombővülést hozott. Ma ugyanis a hazai tehetős réteg minden újdonságot azonnal a saját síboxában szeretne látni, magyarán akkor is lecserélik a szerelést, ha az egyébként tökéletes állapotban van.
A rendszerváltás előtti években építész magántervezőként dolgozó Fehér számára a kezdetben lelkesedésből vállalt iskolavezetés olyannyira bejött, hogy feladta eredeti szakmáját, s az anyagilag is jobban fizető síoktatói munkát választotta. „Azon vettem észre magam, hogy évi 100–120 nap síeléssel a Magyarországon jegyzett legjobb szakemberek közé kerültem” – emlékszik. A hobbija révén magántervezői fizetésének többszörösét kereső self made man magánélete is révbe ért: egyik tanítványát vette feleségül, akivel aztán 1992-ben megalapították a Lavina Kft.-t. A sportszerekre specializálódott cég egy 25 négyzetméteres lakásból kialakított üzlethelyiségben kezdte meg tevékenységét, majd folyamatosan bővülve 1996-ra már több profilban kereskedett. Mindemellett tulajdont szerzett a testvére, Fehér Gábor által alapított cégben, a McKiwan’s szendvicshálózatban is. „Bennünk lehet a kereskedői vér – mondja a Lavina első embere –, ami nem csoda, hiszen a felmenőink vidéki boltosok voltak, a szüleink például szabás-varrás kellékekkel kereskedtek.”
SÍKUPA-MÁNIA. Közben a cég egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait az akkor virágkorát élő Tyroliával – egyebek mellett 1993-tól az osztrák sportszergyártó szponzorálta azt az amatőr gyerek síkupát, amelyet a vállalkozó évente „összekalapozott”. A kezdeményezés olyan sikeres lett, hogy 1999-ben már különvonaton utazott a mintegy 800 ifjú aspiráns a Semmeringen zajló versenyre. Az akkor 20 millió forintos büdzséből gazdálkodó rendezvény atyamestere – miként azt Kapus György, az Osztrák Idegenforgalmi Képviselet magyarországi igazgatója a saját bőrén is megtapasztalta – szinte levakarhatatlanul járt az általa fontosnak tartott cégek vezetőinek nyakára. „Rögtön láttam, hogy gyógyíthatatlan idealista, ezért valósággal menekültem előle” – emlékszik Kapus. Később inkognitóban mégis kilátogatott a Fehér által a zugligeti Harangvölgyben tartott egyik edzésre, majd a látottak alapján a képviselet lelkes támogatójává vált a kupának.
| Fehér Gyula |
44 éves, Budapesten született, építész diplomával a zsebében előbb síiskola-vezető, oktató, majd a síturizmus egyik jeles hazai figurája lett. A szellemi szabadfoglalkozást 1992-től az első feleségével közösen alapított Lavina Sport Kft. ügyvezetői székére cserélte.
A cég tavaly közel 150 millió forintos forgalmat bonyolított le, elsősorban a vele szerződéses viszonyban álló Nordica cég termékeinek értékesítésével. A cégtulajdonos évente amatőr síkupát szervez gyerekeknek, és egy éve indította útjára saját lapját, a Símániát.
A ma már csak pihenésként űzött gleccsersíelést vagy műanyag pályán történő lesiklást mostani társának köszönhetően egyre több vitorlázás színesíti. Emellett az üzletember fontos feladatának tekinti, hogy az egészséges élet-mód – s ezen belül a síelés – szeretetét átplántálja kilencéves fiába. |
|
Mindehhez az is kellett, hogy a Lavina Kft. jól profitáljon az egyre inkább divattá váló sísportból – eredményeit még az sem rontotta, hogy fő szerző-déses partnerük, a Tyrolia az elmúlt években kissé megrogyott a nemzetközi piacokon. Az 1992-es forgalmának tavaly a tízszeresét, azaz közel 150 millió forintot produkáló vállalkozás, kiegészítve a McKiwan’s üzletrészből származó nyere-séggel immáron megtehette azt, hogy Símánia címmel lapot indítson: három szám után Fehér szerint a magazin már eltartja magát. „Szerencsére van annyi síelést kedvelő cégvezető Magyarországon, akiknek a hirdetési hajlandósága fedezi a lap előállítási költségeit” – büszkélkedik, hozzátéve, hogy a síkapcsolatok itt is megkönnyítették a helyzetét. Ezek a kapcsolatok egyébként a nemzetközi piacokon is kamatoztathatóak – így történt, hogy a Tyrolia után a Benetton tulajdonában álló Nordicával fűzték szorosabbra üzleti együttműködésüket: a Lavina Kft. értékesítette tavaly a hazai forgalmazók között a legtöbb Nordica terméket.
A folyamatos megújulási vágy a vállalkozó magánéletében is tetten érhető, hiszen a házastársak immáron csak az üzletben és 9 esztendős Kristóf fiuk nevelésében közösködnek. Fehér Gyula másodszor is a sport világából választotta párját, aki nagy vitorlázó. A Lavina tulajdonosa egyébként ma már tudatosan kerüli azokat a helyzeteket, hogy olyanokkal síeljen, akikkel üzleti kapcsolatban áll: erre megvannak a régi barátok. A szerencsének tulajdonítja, hogy sem a sportban, sem az üzletben nem volt eddig nagyobb balesete, igaz, csak ésszerű határokon belül kockáztat. „Azt hiszem, ebbe még belefér, hogy a háború idején is lejártunk nyaralni az Adriára” – ad számot némi kalandvágyó hajlamról.
A Lavina egészséges életmódot folytató tulajdonosa egyébként a városban többnyire összecsukható rollerrel közlekedik. „Jólesik, hogy a tizennyolc éves lányok rámosolyognak a sportos tatára” – mondja.
