 |
| Csaba László közgazdász, a CEU, a Debreceni Egyetem és a BKÁE egyetemi tanára |
Érdekes, hogy az EU-csatlakozás befejezett ténnyé válása nem az uniós – köztük az euró bevezetését megalapozó – erőfeszítésekre sarkallja a magyar kormányt, hanem inkább külkereskedelmünk földrajzi koncentráltságának oldására. Kísért Orbán Viktor mondása, vagyis némi késéssel rájöttek arra, hogy tényleg van élet az unión kívül is?
A kérdés annál is jogosabb, hiszen az Európai Unió idei gazdasági növe-kedési kilátásait jelenleg 0,5 százalékra teszik a szakemberek. Ez bizony nemigen alapoz meg egy 4,0-4,5 százalékos magyar növekedési ütemet a 2004 és 2006 közötti időszakban, amikor az a legfontosabb lenne.
Mivel az öreg kontinens gazdasági lassulását kevesen tekintik konjunkturális jellegűnek – ezen belül a német gazdaság joggal aspirál az Európa beteg embere (nem éppen kitüntető) címre -, aligha vitatható, hogy immár az ő bajaik egyben a mi bajaink is. És minél borúsabban látjuk a német, az olasz és a francia gazdaság kilátásait, annál sürgetőbbnek tűnik az alternatív piacok keresése. Ázsia gazdasága éppen tízszer olyan gyorsan bővül, mint az unióé. És jogos lehet a kérdés: ha nekik jó negyedszázada érdemes idehajózni áruikat, vajon miért nem megy ugyanez fordítva? Ha nálunk lehet kínai piac, a közel 250 milliárd dollár felvevő képességű Kínai Népköztársaság miért nem piaca a magyar vállalkozóknak? Ha India vagy Oroszország piaca 50 milliárd dollár fölött van, miért nem profitál e két ország pénzügyi talpra állásából a magyar gazdaság exportszektora?
TÉRSZERKEZET ÉS NÖVEKEDÉS. E negyedszázada ismert fölvetéseknek új alátámasztást adott az új gazdaságföldrajznak is nevezett elméleti irányzat. Ez – ökonometriai vizsgálatokra alapozva – kiemeli a térszerkezet szerepét a gazdasági növekedésben. Mind Amerikára és a fejlődő országokra, mind az Európai Unióra és az átalakuló országokra nézve igazolódott az a hipotézis, amely szerint tartósan magas növekedést a fejlődési gócok szomszédságában lehet elérni. Más oldalról: a növekedés gócpontjaihoz való kötődés – főleg üzleti, nem föltétlenül csak földrajzi értelemben – erőteljesebben magyarázza azt, hogy ki fejlődik és ki nem, mint a kereskedelempolitika iránya, vagy a gazdaság finomhangolásának alakulása (az árfolyam- és a kamatpolitika, az exporttámogatás rendszere, vagy a piaci rendtartás). Különösen az EU-politikák jelentősége értékelődik le e hosszú távú empirikus elemzések fényében.
Éppen ezért bizonyára fontos, sőt stratégiai irányvételnek tekintendő az unión kívüli piacok föltárása. Mit sem segít a közismert nehézségek hangoztatása, ha és ameddig igaz az, hogy az unió középtávon sem növekedési gócpontja a világgazdaságnak. És ha az európai közösségbe való beépülésünk adottságnak is tekinthető, az már kevésbé, hogy a leginkább transznacionális cégeink is hanyagolni látszanak olyan piacokat, amelyek dinamikus húzóerőt jelenthetnének.
A DÖNTŐ TÉNYEZŐ. Nyilván senki se gondol arra, hogy visszatérhetne a mai világban az a KGST gyakorlat, amikor a legnagyobb üzleteket a gyáriparosok helyett a kormányfők kötötték meg. Az azonban nem lehet kétséges, hogy eladni csak ott lehet, ahol a piac bővül és van fizetőképes kereslet. A piac növekménye a döntő a nem hagyományos exportőr számára. Ez pedig – ha tetszik, ha nem – egyre inkább Európán kívül lesz megtalálható.
Szembe kell nézni viszont azzal is, hogy a magyar cégek nem pusztán a szellemi restség okán hanyagolják el a távoli piacokat. Az ország kivitelének háromnegyedéről a nemzetközi cégek döntenek, nem a kereskedelempolitika. A vállalaton belüli szállításokra az állam hatása érintőleges. A magyar tulajdonú cégek viszont tőkehiánnyal küzdenek – márpedig ezek teszik ki a vállalatok oroszlánrészét.
A távolsági kereskedelemhez se infrastruktúrájuk, se piackutatási hátterük. Ebben az összefüggésben a jövőre már a negyedik éve emelkedő közteher-szint, a bérinfláció és az ekképpen csökkenő versenyképesség valóban aggodalomra ad okot. A világkereskedelem liberalizálását célzó WTO-tárgyalások öszszeomlása ezért nem egyszerűen rossz hír, hanem valóban aggasztó fejlemény.
