A hét elején egy különleges pillanatban mintha sínre került volna az izraeli-palesztin kiegyezés „útiterve”. A síneket Bush amerikai elnök emberei rakták le, közvetlenül az iraki háború befejezése után, de nyomban megkezdődött a sínek felrobbantása. (Palesztin terrorista támadások izraeli járőrök ellen. Válasz: kísérlet a Hamasz politikai vezetőjének megölésére. Viszontválasz: a Hamasz felrobbant egy jeruzsálemi autóbuszt. Tizenhat halott.) Hogyan lett ebből tíz nap multán mégis három hónapos tűzszünet?
Az első és eredendő ok az, hogy Washington közölte: Arafattal nem tárgyalnak többé, s elérték hogy a Palesztin Hatóság élére tárgyalóképes miniszterelnök, Mahmud Abbász kerüljön. Korábban sohasem lehetett tudni, hogy Arafat, a mozgalom vezetője ellenfele vagy bátorítója-e a terroristáknak. Így a palesztin oldalon világos hatalmi szerkezet hiányában nem volt kivel tárgyalni. Ez a személyi és egyben politikai váltás teremtett olyan kényszerhelyzetet, hogy a három legradikálisabb terroristacsoport végül a hónap utolsó napján elfogadta a tűzszünetet. (Nem lehet azonban elfelejteni, hogy az előző hét derekán még elutasították, miként azt sem, hogy feltételeik között szerepel az Arafatot elszigetelő személyi megszorítások felfüggesztése.)
KÜLSŐ ERŐK. Ennél sokkalta mélyebb ok: a történelmi tapasztalat. A Közel-Kelet évszázadokig az oszmán török birodalom része volt. Az első világháború után, egy 1916 májusában kötött titkos brit-francia megállapodás, a Sykes-Picot egyezmény alapján ez a két gyarmati hatalom felosztotta a területet. Ennek a felosztásnak a szülötte volt a francia oldalon Szíria és Libanon, a brit oldalon pedig Irak és Palesztina. Az arab oldalon tehát éppen úgy külső erő által létrehozott államalakulatokról van szó, mint ahogy külső erő (az 1947-es ENSZ határozat) hozta létre Izrael államot is. Ez a döntés a palesztinai brit protektorátust két részre osztotta és így – több, mint fél évszázaddal ezelőtt – már lehetővé tette volna egy palesztin állam létrejöttét.
Az arab államok visszautasították ezt az ENSZ határozatot. Sőt, egyesült haderejük a jóformán szervezetlen zsidó államot már megalakulásának másnapján megtámadta. Ez a roham kudarcot vallott, de megnyitotta az izraeli-arab háborúk sorát, amelyekben (egyetlen vitatható kivétellel) arab országok voltak a támadók. A kivétel: az 1967-es „hatnapos háború”, amely egy provokáció nyomán robbant ki. Az arab radikalizmus akkori bálványa, Nasszer egyiptomi elnök elzárta Izrael egyetlen Vörös-tengeri kijáratát. A sarokba szorított Izrael megelőző támadást hajtott végre. Ez a háború váltotta ki a palesztin menekültek áradatát az azóta is megszállt területekről. Az arab világ kísérletet sem tett az áradat befogadására. A menekülttáborok így a terrorszervezetek organizációs központjaivá váltak, s máig azok is maradtak.
Mindkét oldal józan erői kénytelenek levonni a tanulságot ebből a katasztrófa-sorozatból. Azt, hogy egyik oldalon sincs végleges győzelem, vagy végleges vereség. Ez a terjedő felismerés hordozza a kiegyezés legmélyebb lehetőségét.
SORREND-ALTERNATÍVÁK. Végül a harmadik kényszerítő ok: a Bush kormányzat egész régióra kiható stratégiai döntése. A Fehér Ház politikájának bírálói már a terrorizmus elleni jogos küzdelem meghirdetése után úgy vélték, hogy előbb kell megkezdeni az izraeli-palesztin viszony rendezését, s csak azután kerülhet sor radikális iszlám államok (Irak, Szíria, Irán) terrorista kapcsolatainak szétrombolására.
Washington a másik utat választotta. Eszerint az említett iszlám rezsimeket kell megváltoztatni, nyomás alá helyezni. Ez vezethet az izraeli-palesztin viszály megoldásához és ahhoz, hogy a megszülető palesztin állam ne a radikális iszlám államok vazallusa, hanem olyan állam legyen, amelynek rendszere az amerikai politika számára is elfogadható. Az iraki háborúnak vége, Irán és Szíria fokozódó amerikai nyomás alatt áll. Ezért indult el éppen most az úgynevezett útiterv végrehajtása.
Nem tagadható, hogy a Fehér Ház választásában van logika. A valóságos hatalom logikája.
A közel-keleti régió azonban nem arról híres, hogy ott a racionalitás és a logika szükségszerűen győzedelmeskedik. Még minden megtörténhet.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
