– jelentette ki Surányi György, a jegybank egykori, illetve a CIB Bank jelenlegi elnöke a Figyelő szervezésében megrendezett Stratégia 2004 című konferencián. Surányi úgy látja, a maastrichti kritériumok erőltetett teljesítése nem segíti az országot a hosszú távú, tartós növekedésben. Az a feltétel például, hogy az államháztartás hiánya nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát, semmit nem mond a gazdaság növekedéséről. Surányi szerint sokkal fontosabb kérdés az, hogy azért magas-e az államháztartás hiánya, mert a kormányzat reformokat hajt végre, vagy éppen azért, mert ezeket elhalasztotta. A magyar gazdaság a pénzügyi szakember szerint minden ponton letért a fenntartható növekedés pályájáról. A belföldi pénzügyi megtakarítások a GDP 5 százalékáról nullára olvadtak, a külső forrásokból történő finanszírozás pedig a folyó fizetési mérleget rontja. Az adóterhek a GDP 7 százalékával nőnek 2000 óta, ami az üzleti szektor lehetőségeit korlátozza.
„Az EU átlagnál 2,0-2,5 százalék-ponttal magasabb, 4-5 százalékos inflációra lenne szükség ahhoz, hogy az ne ássa alá a növekedést” – fejtette ki Surányi. Elkerülhetetlen ugyanis a jelenlegi ár-bér arányok megváltoztatása. Az egy főre jutó magyar GDP jövőre hivatalos árfolyamon átszámítva 8 ezer euró lesz – az EU-átlag harmada -, vásárlóerő-paritáson számolva viszont 12 ezer euró, vagyis az uniós szint fele. A különbség mérséklődése csak a fejlett országok árszínvonal-emelkedését némileg meghaladó inflációval oldható meg. Az, hogy a felzárkózó gazdaságok növekedési üteme meghaladja a fejlettebbekét, magasabb inflációval jár. Ezért a volt jegybankelnök szerint az árstabilitás értelmezésének el kell térnie az unióétól. A gyors inflációfékezés azért is káros, mert az azt szolgáló forintfelértékelés „kiárazza” hazánkat a munkaerőpiacról. Surányi szerint az lenne az érdekünk, hogy leértékelt – eurónként legalább 260 forintos – árfolyam mellett csatlakozzunk az EMU-hoz.
László Csaba pénzügyminiszter a konferencián továbbra is 2008-at jelölte meg a valutaunióhoz való csatlakozás időpontjaként. Egyetértett azzal, hogy az árfolyam-felértékelésre alapozott antiinflációs célkitűzés önmagában nem lehet eredményes. Ezért a költségvetési és a jövedelem-politikának is támogatnia kell a monetáris politikát.
