Az ítélet napja

Brüsszeli bürokraták számára időnként a nyelvünknél is nagyobb talány az, ahogyan magyar partnereik bizonyos szituációkban viselkednek. „Ha a litvánoktól kérünk valamit, akkor a válasz szinte mindig igen, és a szavakat tettek is követik. A magyarok is többnyire bólintanak, utána viszont nem tesznek sokat az ígéretek valóra váltásáért. A lengyelek a fejüket rázzák és nem is csinálnak semmit” – jellemezte a három különböző magatartásformát egy tisztviselő, érzékeltetve, hogy a brüsszeli bizottságnál korántsem tekinthető elszigeteltnek ez a vélemény.

KISEBB TÉT. A nem túl hízelgő minősítésnek külön aktualitást ad az Európai Bizottság november 5-én nyilvánosságra kerülő jelentése, amely azt veszi górcső alá, hogy a jövő májusban csatlakozó 10 állam miként halad a felvételi tárgyalásokon tett vállalások teljesítésével. Az idei értékelésnek összehasonlíthatatlanul kisebb a tétje az egy évvel ezelőttinél, amikor Magyarország uniós tagsága zöld utat kapott. A mostani „monitoring jelentés” – amely ebben a műfajban már a negyedik az idén – fejezetről fejezetre számba veszi, hogy az egyes országok hol tartanak a saját maguk által felállított menetrendhez képest. „Ahol a bizottság súlyos és aggasztó lemaradást lát, rákoppint majd a tagjelöltek orrára, de a védzáradékokkal és hasonló retorziókkal való fenyegetőzésnek még nem jött el az ideje” – állították egybehangzóan brüsszeli források a Figyelőnek.

Sokkal valószínűbb, hogy a jelentés általánosságban és nem konkrét országokra vonatkoztatva megismétli majd azt a korábbi formulát, miszerint az ígéreteikről megfeledkező, vagy azokat határidőre teljesíteni nem képes országok akár szankciók elé is nézhetnek. Büntetésként ideiglenes jelleggel az együttműködés bizonyos területeiről is kizárhatják ezeket az államokat. Az EU – biztos, ami biztos alapon – három különböző védzáradékot is készenlétbe helyezett, de abban szinte mindenki egyetért, hogy politikailag rendkívül kényes és kockázatos lépés volna be is élesíteni ezeket. Ám, ha lesz is védzáradék, arról maximum az utolsó pillanatban – valamikor április táján – dönt majd az EU, addig a lemaradóknak meg kell adni az esélyt a felzárkózásra. Tisztviselők szerint az sem biztos, hogy a mostani lesz az utolsó számon kérő jelentés, bár a további lépésekről még csak ezután határoznak.

A bevezetőben idézett véleménynek látszólag ellentmond, hogy a novemberi értékelés a legtöbb területen nem talál majd kivetnivalót Magyarország tagságra való felkészülésében. A jelentés tulajdonképpen csak egy szférára mutat majd rá, ahol komolyak – a bizottság megítélése szerint már több mint nyugtalanítóak – az elmaradások: a mezőgazdaságra. Egy másik régi problémánál, a pénzügyi ellenőrzésnél viszont úgy látszik, hatottak a sorozatos bírálatok, mert ez már nem piros betűvel éktelenkedik Brüsszel noteszében.

Az agráriumot illetően a fő probléma az uniós támogatási rendszer működtetéséhez szükséges intézményi háttér vontatott kiépülése. „A magyarok ebben a tekintetben a sereghajtók közé tartoznak, és sovány vigasz, hogy nincsenek egyedül” – szögezte le a Figyelőnek egy névtelenségbe burkolózó forrás.

A rendkívül összetett integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerből (IACS) ebben a pillanatban csak a parcella-nyilvántartási szisztéma áll teljesen készen. Brüsszelben más részterületeken – így a gazdaságok digitális regisztrációjában, a számítógépes adatbázis létrehozásában és a rendszernek a kifizető ügynökséggel való összekapcsolásában – nem látnak érdemi előremozdulást. Az összes agrártámogatás lebonyolításáért felelős kifizető hivatal (a korábbi Sapard-ügynökség és az Agrárintervenciós Központ összeolvadásával) ugyan megalakult, de az eljárási szabályokat leíró kézikönyv hiányában késik a munkatársak betanítása. Ráadásul a számítógépes rendszer sem épült még ki teljesen, ami mellett a bizottság jelentése sem megy majd el szó nélkül. Szakértők emlékeztetnek rá, hogy a jelenlegi tagállamoknak csaknem másfél évbe tellett a kifizető ügynökség felállítása, miközben Magyarország a korábbi elvesztegetett idő miatt mindössze 10 hónap alatt akar végezni ugyanezzel a munkával.

