Sokba, méghozzá nagyon sokba. Ha Magyarország elérné, hogy az unió alapértékei közé bekerüljön a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak védelme, azzal olyan bravúrt vinne véghez, amelyhez foghatót keveset találni a több mint ezeréves magyar történelemben. Túlzás nélkül állítható, a magyar kérés elfogadása kifordítaná a sarkából az Európai Uniót, hiszen az Európai Bíróság konkrét panaszok kapcsán egymás után nyilvánítaná alkotmányellenesnek a legtöbb tagállam vonatkozó törvényeit. Mivel ezzel – az elképzelést egy gyenge pillanatában felkaroló Chirac elnököt is beleértve – mindenki tisztában van, a javaslat elfogadásának semmi realitása. Valahol a keresztény gyökerek felemlegetésével is hasonló a helyzet, ráadásul ez a mondat a leendő alkotmányba szánt megjegyzés egy adott pillanatban alkalmas lehetne akár Törökország távol tartására is a nagy európai családtól.
Mindazonáltal a politikusok és a sajtó által keltett látszat ellenére a két említett téma meglehetősen marginálisnak számít a hét végén kezdődött kormányközi konferencián, ahol a kibővített és minden korábbinál szerteágazóbb érdekek mentén összeálló Európai Unió működőképességének megőrzése az igazi tét. A most hétvégén elkezdődött alkufolyamat jelentőségét sokszor azzal igyekeznek kisebbíteni, hogy az Európai Konvent alkotmányozási eredményessége (?) után már csak a munka 5 százaléka van hátra. Tegyük hozzá, talán a legfontosabb 5 százaléka: az intézmények, azok egymáshoz való viszonya, valamint a döntéshozatal rendje meghatározó ebben a játékban. Sőt, legalább ennyire fontos, hogy milyen mozgásformát adnak a soha nem látott sokszínűségnek. Tovább szűkül-e a nemzeti vétójog? Teljesen polgárjogot nyer-e a kétsebességes Európa, anélkül, hogy tartósan másodosztályú tagságra ítélne egyes tagországokat?
Ebben a pillanatban senki nem tudja megmondani, milyen irányt vesz a következő években-évtizedekben az EU fejlődése. Vélhetően egy, a jelenlegitől sok szempontból eltérő modell irányába indul, hiszen ne felejtsük el: a jövő évi bővítési hullámot újabbak követik majd. A most formálódó alkotmány nem mindenre választ adó csodaszer, de lényeges eszköz. Ha valamit az unióban egyszer papírra vetnek, ha mégoly rossz is, nehéz tőle szabadulni. Gondoljunk csak a kormányközi konferencia kezét máris sok szempontból “megkötő”, alig két esztendős nizzai szerződésre.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
