Gerhard Schröder kancellár négykézláb, a hátán pedig egy náci egyenruhás hölgy, Erika Steinbach, a Kitelepítettek Egyesületének (Vertriebenenverband) vezetője lovagol – ezzel a borítóval jelent meg a minap a Wprost című lengyel gazdasági hetilap. A felirat pedig: „Német trójai faló. A németek dollármilliárdokkal tartoznak a lengyeleknek a második világháborúért.” Schröder mint trójai faló? Nos, a cikk szerzője szerint a berlini kormány fejének közreműködésével a Kitelepítettek Egyesületének személyében egy olyan szervezet érvényesítheti az érdekeit, amely a németeket a világháború áldozataként beállító, sajátosan egyoldalú véleményt igyekszik erősíteni. „A ’30-as években Adolf Hitler is hasonló módon nyerte meg céljainak Hindenburg elnököt, éppen ezért meg kellett kongatnunk a vészharangot” – mutat rá a varsói hetilap főszerkesztője.
A lengyel Wprost
ELHATÁROLÓDNAK? Az Erika Steinbach kereszténydemokrata képviselő vezette, 2 millió tagot számláló egyesület célja, hogy emlékművet állítsanak a második világháborút követően a Szudéta-vidékről – azaz a mai Lengyelország területén található korábbi kelet-porosz területekről – elűzött németeknek. A 110 millió dollár összköltségű építményt Berlin központjába, a Holocaust-emlékmű szomszédságába szánják, és egy könyvtár, illetve egy állandó kiállítás is helyet kapna benne. Csakhogy a kezdeményezés hallatán lengyel, német, cseh, magyar és izraeli értelmiségiek egy csoportja levelet intézett a német kancellár-hoz, aláhúzva, hogy egy ilyen jellegű központ felállítása bizalmatlanságot keltene a szomszédos országokban, az elhelyezkedése pedig azt sugallná, hogy mérlegre teszik a nemzetek szenvedéseit. Gerhard Schröder és külügyminisztere, Joschka Fischer egyaránt elhatárolta magát a szervezet céljai-tól. Ellenzéki politikai erők, így bajor miniszterelnöki székben a napokban megerősített keresztényszocialista Edmund Stoiber, valamint a liberális Guido Westerwelle viszont nyíltan támogatják a kezdeményezést.
Az elvi kérdések mellett praktikus – gazdasági – okai is vannak a terv határozott lengyel visszautasításának. Amint ugyanis a kitelepítettek ügye politikai színezetűvé vált, nyomban megsza-porodtak a német területi és vagyoni kárpótlási igények, ame-lyekkel Berlinhez fordultak segítségért. A két ország között a kárpótlás kérdését egy 1953-as lengyel nyilatkozat rendezte, miután abban Varsó lemondott minden ilyen jellegű igényéről. A dokumentum azonban a berlini fal leomlása után jogi szempont-ból elvileg megtámadhatóvá vált. Ezt felismerve a Bundestag 1990-ben egyoldalúan kinyilvánította, hogy Lengyelország 1953-as nyilatkozata az egyesült Németországra is érvényes.
VARSÓI SZÁMLA. Eddig sem a lengyelek, sem a németek nem vonták kétségbe a két ország közötti vagyoni rendezést. A Steinbach vezette egyesület azonban változtatna ezen a hely-zeten. Varsó viszont nem rejti véka alá, hogy egy ilyen német fellépés esetén lengyel részről is benyújtanák az elmaradt igényeket. „Lengyelországnak vannak múltbeli számlái, és ha kell, ezeket be is nyújtja” – nyilatkozta Wlodzimierz Cimoszewicz külügyminiszter. Hogy ez mibe kerülhet a német szomszédnak? A Wprost számításai szerint a számla mintegy 4 milliárd zlotyra (körülbelül 1 milliárd dollár) rúgna; a második világháborúban a lengyel nemzeti vagyon 38 százaléka pusztult el.
A feszültséget enyhítendő Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza című napilap főszerkesztője új javaslattal állt elő, nevezetesen azzal, hogy egy ilyen központ sokkal elfogadhatóbb lenne, ha az nem német, hanem európai kezdeményezésre létesülne, de még akkor sem Berlinben, hanem a történelmileg is soknemzetiségű Wroclawban. A lengyelek, németek, zsidók, csehek, oroszok és ukránok lakta város szimbolizálhatná legmegfelelőbben a máso-dik világháború következtében elindult, milliókat otthonuk elhagyására kényszerítő népmozgást.
A hivatalos Varsó és Berlin úgyszintén szeretné, ha a helyzet nem mérgesedne tovább, ezért a múlt héten rendkívüli találkozón egyeztetett Schröder kancellár és Leszek Miller lengyel miniszterelnök. A megbeszélésen a két politikus megegyezett abban, hogy nem lesz emlékmű Berlinben, ellenben kezdeményezik a projekt elindítását európai szinten. Egy ilyen, az egyesülő Európához méltó megoldás talán a mostanában újjáéledt, sokmilliárd euróra rúgó kárpótlási próbálkozásokat is lecsendesítené.