NEHEZEBB ÚTON. Az agrárköltségvetésből fizetendő vidékfejlesztési támogatások tervét Csehországhoz és egy-két más államhoz hasonlóan már el kellett volna fogadtatni, ám a tárgyalások befejezését hírek szerint szakmai nézeteltérések késleltetik a felek között. Brüsszelben úgy ítélik meg, hogy hazánk a nehezebben járható utat választja, amikor vidékfejlesztés helyett inkább mezőgazdasági jellegű intézkedésekre szeretné koncentrálni a támogatásokat. Bár azt a bizottságnál is elismerik, hogy a tervet az év végéig biztosan elfogadják, annak végrehajthatóságával kapcsolatban már erős kételyeik vannak. „A magyarok az éves szinten 40 millió eurónyi Sapard-programból eddig alig tudtak pénzt lehívni. Akkor hogyan lesznek képesek a taggá válás után évi 250 millió eurót felhasználni a vidékfejlesztési támogatásokból?” – tette fel a költői kérdést egy brüsszeli illetékes.

Bár az Európai Bizottság részéről a szándékos túlzásokat sem lehet kizárni, a három felsorolt kérdéskörben Magyarország mulasztásával legfeljebb önmagát büntetné. Ha a kifizető ügynökség például nem áll fel időben, annak az lehet a következménye, hogy a csatlakozás első évében sok pénz bennragad majd a kasszában. Az állategészségügyi normák – így a vágóhidakra vonatkozó előírások – teljesítésének elhanyagolása viszont már különféle szankciókat (védzáradékokat) is maga után vonhat, hiszen az unió rendkívül kényes az élelmiszer-biztonságra. Elsősorban a fokozott érzékenységgel magyarázható, hogy bár hazánk az elmúlt hónapokban számos korábbi hiányosságát kiküszöbölte, a novemberi országjelentésben érvényben marad majd a korábbi „viharjelzés”. Brüsszel elsősorban az állategészségügyi előírások betartatásáért felelős hatóságok felkészültségében és az ellenőrzések hatékonyságában talál még kivetnivalót. Az Európai Bizottságnál ugyanakkor elképzelhetőnek tartják, hogy közvetlenül a csatlakozás időpontja előtt néhány újabb vágóhíd és húsfeldolgozó üzem felkerüljön azoknak a létesítményeknek a listájára, amelyek egy-két éves haladékot kapnak az EU-tól a szigorú uniós normák teljesítésére. „Ha némelyik vágóhíd mondjuk 90 százalékos állapotban lesz a taggá válást megelőzően, akkor elgondolkozunk majd azon, hogy bezárás helyett inkább türelmi időt kapjanak” – fogalmaznak békülékenyen bizottsági tisztviselők.

SÁRGA LAPOK. Az Európai Bizottság a vészjelzések mellett a figyelemfelkeltés enyhébb formájaként futballnyelven szólva „sárga lapokat” is kioszt majd a csatlakozó országoknak. Ebbe a kategóriába tartoznak azok az EU-jogszabályok, amelyek átvételét a tagjelöltek ugyan korábbra ígérték, de jó okkal feltételezhető, hogy belátható időn belül pótolják a mulasztást. Az uniós normákkal összhangban lévő magyar közbeszerzési törvény, amelynek tervezete már elkészült, értesülésünk szerint tipikusan ilyen probléma. Brüsszelt azért sem nyugtalanítja különösképpen a késlekedés, mert ha valakinek, hát Magyarországnak érdeke az EU-konform közbeszerzési törvény elfogadása, ami nélkül ki sem nyílhatnak az uniós pénzcsapok. Az országról készült értékelés várhatóan megemlíti még a regionális hulladékgazdálkodási terv csúszását, és érinteni fogja a diszkrimináció kérdését is (például a romakérdés apropóján).

A sajtó és a politikai ellenzék minden országban hagyományosan ugrásra készen várja a bizottság őszi jelentéseit, hogy a kormányok fejére olvashassa a mulasztásaikat. Ebből a szempontból az ez évi jelentés sem lesz más, mint az előzőek. De az idei „ítéletnek” a korábbiaknál jóval szerényebb terjedelme is érzékeltetni fogja, hogy a hosszú menetelés végére viszonylag kevés adósság rendezése maradt.